|
|
Frank OrsolyaPszichológus, családi kommunikációs szakértőPszichológus, Gordon-instruktor CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCSADÁS ÉS TRÉNING Miért nem értek szót a gyerekemmel? Miként őrizhetnénk meg a családi békét és a párkapcsolatunkat? Hogyan csinálhatnám másként, mint a szüleim? És mi az a Gordon-módszer? Egyéni tanácsadás igény szerint, felmérő beszélgetéssel. Érdeklődjön, tájékozódjon, jelentkezzen itt: Elérhetőségeim: E-mail: posta@arete.hu Honlap: http://www.szeresdjol.hu |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Orsolya!
Kérem, ne ítéljen el amiatt, amit most írok. Kisfiam lassan egy éve, hogy megszületett, pár hetes volt, amikor észrevettem magamon, hogy féltékeny vagyok arra, aki ölbe veszi, aki hozzáér vagy hozzászól még a férjemre is, főleg mert ő volt az, akire a leginkább mosolygott, rötyögött. Ez szerencsére kis idővel elmúlt, de most újra jelentkezett ez az érzés. Talán azért, mert a kisfiam most már egyre kommunikatívabb, felismer embereket stb. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem normális dolog, de annyira félek, hogy elveszítem őt, hogy nem fog szeretni. Tudom, hogy a nagymama, az nagynéni stb. szeretete is nagyon fontos, mégsem tudom ezt az érzés kitörölni.
Igazából az egész személyem olyan, hogy leginkább a háttérben bújtam meg mindig és most ez hatványozottan így van. Örülök, hogy a kisfiam kiegyensúlyozott és hogy nevelgetem és úgy tűnik eddig jól csináltam, de hogy őszinte legyek néha hiányzik, hogy valaki megdícsérjen. Mikor pl. a nagymama dicsekedik milyen ügyes okos a kisunokája, azért mögötte ott vagyok én is. Ez mindig hiányzott az életemből, hogy megdícsérjenek, talán azért van ez, mert nem volt túl jó kapcsolatom a szüleimmel, nem tudom. De jól esne az elismerés, mert azok után, amit az anyámtól kaptam több évtizedig, úgy érzem igenis jó anya vagyok.
Köszönöm a tanácsát
Kérem, ne ítéljen el amiatt, amit most írok. Kisfiam lassan egy éve, hogy megszületett, pár hetes volt, amikor észrevettem magamon, hogy féltékeny vagyok arra, aki ölbe veszi, aki hozzáér vagy hozzászól még a férjemre is, főleg mert ő volt az, akire a leginkább mosolygott, rötyögött. Ez szerencsére kis idővel elmúlt, de most újra jelentkezett ez az érzés. Talán azért, mert a kisfiam most már egyre kommunikatívabb, felismer embereket stb. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem normális dolog, de annyira félek, hogy elveszítem őt, hogy nem fog szeretni. Tudom, hogy a nagymama, az nagynéni stb. szeretete is nagyon fontos, mégsem tudom ezt az érzés kitörölni.
Igazából az egész személyem olyan, hogy leginkább a háttérben bújtam meg mindig és most ez hatványozottan így van. Örülök, hogy a kisfiam kiegyensúlyozott és hogy nevelgetem és úgy tűnik eddig jól csináltam, de hogy őszinte legyek néha hiányzik, hogy valaki megdícsérjen. Mikor pl. a nagymama dicsekedik milyen ügyes okos a kisunokája, azért mögötte ott vagyok én is. Ez mindig hiányzott az életemből, hogy megdícsérjenek, talán azért van ez, mert nem volt túl jó kapcsolatom a szüleimmel, nem tudom. De jól esne az elismerés, mert azok után, amit az anyámtól kaptam több évtizedig, úgy érzem igenis jó anya vagyok.
Köszönöm a tanácsát
Kedves Levélíró!
Nem csak abban vagyok biztos, hogy Ön jó anya – több is annál. Hiszen nem csak meleg szeretetet ad a kisfiának, hanem tudatosan reflektál a saját gyereknevelésére, reakcióira is. Roppantul becsülöm azt az eltökéltséget, amivel meg akarja haladni mindazt, amit a saját gyerekkorában átélt és a gyermekének azt is megadni érzelmileg, amit Ön nem kapott meg. Különösen imponál, hogy nagyon pontos intuícióval érzi, mi az a reakció, ami egyfelől a saját sorsából következik és ezért természetesnek érződik: „közel tartani magamhoz, szeressen engem!”, másfelől mégis – valóban – nagy valószínűséggel rossz felé viszi a gyermekével való kapcsolatát. Sajnos egyetlen levélváltásban ezt nem lehet orvosolni. Azt tanácsolnám, hívjon föl, és egyeztessünk egy időpontot, amikor személyesen, nyugodt és ráérős körülmények között egy ingyenes, tájékozódó beszélgetésen körüljárjuk, mit lehet tenni, hogy ez a rengeteg szeretet, tudatosság és jószándék valóban elvezessen oda, hogy a gyermekével a számára a kritikus korai években is és később is kiegyensúlyozott, meleg kapcsolata legyen, amelyben úgy tudja őt nyugodt szívvel kiengedni a világba, hogy nem kételkedik benne, hogy az Önnel való kapcsolat létfontosságú marad a számára. Az is megérdemelne pár szót, hogy a szüleivel való viszonyából fennmaradt fájdalmakkal, megbántottsággal mit lehet kezdeni, illetve hogy a visszahúzódó habitus helyett milyen helyzetekben lenne érdemes valami előnyösebb stratégiát tanulni és ez hogyan lehetséges.
Frank Orsolya 2010. 06. 17. 23:12
Nem csak abban vagyok biztos, hogy Ön jó anya – több is annál. Hiszen nem csak meleg szeretetet ad a kisfiának, hanem tudatosan reflektál a saját gyereknevelésére, reakcióira is. Roppantul becsülöm azt az eltökéltséget, amivel meg akarja haladni mindazt, amit a saját gyerekkorában átélt és a gyermekének azt is megadni érzelmileg, amit Ön nem kapott meg. Különösen imponál, hogy nagyon pontos intuícióval érzi, mi az a reakció, ami egyfelől a saját sorsából következik és ezért természetesnek érződik: „közel tartani magamhoz, szeressen engem!”, másfelől mégis – valóban – nagy valószínűséggel rossz felé viszi a gyermekével való kapcsolatát. Sajnos egyetlen levélváltásban ezt nem lehet orvosolni. Azt tanácsolnám, hívjon föl, és egyeztessünk egy időpontot, amikor személyesen, nyugodt és ráérős körülmények között egy ingyenes, tájékozódó beszélgetésen körüljárjuk, mit lehet tenni, hogy ez a rengeteg szeretet, tudatosság és jószándék valóban elvezessen oda, hogy a gyermekével a számára a kritikus korai években is és később is kiegyensúlyozott, meleg kapcsolata legyen, amelyben úgy tudja őt nyugodt szívvel kiengedni a világba, hogy nem kételkedik benne, hogy az Önnel való kapcsolat létfontosságú marad a számára. Az is megérdemelne pár szót, hogy a szüleivel való viszonyából fennmaradt fájdalmakkal, megbántottsággal mit lehet kezdeni, illetve hogy a visszahúzódó habitus helyett milyen helyzetekben lenne érdemes valami előnyösebb stratégiát tanulni és ez hogyan lehetséges.
Frank Orsolya 2010. 06. 17. 23:12
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
