|
|
Frank OrsolyaPszichológus, családi kommunikációs szakértőPszichológus, Gordon-instruktor CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCSADÁS ÉS TRÉNING Miért nem értek szót a gyerekemmel? Miként őrizhetnénk meg a családi békét és a párkapcsolatunkat? Hogyan csinálhatnám másként, mint a szüleim? És mi az a Gordon-módszer? Egyéni tanácsadás igény szerint, felmérő beszélgetéssel. Érdeklődjön, tájékozódjon, jelentkezzen itt: Elérhetőségeim: E-mail: posta@arete.hu Honlap: http://www.szeresdjol.hu |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Orsolya!!
Egy 2 éve elvált két gyermekes anyuka vagyok. A két kisfiam közül a nagyobbikkal nem tudok mit kezdeni egy bizonyos dologgal kapcsolatban, aki 9 éves és eléggé lelkis. Ő miatta szeretném a tanácsát kikérni, mert a következő problémával állok szemben.
A válás aránylag normális körülmények között zajlott le. 2 évig nem volt kapcsolatom senkivel, de most megismerkedtem egy olyan férfivel akit érdemesnek tartottam a fiaimnak bemutatni és jó fél éve már családtagként jár el hozzánk. Az összeköltözést még nem sürgetném. Úgy gondolom mindennek megpróbálok megfelelő időt hagyni, hogy a gyerekeim feldolgozzák a dolgokat. A nagyobbik kisfiam egyre féltékenyebb , furcsán viselkedik , főleg ha itt van nálunk a barátom. Nem tudom miért van benne szinte "utálat" felé , amikor ő mindent megtesz értük és szereti is mind a két gyermekemet. Nem tudom hogy deríthetném ki , hogy ez az utálat a személye felé irányul vagy pedig csak szimplán féltékeny rá. Nem volna jó, ha emiatt a gyermekemben vmi féle sérelem keletkezne.
Én is tanultam pszichológiát- pedagógiát, hiszen pedagógus vagyok, de erre a problémára nem találok megoldást. Kérem segítsen pár jó tanáccsal nekem, remélem elég információt adtam a segítséghez.
Előre is köszönöm. Maradok tisztelettel: Annamária
Egy 2 éve elvált két gyermekes anyuka vagyok. A két kisfiam közül a nagyobbikkal nem tudok mit kezdeni egy bizonyos dologgal kapcsolatban, aki 9 éves és eléggé lelkis. Ő miatta szeretném a tanácsát kikérni, mert a következő problémával állok szemben.
A válás aránylag normális körülmények között zajlott le. 2 évig nem volt kapcsolatom senkivel, de most megismerkedtem egy olyan férfivel akit érdemesnek tartottam a fiaimnak bemutatni és jó fél éve már családtagként jár el hozzánk. Az összeköltözést még nem sürgetném. Úgy gondolom mindennek megpróbálok megfelelő időt hagyni, hogy a gyerekeim feldolgozzák a dolgokat. A nagyobbik kisfiam egyre féltékenyebb , furcsán viselkedik , főleg ha itt van nálunk a barátom. Nem tudom miért van benne szinte "utálat" felé , amikor ő mindent megtesz értük és szereti is mind a két gyermekemet. Nem tudom hogy deríthetném ki , hogy ez az utálat a személye felé irányul vagy pedig csak szimplán féltékeny rá. Nem volna jó, ha emiatt a gyermekemben vmi féle sérelem keletkezne.
Én is tanultam pszichológiát- pedagógiát, hiszen pedagógus vagyok, de erre a problémára nem találok megoldást. Kérem segítsen pár jó tanáccsal nekem, remélem elég információt adtam a segítséghez.
Előre is köszönöm. Maradok tisztelettel: Annamária
Kedves Annamária!
Köszönöm levelét, de természetesen még így is nehéz pontosan belelátni a helyzetbe vagy különösen a gyermeke lelke mélyébe. Az nyilvánvaló, hogy a féltékenység nem a férfinak szól személyesen, hanem a helyzetnek, annak, hogy az eredeti apa helyét átveszi valaki. Nem tudhatjuk pontosan, hogy a kisfia ezt pontosan hogyan éli meg, talán úgy, hogy neki kötelessége megvédeni az apja helyét… ki tudja. Az bizonyos, hogy valamilyen módon segítségre van szüksége. Nagyon jó, hogy Ön ennyire fokozatosan és kíméletesen jár el, és az is bizonyos, hogy hosszú távon rendeződni tud a dolog, ha ez a férfi valóban jóérzésű és kedves, és az is hasznos lesz, hosszabb távon, ha a fiúk látják az anyjukat egy jól működő párkapcsolatban. Előtte viszont mindenképpen segíteni kell a nagyobbik fiának túljutni azon az elakadáson, ami most gyötri, és ehhez szakmai segítség is szükséges. Ha talál egy jó gyerekpszichológust, akkor ott a kisfiú talán megszabadulhat azoktól az érzésektől, amelyek a mélyben meghúzódnak és megakadályozzák, hogy elfogadja az Ön párját. Ilyen segítség nélkül ez még akkor is nehezebben oldódik meg, ha nyilván Ön beszél a gyerekkel a helyzetről. Az sem mindegy, hogy milyen a saját édesapjával való viszonya. Kérem tehát, keressen a kilenc éves kisfiának egy olyan gyerekpszichológust, akiről a saját benyomásai is jók és megnyugtatóak és akivel a gyerek is jól érzi magát, és járják végig az utat, ami szükséges ezeknek a gátaknak a föloldásához, magának a válásnak a földolgozásához.
Sok sikert és gratulálok a gondos, odafigyelő anyaságához!
Frank Orsolya 2013. 03. 23. 15:27
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
