|
Kérdezz-felelek
miatt majd megszakad a szívem, de akkor is elviszem oviba, hogy ne látszak gyengének. Most ki esett egy foga , kitaláltam hogy ő mostmár nagylány és nemszabad sírni, meg már csak egy pár hónap és hogy kibírja ezt a kis időt. Mit tegyek . Az óvónők is tanácstalanok. Bár miután otthagyom akkor már nincs semmi baja és agyerekek is szeretik.
Megkésett leválási szorongásról van csupán szó, minden óvodában tapasztalható, hogy mindig van pár gyermek, aki a sarokba húzódva szemlélődik, vagy szomorkodik és nem a többiekkel játszik. A legtöbbjüknek hosszabb idő kell ahhoz, hogy felszabaduljanak ebben az új kis közösségben, azonban vannak olyan szélsőséges esetek, ahol komoly szorongással, stresszel jár az ovi. A szülőknek sem könnyű, hiszen a leválás, az elszakadás miatti érzelmek őket is éppúgy érintik, mint szeretett gyermekeiket.
Óviskorban minden jórészt attól függ, hogy milyen jelzéseket kap a gyermek az anyjától. Ha ezek azt sugallják neki, hogy biztonságos és jó helyre kerül, nemsokára elégedetten adja át magát az új élmények örömeinek.
Azonban, ha a gyermek kezdeti nehézségei az anyából olyan reakciókat váltanak ki, amelyek azt sugallják a gyermeknek, hogy az anyja is tart attól, hogy neki valami baja eshet, és emiatt nem szívesen hagyja ott az óvodában, akkor természetesen a gyerek korábbi nyugtalansága tovább mélyül. Ez pedig igazolni látszik az anya kezdeti félelmeit, és tovább fokozza őket. A gyerek belecsimpaszkodik az anyjába, keservesen bömböl, mintha valami szörnyűség készülődne ellene.
Ha 2-3 hónapja már fenn áll ez a leválási szorongás, akkor keressenek meg,szívesen segítek, elérhetőségem: 3O-355-O-177.
Üdv.:
Balogh Andrea 2012. 02. 26. 17:24
38 éves anyuka vagyok aki nagyon vágyott már egy gyermekre és végre megkaptam! Van egy 2.5 éves gyönyörű okos tökéletes kislányom! A problémám a kötődéssel van mégpedig az ő részéről! Az édesapám második felesége 2 évvel idősebb csak nálam a lányomnál ő a sláger hozzáteszem sokat is játszik vele olyanokat amit én nem! A probléma ott kezdődik, hogy a kislányom kizár teljesen ezekből a játékokból és most már ott tartunk, hogy ha jön hozzánk valaki pl: barátnő a saját gyerekével a lányom azt akarja, hogy vele játsszon és én ne is legyek ott! Szó szerint kiküld a szobájából, hogy ketten maradjanak, ha rászólok hisztizik és engem okol!! ha kimegyünk sétálni valakikkel inkább a másik anyuka kezét fogja meg nem az enyémet még akkor is ha nem közeli ismerős! Amúgy esténként én altatom többet vagyok vele mint az apja ennek ellenére inkább apás lett! Nem tudom hol rontottam el de már nagyon kivagyok készülve arról nem is beszélve, hogy szabály szerűen kellemetlen mások előtt, mert persze mindenki gyereke anyás!!! Bölcsibe nem jár, oviba sem szeretném még adni mivel szeptemberi még itthon tartom! Kérem a segítségét mit csináljak másképp!? Próbáltam elmagyarázni neki, hopgy ez nekem fáj meg, hogy mindenki a saját gyerekével kell, hogy foglakozzon de semmi változás....nagyon okos gyerek sok mindent megért és tudatos is tehát ettől mégjobban fáj ez az egész!
Érdemes lenne ezt a problémát mélyebben megvizsgálni, mivel nagyon ellentmond a kislánya viselkedése annak, ahogyan ebben a korban a gyerekek az anyukájukhoz viszonyulni szoktak. Kötődési probléma?-lehet. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.: Balogh Andrea 2012. 02. 26. 17:15