|
Frank OrsolyaPszichológus, családi kommunikációs szakértőPszichológus, Gordon-instruktor CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCSADÁS ÉS TRÉNING Miért nem értek szót a gyerekemmel? Miként őrizhetnénk meg a családi békét és a párkapcsolatunkat? Hogyan csinálhatnám másként, mint a szüleim? És mi az a Gordon-módszer? Egyéni tanácsadás igény szerint, felmérő beszélgetéssel. Érdeklődjön, tájékozódjon, jelentkezzen itt: Elérhetőségeim: E-mail: posta@arete.hu Honlap: http://www.szeresdjol.hu |
Kérdezz-felelek
Van egy 27 hónapos kislányom,aki nagyon értelmes,és okos kislány ,szinte már mindent beszél. A szomszédunkban laknak a keresztanyukámék,és a nagymamámék,így mindennaposak a találkozásaink. A férjem három műszakban dolgozik,ezért a keresztanyukám a kislány születése óta a délutános heteken jön segíteni fürdetni,és ezen kívül mivel a szomszédba laknak elég gyakran átmegyünk vagy átjönnek.A kislány nagyon anyás mindig velem akar lenni,én öltöztessem,én játsszam vele,mindenben én segítsek neki még olyankor is amikor az apukája itthon van.Nem azt mondom hogy nem szereti az apját de többnyire velem akar lenni.A problémám mégis a keresztanyukámmal van.Kezdődött azzal hogy amikor még pici volt,állandóan vette ölbe,olyankor is amikor nem kellett volna,így állandóan ölbe vágyott ,olyankor is mikor ő nem volt ott,ezért alig tudtam tőle valamit csinálni.Erről nagy nehezen leszoktattam,utána folytatódott azzal,hogy mikor már kezdett eindúlni,mindig csalogatta a gyereket hogy gyere hozzám,hozzám gyere,mindent amit csak lehet megengedett neki,nem szólt rá semmiért csak azért hogy hozzá jobban menjen ,mint az anyukámhoz.Próbál lekenyerezni azzal hogy mindent vásárol a gyereknek,meg pénzt ad.(anyukámnak ez nagyon rosszul esik,mert ő nem tud annyi mindent venni,és nem tud annyit segíteni,mint a keresztanyukám)Nagyon rosszul esik hogy ha ő ott van akkor velem se annyit foglalkozik,mint amikor nincs ott.Úgy érzem hogy szeret a gyerek nagyon,viszont mikor keresztanyukám ott van el megy minden kedvem.Amit mi próbálunk nevelni a gyereken azt ő egy perc alatt lerombolja azzal hogy mindent megenged neki.pl:mi nem engedjük hogy egyedül megnézze a fényképeket,csak ha mi ott vagyunk,mert akkor gyűri,firkálja stb,keresztanyukám bezzeg tegnap is fogta amit tőlünk kapott ajándékba képeket mind oda adta a gyereknek hogy játsszon vele.Mi bezzeg ha nem adjuk oda neki akkor majd kivágja a hisztit,mert a keresztanyukám megengedte neki.Próbálok már kevesebb időt ott tölteni,és próbáltam már elmagyarázni neki szépen ,kicsit csúnyábban,hogy ez így nem jó,egy hétig megérti,utána kezdődik minden elölről.Kérem adjon valami tanácsot,hogyan kezelhetnénk ezt a problémát?Még annyit hozzátennék,hogy a férjem is mindig azt vágja fejemhez,hogy én kényeztetem el azért nem hallgat rá,és azért hisztizik ha nem engedünk meg valamit, ezért vitatkozunk a legtöbbet.
Köszönettel:Melinda
Jól sejti, jól érzi: nagyon fontos, hogy az Önök családjának a határait ott húzzák meg, ahol jónak látják. Az, hogy a férjével is jobbára ezen vannak viták, szintén azt jelzi: nem jó, ha "külsősök" többet avatkoznak be a családba, mint amennyi jól esik. Úgy látom, pontosan tudja, mik a dolog hátrányai: a keresztanya nem tanítja meg a kislányt alkalmazkodni, nem igazán a helyes nevelés a célja, hanem valamiféle versengés tárgyává teszi a gyereket, ahol a többi családtagot versenytársnak kezeli. Szerintem az, hogy Önnek elmegy a kedve amikor így együtt vannak, egy nagyon pontos vészjelző, és úgy látom, a megoldást is tudja, hiszen távolságot igyekszik teremteni a keresztanyával szemben. Én nem hiszek benne, hogy szavakkal sokat lehetne itt elérni: aligha fog változni a viselkedése. Ha lehetővé akarja tenni, hogy a kislánynak kiegyenlített viszonya legyen a két szülőjével (Önnel meg a férjével), valamint a nagymamájával, akkor ennek megfelelően kell berendezni az életüket. Hogy ez gyakorlati szinten mit jelent, hogyan lehet megteremteni a távolságot a keresztanyával szemben és biztosítani a nagymama bejárását, hogyan lehet zárni a család határait és csak annak nyitni ajtót, akiknek Önök ketten, szülők jónak látják, azt sajnos Önöknek kell felmérni. De az biztos, hogy a gyerek lelke, személyisége döntően ebben az első hat évben alakul ki, és nincs az a segítség (gyakorlati dolgokban), ami fontosabb lenne, mint a személyiségének fejlődése és az Önök szűkebb, három fős családjának a békessége, harmóniája. A férje nyilván otthonosabban érezné magát, jobban részt venne a szűk család életében, ha a határokat stabilabbnak, a családot inkább a saját szűk családjának élhetné meg. Frank Orsolya 2010. 10. 09. 17:45