Kedves Orsolya! Iskolakezdés előtt állunk a 7 éves kislányommal. Kiscsoportos korában jelentkezett, hogy reggelente, amikor az óvodába értünk, hasfájást és hányást okozott nála. Először még csak gyomorrontásra gondoltam, tehát hazavittem, doki, egy hét pihenő.. De a héten semmi probléma sem jelentkezett, csak amikor ismét óvodába kerültünk. Persze az óvónőknél én voltam a rossz anya, mert betegen viszem a gyermekem. Aztán valahogy elfogadta, hogy menni kell, így átvészeltük ezt az évet. A következő évtől váltottunk óvodát, ami már szuper volt. Az óvónénik tényleg nagy szeretetben nevelik a gyerekeket és így ő teljesen felszabadult, jó közösségben nyugodtan hagytam náluk.
Az utolsó óvodai év már nem volt túl zökkenőmentes, mivel vegyes csoport lévén sok kicsi került be, kevés korabelivel volt együtt. Az iskolaválasztás is egy nagy stresszhelyzetet okozott, mivel sajnos már itt is szinte "felvételizni" kell. Heti egyszer előkészítőbe jártunk 6 hétig. Újból előjöttek a reggeli hasfájás, hányás tünetek. Szerencsére az óvónők jól kezelték, és mindent megtettek, hogy ebből kilábaljunk. Most nyári szünet van, így hát a nagymamánál kell menni. Még ott szeret is lenni, csak ne menjenek sehová (bolt, zöldséges stb.). Ha tudja, hogy menőke van, akkor már ébredés után kezdődik, hogy fáj a hasam.. és már nincs megállás.. Ha szabin vagyunk együtt, akkor semmi gond, velem eljön mindehova. Itthon egy felszabadult, értelmes, érzelmes, erősen megfelelni akaró kislány, máshol kicsit szégyellős. Az iskolát várja, próbálom finoman ráhangolni. Attól tartok, hogy az iskolai stressztől, az új környezet megszokásától újra kezdődik a problémánk, és ez még csak rosszabb lesz. Szeretném kérdezni, hogy van-e valami módszer, vagy nevelési tanács amivel segíthetnék neki.
Üdvözlettel - Tímea