Fiam nagyobb ruhákat hord

Kedves Adrienn,
az egyik lehetőség valóban az, hogy nem foglalkozik a kérdéssel, és elfogadja, hogy a "kicsi vagyok - nagy leszek" élethelyzettel kapcsolatos nehézségeken, az ezzel járó egyenetlenségeken magától jusson túl a gyerek. A másik lehetőség az, hogy elgondolkodik rajta, milyen területen, hol lehetnek nehézségei a gyereknek azzal kapcsolatban, hogy ő kicsi, hogy gyerek, hogy mások nagyobbak, mások nagyok... vagy ha anyai intuíciója valami mást mond, valami más ugrik be arról, hogy mi lehet az a zavar a háttérben, amiről így ad hírt a kisgyerek. Az bizonyos, hogy ez a viselkedés is - mint minden szokatlan, valamilyen tekintetben túlzó viselkedés - tünet, illetve jelzés. Mint ilyet, természetesen nem jó büntetni vagy elfojtani, még akkor sem, ha a megnyilvánulásai megnehezítik az életünket. Ha pedig a jelzés vagy tünet nem enyhül, akkor érdemes megkeresni egy gyerekpszichológust, hogy az ő szakavatott keze-szeme derítse ki, mit jelez ez a "mánia". Minél többet hagyjuk a gyermeket beszélni az életéről, anélkül, hogy "bölcs tanácsokkal", kész megoldásainkkal elterelnénk, anélkül, hogy elbagatellizálnánk, elhumorizálnánk a problémáit, minél szabadabban hagyjuk őt az életéről mesélni, annál könnyebben rálátunk, mi lehet a baj.
A jelzésekre odafigyelni, az okokat keresni csak azt jelzi: Ön odafigyelő, gondos anya.
Frank Orsolya 2011. 07. 07. 12:08