|
|
Frank OrsolyaPszichológus, családi kommunikációs szakértőPszichológus, Gordon-instruktor CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCSADÁS ÉS TRÉNING Miért nem értek szót a gyerekemmel? Miként őrizhetnénk meg a családi békét és a párkapcsolatunkat? Hogyan csinálhatnám másként, mint a szüleim? És mi az a Gordon-módszer? Egyéni tanácsadás igény szerint, felmérő beszélgetéssel. Érdeklődjön, tájékozódjon, jelentkezzen itt: Elérhetőségeim: E-mail: posta@arete.hu Honlap: http://www.szeresdjol.hu |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Szakértő!
Kislányomat novembertől felvették oviba,és pont november elején születik meg a kistestvére,tehát a 2 időpont szinte egybe esik.Most bölcsödébe jár,ahova többé kevésbé szeret járni.
Ön mit gondol,nagy trauma érné,ha pont a tesó születésekor kezdené az ovit,és neki mennie kellene kötelezően minden nap az oviba,miközben a baba itthon marad velem?
Kezdje talán később az ovit januárban,vagy inkább szoktassam be októberben,és akkor viszonylag természetes lesz neki,hogy megy oviba?A kislányomról még pár infó:Anyához nagyon ragaszkodó,de nem túl érzékeny típus, a gyerekeket szereti,igényli a sok játékot,mozgást.
A tesót várja.
Még nem beszél sokat,tehát mondatokban,de megérteti magát.Egyrészt azt gondolom,hogy jó lenne neki az ovi a beszédje fejlődése és a gyerektársaság miatt.Másrészt féltem,hogy szomorúságot okozok neki...
köszönöm a válaszát
Lolla
Kislányomat novembertől felvették oviba,és pont november elején születik meg a kistestvére,tehát a 2 időpont szinte egybe esik.Most bölcsödébe jár,ahova többé kevésbé szeret járni.
Ön mit gondol,nagy trauma érné,ha pont a tesó születésekor kezdené az ovit,és neki mennie kellene kötelezően minden nap az oviba,miközben a baba itthon marad velem?
Kezdje talán később az ovit januárban,vagy inkább szoktassam be októberben,és akkor viszonylag természetes lesz neki,hogy megy oviba?A kislányomról még pár infó:Anyához nagyon ragaszkodó,de nem túl érzékeny típus, a gyerekeket szereti,igényli a sok játékot,mozgást.
A tesót várja.
Még nem beszél sokat,tehát mondatokban,de megérteti magát.Egyrészt azt gondolom,hogy jó lenne neki az ovi a beszédje fejlődése és a gyerektársaság miatt.Másrészt féltem,hogy szomorúságot okozok neki...
köszönöm a válaszát
Lolla
Kedves Lolla,
Bocsásson meg, hogy megkéstem a válaszadással. Ennek ellenére leírom, amit gondolok az Ön által feltett kérdésről, hátha valamilyen értelemben még hasznát veszi. Igen nehéz állást foglalni ebben a kérdésben. A testvér érkezése a gyerekeknek elkerülhetetlenül, így is, úgy is nagy változás az életben, de ha jók a feltételek, akkor ő ezt fel is tudja dolgozni. A feltételeket nekünk kell megteremtenünk ehhez.
Talán az a legjobb biztosíték, hogyha nem tekintjük véglegesnek a megoldást, amit választunk – akár óvodába megy, akár otthon marad a kisgyerek. Az igazi eligazítást az adja meg, ha magát a gyereket figyeljük, hogyan éli meg azt, amit kiszabtunk rá. Álljunk készen változtatni, mert a két gyerek közül ő van a nehezebb helyzetben: az újszülött bizonyosan megkapja, amire szüksége van, a nagyobbiknak viszont – hiába várja a testvért a kimondott szavak szintjén – komoly feladat megszokni az új helyzetet. Mivel konkrét állásfoglalást kér tőlem, elmondom, én mit tennék, de kérem, tartsa észben, hogy ez csak EGY vélemény, és szinte mindegyik álláspontnak vannak támogatói. Én magam azon a párton vagyok, amely szerint legjobb lenne a kislánynak, ha anyukája mellett élhetne három éves koráig és ő, valamint az egyéb családtagok segítenének neki beépíteni a lelkébe, a fejében élő képbe a testvérét, az új családi formációt. Ha menni KELL az oviba, az biztosan teher és feszültség, ha menni LEHET az oviba és játszani a gyerekekkel, az esetleg jó lehet, de ezt kevés óvoda fogadja el, talán leginkább a Waldorf-intézmények, de oda négy éves kor alatt fel sem veszik, csak játszóházba. Tehát ha a teherbírása engedi, szerintem jobb lenne ha még otthon maradhatna és a megszokott, biztos fészekmelegben birkózna meg azzal, hogy a család-képét átalakítsa. Persze gyerektársaságot is kell neki biztosítani, pl. valamilyen játszóházban, ismerősöknél, illetve mindenkinek jó, ha a családtagok néha elviszik hol őt, hol a babát, hogy Ön is fellélegezzen és néha a nagylány is maradhasson kettesben anyukájával. Az nagyon jó lenne neki, ha hamar megélhetne olyan helyzeteket (édesanyjával kettesben), ahol legalább néha minden olyan, mint a baba előtt volt. A babának nem árt, ha két szoptatás közt valaki elviszi sétálni, a nagyobbik gyermeknek viszont nagy segítség lehet. Szüksége lesz rá, hogy fontosnak, kicsinek, babának élhesse meg magát, illetve hogy ne legyenek „egyik VAGY a másik” helyzetek, hanem csak „egyik ÉS a másik” típusúak. Mindent egybevetve testvérnek lenni normális, egészséges élethelyzet, de ennek elfogadásáig neki még meg kell érkeznie. Mindkét gyermekéhez sok boldogságot, türelmet, erőt kívánok és ha bármikor segítségre van szüksége az út során, vagy csak beszámolna róla, hogyan alakultak a dolgok, írjon bizalommal.
Frank Orsolya 2010. 10. 09. 09:29
Bocsásson meg, hogy megkéstem a válaszadással. Ennek ellenére leírom, amit gondolok az Ön által feltett kérdésről, hátha valamilyen értelemben még hasznát veszi. Igen nehéz állást foglalni ebben a kérdésben. A testvér érkezése a gyerekeknek elkerülhetetlenül, így is, úgy is nagy változás az életben, de ha jók a feltételek, akkor ő ezt fel is tudja dolgozni. A feltételeket nekünk kell megteremtenünk ehhez.
Talán az a legjobb biztosíték, hogyha nem tekintjük véglegesnek a megoldást, amit választunk – akár óvodába megy, akár otthon marad a kisgyerek. Az igazi eligazítást az adja meg, ha magát a gyereket figyeljük, hogyan éli meg azt, amit kiszabtunk rá. Álljunk készen változtatni, mert a két gyerek közül ő van a nehezebb helyzetben: az újszülött bizonyosan megkapja, amire szüksége van, a nagyobbiknak viszont – hiába várja a testvért a kimondott szavak szintjén – komoly feladat megszokni az új helyzetet. Mivel konkrét állásfoglalást kér tőlem, elmondom, én mit tennék, de kérem, tartsa észben, hogy ez csak EGY vélemény, és szinte mindegyik álláspontnak vannak támogatói. Én magam azon a párton vagyok, amely szerint legjobb lenne a kislánynak, ha anyukája mellett élhetne három éves koráig és ő, valamint az egyéb családtagok segítenének neki beépíteni a lelkébe, a fejében élő képbe a testvérét, az új családi formációt. Ha menni KELL az oviba, az biztosan teher és feszültség, ha menni LEHET az oviba és játszani a gyerekekkel, az esetleg jó lehet, de ezt kevés óvoda fogadja el, talán leginkább a Waldorf-intézmények, de oda négy éves kor alatt fel sem veszik, csak játszóházba. Tehát ha a teherbírása engedi, szerintem jobb lenne ha még otthon maradhatna és a megszokott, biztos fészekmelegben birkózna meg azzal, hogy a család-képét átalakítsa. Persze gyerektársaságot is kell neki biztosítani, pl. valamilyen játszóházban, ismerősöknél, illetve mindenkinek jó, ha a családtagok néha elviszik hol őt, hol a babát, hogy Ön is fellélegezzen és néha a nagylány is maradhasson kettesben anyukájával. Az nagyon jó lenne neki, ha hamar megélhetne olyan helyzeteket (édesanyjával kettesben), ahol legalább néha minden olyan, mint a baba előtt volt. A babának nem árt, ha két szoptatás közt valaki elviszi sétálni, a nagyobbik gyermeknek viszont nagy segítség lehet. Szüksége lesz rá, hogy fontosnak, kicsinek, babának élhesse meg magát, illetve hogy ne legyenek „egyik VAGY a másik” helyzetek, hanem csak „egyik ÉS a másik” típusúak. Mindent egybevetve testvérnek lenni normális, egészséges élethelyzet, de ennek elfogadásáig neki még meg kell érkeznie. Mindkét gyermekéhez sok boldogságot, türelmet, erőt kívánok és ha bármikor segítségre van szüksége az út során, vagy csak beszámolna róla, hogyan alakultak a dolgok, írjon bizalommal.
Frank Orsolya 2010. 10. 09. 09:29
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
