|
|
Frank OrsolyaPszichológus, családi kommunikációs szakértőPszichológus, Gordon-instruktor CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCSADÁS ÉS TRÉNING Miért nem értek szót a gyerekemmel? Miként őrizhetnénk meg a családi békét és a párkapcsolatunkat? Hogyan csinálhatnám másként, mint a szüleim? És mi az a Gordon-módszer? Egyéni tanácsadás igény szerint, felmérő beszélgetéssel. Érdeklődjön, tájékozódjon, jelentkezzen itt: Elérhetőségeim: E-mail: posta@arete.hu Honlap: http://www.szeresdjol.hu |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Orsolya,
Másfél éve ismerkedtem meg a párommal. Neki előző kapcsolatából van egy 7 éves lánya. A kislány imád engem, de szerintem gondok vannak a viselkedésével. Az anyukája eléggé rossz szemmel nézi a mi boldogságunkat, gyanítom mond a kislánynak néha ezt-azt.
A fő gond, hogy a kislány nagyon el van kényeztetve, önző, és sokszor zsarnokoskodik. Az én családomban is van két kislány, akiket minden alkalommal "terrorizál" mikor találkoznak. Elveszi a dolgaikat, a 3 éves kislányt kiközösíti, fenyegeti őket, majd mikor kiderül, akkor tagad, és olyan színjátékot ad elő, ami egy felnőttnél is szép teljesítmény. Az én véleményem szerint többet kellene gyerekek között lennie, mert azt látom, hogy nem jól szocializálódott, és a kis életét legfőképpen felnőttekkel tölti.
Kérem írja le meglátását, és adjon tanácsot, hogy mit tehetek, mert nagyon sok konfliktus van emiatt a párom, és köztem.
Válaszát előre is köszönöm.
Üdvözlettel
Másfél éve ismerkedtem meg a párommal. Neki előző kapcsolatából van egy 7 éves lánya. A kislány imád engem, de szerintem gondok vannak a viselkedésével. Az anyukája eléggé rossz szemmel nézi a mi boldogságunkat, gyanítom mond a kislánynak néha ezt-azt.
A fő gond, hogy a kislány nagyon el van kényeztetve, önző, és sokszor zsarnokoskodik. Az én családomban is van két kislány, akiket minden alkalommal "terrorizál" mikor találkoznak. Elveszi a dolgaikat, a 3 éves kislányt kiközösíti, fenyegeti őket, majd mikor kiderül, akkor tagad, és olyan színjátékot ad elő, ami egy felnőttnél is szép teljesítmény. Az én véleményem szerint többet kellene gyerekek között lennie, mert azt látom, hogy nem jól szocializálódott, és a kis életét legfőképpen felnőttekkel tölti.
Kérem írja le meglátását, és adjon tanácsot, hogy mit tehetek, mert nagyon sok konfliktus van emiatt a párom, és köztem.
Válaszát előre is köszönöm.
Üdvözlettel
Kedves Levélíró!
A mai mozaikcsaládokkal sokszor nagyon bonyolult viszonyrendszerekbe kerülnek az emberek – olyan bonyolultakba, hogy azok már szinte magukat fenyegetik. Ha Ön most bekerült egy olyan konstellációba, ahol nem csak egy új társ van, hanem hozzá tartozik még egy gyerek és számos más résztvevő is, akkor ebben elég nehéz jót lépni, jól manőverezni, és a helyzet előbb-utóbb fenyegetni fogja azt a párkapcsolatot, ami miatt az egész létrejött. Soha nem hálás foglalatosság a mások életébe belenyúlni, belelépni és azt befolyásolni. Hallom, hogy ebben a helyzetben a távolságtartás már nem opció, hiszen a kislánnyal kiépült egy kapcsolat… mégis arra kell biztatnom, hogy amennyire lehet, próbálje elkerülni a kívülről jött, a helyzetbe beavatkozó, beleokoskodó kibic szerepét, mert félő, hogy végül az egész családi rendszer haragját magára vonja. Bármit lép is, mint egy pókhálóban, 5-6 szálat mozdít meg vele, és szinte lehetetlen jót lépni a sok-sok ütköző érdek és lojalitás hálójában. Én az Ön helyében biztosan a minimális beavatkozás elvénél maradnék.
A kisgyerek személyiségét számos személy és közeg formálja majd, ha Ön nem, akkor formálja az iskola, a kortárscsoport, az osztálytársak családjában látott minták… az Élet megtanítja majd arra, amit meg kell tanulnia. Ön talán úgy segíthet rajta a legdiplomatikusabban, ha a Gordonos közvetítés eszközét alkalmazva „kkihangosítja” a kislánynak, mit érez a másik gyerek, akinek ő épp akkor fájdalmat vagy kellemetlenséget okoz. Ennél több dolga nincs is – legfeljebb a gyerekek közötti megegyezés létrejötténél bábáskodni… de azt gondolom, ez is mind inkább a gyermek apjának-anyjának a szerepe. Természesen Ön mint felnőtt elmondhatja a kislánynak, hol vannak a határok és miért ésszerű, hogy ott legyenek, de alapjában ennek a gyermeknek a nevelése a szülők feladata. Ön pedig nyugodtan megengedheti magának, hogy arra a párkapcsolatra fókuszál, aminek céljából egyáltalán benne van ebben a helyzetben. Tehát csak óvatosan – egy sokszereplős családi rendszer nem kis erőt képvisel.
Frank Orsolya 2017. 08. 07. 21:27
A mai mozaikcsaládokkal sokszor nagyon bonyolult viszonyrendszerekbe kerülnek az emberek – olyan bonyolultakba, hogy azok már szinte magukat fenyegetik. Ha Ön most bekerült egy olyan konstellációba, ahol nem csak egy új társ van, hanem hozzá tartozik még egy gyerek és számos más résztvevő is, akkor ebben elég nehéz jót lépni, jól manőverezni, és a helyzet előbb-utóbb fenyegetni fogja azt a párkapcsolatot, ami miatt az egész létrejött. Soha nem hálás foglalatosság a mások életébe belenyúlni, belelépni és azt befolyásolni. Hallom, hogy ebben a helyzetben a távolságtartás már nem opció, hiszen a kislánnyal kiépült egy kapcsolat… mégis arra kell biztatnom, hogy amennyire lehet, próbálje elkerülni a kívülről jött, a helyzetbe beavatkozó, beleokoskodó kibic szerepét, mert félő, hogy végül az egész családi rendszer haragját magára vonja. Bármit lép is, mint egy pókhálóban, 5-6 szálat mozdít meg vele, és szinte lehetetlen jót lépni a sok-sok ütköző érdek és lojalitás hálójában. Én az Ön helyében biztosan a minimális beavatkozás elvénél maradnék.
A kisgyerek személyiségét számos személy és közeg formálja majd, ha Ön nem, akkor formálja az iskola, a kortárscsoport, az osztálytársak családjában látott minták… az Élet megtanítja majd arra, amit meg kell tanulnia. Ön talán úgy segíthet rajta a legdiplomatikusabban, ha a Gordonos közvetítés eszközét alkalmazva „kkihangosítja” a kislánynak, mit érez a másik gyerek, akinek ő épp akkor fájdalmat vagy kellemetlenséget okoz. Ennél több dolga nincs is – legfeljebb a gyerekek közötti megegyezés létrejötténél bábáskodni… de azt gondolom, ez is mind inkább a gyermek apjának-anyjának a szerepe. Természesen Ön mint felnőtt elmondhatja a kislánynak, hol vannak a határok és miért ésszerű, hogy ott legyenek, de alapjában ennek a gyermeknek a nevelése a szülők feladata. Ön pedig nyugodtan megengedheti magának, hogy arra a párkapcsolatra fókuszál, aminek céljából egyáltalán benne van ebben a helyzetben. Tehát csak óvatosan – egy sokszereplős családi rendszer nem kis erőt képvisel.
Frank Orsolya 2017. 08. 07. 21:27
Olvasói értékelés: 5 / 5
.jpg){kind=small}
