Kedves Orsolya!
Prommal 12 év után elváltunk
Van 2 gyerekünk, sajnos mi nem tudunk egymással érdembben kommunikálni
A gyerekekért mindig jön és bármit mondok kedvesen vagy ő mégis összeszólalkozás a vége.
Szeretem még őt, nem akartam hogy elmenjen, ő azt mondja a gyerekek miatt maradt volna, de mérgezzük egymást és talán ő is szeret.
Meg is csalt emiatt sokszor odaszúrok neki valamit, mert ezeke után is csak engem okol, hogy el kellett mennie, pedig nem kellett.
a gyerkeek is nagyon azt szeretnék, hogy újra együtt lakjunk négyen és látják tudkák hogy én is ezt szeretném
Tudják hogy sokat vitatkozunk éés nem jövünk ki egmyéással. másokr meg jokat nevetgélünk és családi programot szervezünk.
Félek, hogy ezekkel összezavarjuk a kicsiket 7 és 5 éves lányok, imádják az apukájukat
Inkább ne legyen családi program, mert már nem vagyunk család vagy legyen de akkor ők is és én is csak abban reménykedünk egy életen át, hogy hátha rájön hogy velünk akar lenni és visszajön.
Ha nem szólunk egymáshoz, csak amit muszáj az is rossz a gyerekeknek, de minden igyekezet ellenére sem tudunk a költözés óta normálisan beszélni.
Eleinte zavarban voltunk és mint két idegen beszéltünk aztán jött egy jobb időszak sok családi program most megint olyan semmiylen vagy épp megbántjuk egymást, legtöbbször semmi durva dolog, de mégis feszült az egész.
Próbáltuk, hogy csak néhány perc alatt lezavarjuk a gyerkek átadását, de az megint csak nem volt jó snkinek
A gyerkeek sokszor áthívják hozzánk, én is örülök ha ott van, de azt hiszem ez sem normális és a légkör sem a legj9obb,.
Mit javasol hogy kezeljük ezt az egészet?
Üdvözlettel
Vera