|
|
Frank OrsolyaPszichológus, családi kommunikációs szakértőPszichológus, Gordon-instruktor CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCSADÁS ÉS TRÉNING Miért nem értek szót a gyerekemmel? Miként őrizhetnénk meg a családi békét és a párkapcsolatunkat? Hogyan csinálhatnám másként, mint a szüleim? És mi az a Gordon-módszer? Egyéni tanácsadás igény szerint, felmérő beszélgetéssel. Érdeklődjön, tájékozódjon, jelentkezzen itt: Elérhetőségeim: E-mail: posta@arete.hu Honlap: http://www.szeresdjol.hu |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Orsolya!
Én egy nem túl barátkozós típus vagyok, szeretek egyedül lenni, talán mert ez könnyebb, mint kapcsolatokat ápolni, nekem ez utóbbi nagyon nehezen megy. Ha én ilyen vagyok, lehetséges, hogy a kisfiam (1 éves) ettől függetlenül "normális" ember lesz, aki kiegyensúlyozott, határozott egyéniség, tehát az én ellentettem? Mert tudom a szülő minta a gyerek számára és ettől félek, nem szeretném ha olyan lenne mint én, de én nem tudok neki néhány dolgot megtanítani, hisz én sem tudom hogyan kell. Szeretném ha neki sok barátja lenne és értékes időket töltene el velük, nekem ez nem megy, pedig hiányzik nagyon. Szóval egy nem "normális" anyának lehet "normális" gyereke? Fel tud nevelni és fel tudja készíteni egy magába zárkózott, magát elhagyatottnak, értéktelennek érző anya a kisfiát az életre?
Persze van édesapja, aki szerencsére nem olyan mint én. De saját magamról tudom, anya csak egy van és senki és semmi nem tudja pótolni.
Köszönöm.
Én egy nem túl barátkozós típus vagyok, szeretek egyedül lenni, talán mert ez könnyebb, mint kapcsolatokat ápolni, nekem ez utóbbi nagyon nehezen megy. Ha én ilyen vagyok, lehetséges, hogy a kisfiam (1 éves) ettől függetlenül "normális" ember lesz, aki kiegyensúlyozott, határozott egyéniség, tehát az én ellentettem? Mert tudom a szülő minta a gyerek számára és ettől félek, nem szeretném ha olyan lenne mint én, de én nem tudok neki néhány dolgot megtanítani, hisz én sem tudom hogyan kell. Szeretném ha neki sok barátja lenne és értékes időket töltene el velük, nekem ez nem megy, pedig hiányzik nagyon. Szóval egy nem "normális" anyának lehet "normális" gyereke? Fel tud nevelni és fel tudja készíteni egy magába zárkózott, magát elhagyatottnak, értéktelennek érző anya a kisfiát az életre?
Persze van édesapja, aki szerencsére nem olyan mint én. De saját magamról tudom, anya csak egy van és senki és semmi nem tudja pótolni.
Köszönöm.
Kedves levélíró!
Nagyon köszönöm, hogy megtisztelt őszinte, megindító soraival, amelyek önismeretről, tudatosságról, és a kisfia iránti törődésről, jóindulatról tanúskodnak. Szeretném megnyugtatni afelől, hogy a kisfiának egészen biztosan sok-sok szeretetet és törődést ad, és neki erre óriási szüksége van. A férfiasságot és a társadalomban, kapcsolatokban való mozgást túlnyomórészt az édesapjáról fogja másolni, de az is tény, hogy az Önnel való kapcsolatának is nagy fontossága van és lesz a későbbi kapcsolataiban. Aggasztónak és szívfájdítónak találom, hogy Ön „nem normálisnak” címkézi magát. Nem tudok normálisabbat, mint egy jó szándékkal és szeretettel megáldott ember, aki azt is tudja, hogy neki miben nehezebb mint másoknak. Mindannyiunk sorsában és személyiségében van feladat, van fejleszthető terület. Nem szeretném, ha úgy élné le az életét, hogy nem tekinti magát teljes értékű embernek. Továbbá a kapcsolatokban való otthonos mozgás is tanulható. Előbb azonban érdemes megérteni, miért, hogyan jött létre az a helyzet, hogy ezt eddig nem sajátította el annyira, amennyivel elégedett lehetne. Ha ezt megérti és meghaladja, az egész élete örömtelibb, tartalmasabb, sikeresebb lehet, több meleget kaphat az emberektől és feltárulhatnak olyan lehetőségek, amelyekre eddig nem is gondolt. Kérem, ha kedvet érez ehhez, vagy akár egyetlen, minden kockázattól és kényszertől mentes ingyenes, baráti hangú beszélgetéshez, hívjon föl a weboldalon megadott számon. Minden jót kívánok.
Frank Orsolya 2010. 08. 20. 14:03
Nagyon köszönöm, hogy megtisztelt őszinte, megindító soraival, amelyek önismeretről, tudatosságról, és a kisfia iránti törődésről, jóindulatról tanúskodnak. Szeretném megnyugtatni afelől, hogy a kisfiának egészen biztosan sok-sok szeretetet és törődést ad, és neki erre óriási szüksége van. A férfiasságot és a társadalomban, kapcsolatokban való mozgást túlnyomórészt az édesapjáról fogja másolni, de az is tény, hogy az Önnel való kapcsolatának is nagy fontossága van és lesz a későbbi kapcsolataiban. Aggasztónak és szívfájdítónak találom, hogy Ön „nem normálisnak” címkézi magát. Nem tudok normálisabbat, mint egy jó szándékkal és szeretettel megáldott ember, aki azt is tudja, hogy neki miben nehezebb mint másoknak. Mindannyiunk sorsában és személyiségében van feladat, van fejleszthető terület. Nem szeretném, ha úgy élné le az életét, hogy nem tekinti magát teljes értékű embernek. Továbbá a kapcsolatokban való otthonos mozgás is tanulható. Előbb azonban érdemes megérteni, miért, hogyan jött létre az a helyzet, hogy ezt eddig nem sajátította el annyira, amennyivel elégedett lehetne. Ha ezt megérti és meghaladja, az egész élete örömtelibb, tartalmasabb, sikeresebb lehet, több meleget kaphat az emberektől és feltárulhatnak olyan lehetőségek, amelyekre eddig nem is gondolt. Kérem, ha kedvet érez ehhez, vagy akár egyetlen, minden kockázattól és kényszertől mentes ingyenes, baráti hangú beszélgetéshez, hívjon föl a weboldalon megadott számon. Minden jót kívánok.
Frank Orsolya 2010. 08. 20. 14:03
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
