Idősek halálfélelme

Kedves Évicka!

Elszorult a szívem attól, amit írt. Igen, elmúlunk, és kevesen néznek ezzel ilyen élesen szembe, mint Ön. Azt hiszem, hogy egy bizonyos életkor fölött minden embernek vannak percei, órái, napjai vagy hónapjai, amikor elszorítja a lélegzetét ez a tudat. Sokszor épp az élet váltópontjain, amikor a gyerekek kirepülnek, vagy más mérföldkő kapcsán. Ám ahogyan Ön is írja - a legtöbb ember szívén mintha lenne valamiféle védőréten, amely segít, hogy ha közel van is ez az igazság a tudatunkhoz, valahogy mégse legyen igazán közel. Vannak emberek, akiknél ez a védőréteg (nevezi a szakma énvédő illúzióknak és hárításoknak, de ez szinte mindegy) valamilyen okból időlegesen elvékonyodik. Van, aki nem olyan könnyen tudja félretenni vagy megszelídíteni ezt az igazságot. Van, akinek a veszélytudata nagyobb, a pozitív gondolatmenetek kevésbé hozzáférhetőek Ennek legtöbbször van egy azonosítható oka, de nem könnyen azonosítható, hanem a lélek mélyére van eltemetve, és terápiás, esetleg hipnoterápiás módszerrel válik hozzáférhetővé. Kérem, ígérje meg, hogy komoly lépéseket tesz ennek kiderítésére, talál magának egy néhány hipnoterapeutát, elmegy hozzájuk egy-egy próbaórára, és akivel a legjobban érzi magát, ott rászánja magát ennek az oknak a felszínre hozatalára. igen, van megoldás, igen, lehetséges ezt a helyzetet átrendezni és akkor még sok-sok-sok évet élhet jó életminőségben, örömben, az élet összes öröméhez és szépségéhez száz csáppal kapcsolódva és mindazt magába szíva. Vannak, akik úgy mennek el, hogy úgy érzik, jóllaktak, sokat kaptak az élettől és sokat kihoztak belőle, akik el tudják fogadni, hogy át kell adnunk a helyet, hogy az élet folyama úgy folyhasson tovább a Földön a megújuló generációkban... de igaázból azt hiszem, nincs köztünk, akit néha meg ne csapna a félelem és a veszteség. Kérem, tegye meg magáért, hogy megkeresi a kapcsolatát az Élettel és éli, tiszta szívől, amíg csak lehet! Frank Orsolya 2015. 02. 06. 18:33