Tisztelt szakértő.kisfiam 6 éves .gyakorlatilag 1.5 eves kora óta küzdünk a kakival.állandoan visszatartja nem hajlandó csak pelusba kakilni.
Par napja naponta többször előfordul hogy kaki darab kaki folt van a nadragjan.Ez a téli szünet végeztevel kezdődött mikor újra oviba ment.az óvodat sem szereti pedig csak fél napot jár.
Állandóan szorong sír.
Aggasztó ez a kaki dolog.
Köszönöm valszukat

Kedves Szakértő.
Van egy 4,5 éves kisfiam, aki középső csoportba jár. Ebben az évben nagyon sokat hiányzott betegség miatt.3 éves kora előtt kezdte az ovit. A beszoktatás nehezen ment, de beszokott. Az idei évben a járvány miatt decemberben nem járt oviba. Januárban 1 hetet ment és beteg lett. Itthon volt 2 hétig. Azóta reggelente nem szeretne oviba menni, sír amikor fel kéne mennie a csoportba. Azt hajtogatja egyfolytában, hogy hiányozni fogok neki. Az óvónők mondták, sokszor elsírja magát, kérdezgeti mikor megyek érte. Oviban a rajzolásnál segítséget kér, ha valami nem sikerül neki elsírja magát. Wcre nem megy el az oviban, és itthon is vissza tartja a kakilást. Itthon és az oviban is csak járkál körbe körbe, látszik rajt, hogy vissza tartja. Szólók neki, menjen el wcre, de mindig azt mondja nem kell kakilnia. Nem tudom mi lehet a probléma. Nagyon aggódom érte.
Válaszát előre is köszönöm.

Kisfiam 7 évesen még nem hajlandó wcre ülni (ez volt, h néhány alkalommal megtörtent), bugyiba kakil. Látszik, h nagyon szorong emiatt. Pervaziv fejlődési zavarral küzd, enyhe autista tünetekkel. Hova fordulhatnek segítségért? Pszichológusnal korábban jártunk, majdmegoldodik a probléma válasszal tavoztunk, de eddig nem ez történt :(

Kedves Andrea.
A kisfiam 4 éves. Az utóbbi hetekben elkezdett a kis gatyába kakálni az óvodában. Egyáltalán nem szól az óvónéniknek. Itthon pont az ellenkezője van. Egyszerűen nem értem mi lehet a baj. Pedig tudja és mondja is hogy a gatyába nem szabad a WC-be pedig igen. Mikor rá kérdezek hogy szólt e az óvónéninek hogy kell kakálnia azt hazudja igen. Pedig nem szól , csak úgy veszik észre rajta hogy kicsit bűzös.

Kedves Andrea!

Szeretném a segítségedet kérni, mert teljesen tanácstalanná váltam. Három és fél éves kisfiam csak a bugyijába hajlandó kakálni. A pisilést mondhatni egyik napról a másikra elhagyta még a tavaly nyáron, és azóta pelenkát sem hajlandó hordani (nagyon büszkék vagyunk rá). Soha nem volt gond azzal, hogy álmában becsináljon. Sőt, az óvodában egy ideig rendesen belekakált a kicsi WC-be, aztán egy ideje megint nem hajlandó elmenni. A héten behívattak az óvodába azzal, hogy ez kicsi csoport végén már nem elnézhető, és orvosolni kell.

Gyakran beszélünk a dologról, sose társítjuk szégyennel vagy fenyegetéssel, de azért próbáljuk noszogatni, hogy kakáljon a WC-be (vettünk villám mcqueenes WC-szűkítőt is) vagy a bilibe, de arra hivatkozik, hogy ő még kicsi és fél, hogy beleesik.

Nagyon várjuk a véleményedet, szeretnénk a lehető legmegfelelőbb megoldást megtalálni a gyermek számára.

Kedves Andrea!
Kisfiam még csak 3 éves, székletvisszatartással küzdünk...Onnan vagyok benne biztos, mert kitaláltam egy jutalmazási módszert, amivel elértem, hogy 4 napon keresztül kakilt mindennap, aztán már nem volt érdekes neki és újból nem kakilt. Amikor megkérdezem, hogy miért nem akar (mondja is magától, hogy nem akarok kakilni), akkor annyit válaszol, hogy "mert nem".
Trauma nem érte, nem született tesó, nem ment bölcsibe, ovit se kezdte még, nem váltunk el, nem veszekszünk az apjával (vagy csak átlagosan) stb.
Kérdésem az, hogy mit tehetnék? Mi lenne jó? Hozzam szóba a kakit, meséljek róla, az emberi szervezet működéséről? Vegyek kakis mesekönyveket neki és meséljünk belőle? Jutalmazzam továbbra is, ha kakilt?
Vagy inkább szóba se hozzam többé?
Mikorra szokták ezt kinőni? Egyáltalán mi az oka?
Elképzelhető, hogy én vagyok az oka az egésznek? Születése után sokat szorongtam, kezeltek is emiatt gyógyszeresen. Mára már jól vagyok, habár a kaki dolog miatt sokat aggódok (de nem beteges mértékben).
Olvastam, hogy sokszor szorongás váltja ki ezt náluk, de nem értem mi miatt szorong a gyermekem. Minden más téren abszolút kiegyensúlyozott.
Válaszát előre is nagyon köszönöm!

Kedves Andrea!

Szeretném a segítségét kérni. Kisfiam 3,5 éves, bölcsis, most szeptember elején megy oviba. A nappali szobatisztasággal semmi probléma, viszonylag zökkenőmenetesen ment. Éjszakára még kell pelus, de ezt nem egyelőre, hogy leszokjon róla. A nagyobb gondom inkább a kakilással van. Volt egy időszak, amikor már szólt, hogy adjak rá pelust, mert kakilnia kell. Ez ment egy darabig, aztán próbáltam volna rászoktatni, hogy ne a pelusba, hanem menjünk a wc-re. Kőkeményen ellenállt. Utána már nem szólt, hogy kakilni kell, gondolom félt, hogy erőltetni fogom a wc-t. Ebben az időszakban én kérdeztem meg minden nap, hogy kell-e neki, ő visszakérdezett hogy hova? Ha a pelust mondtam, akkor persze kellett. Az elmúlt 1-2 hétben viszont, már hiába adtam rá, nem tudott kakilni. Négy napig vártunk, adtam neki glicerines kúpot, utána sikerült neki kakilni. Viszont tegnap már azzal jött, hogy adjak neki kúpot, mert kakilni szeretne. Mondtam, hogy ha érzi, hogy kakilni kell, akkor nem kell kúp. Kapott pelust, de semmi, sírt, hogy vegyem le róla, nem tud kakilni. Az aznapi éjszakánk borzalmas volt, 2 óránként sírt, mondogatta, hogy fáj a hasa... Reggelre ennek a hangulatnak nyoma sem volt.
Kérem segítsen, hogy mit rontottam el és hogyan tudnám őt visszaterelni legalább ahhoz, hogy szóljon ha kell és kaphat pelust.
Megjegyzem 1,5 éve jár bölcsibe, kezdetek óta nem szeret járni, sokszor volt gondozónő váltás. De otthon ez az utóbbi két hétben történt, azóta ott nem történt változás.

Köszönettel és Üdvözlettel: Adrienn

Kedves Doktornő,
Kisfiam 6 éves múlt és mindenben remekel, de a nagydolgát csak pelusba képes elvégezni. mindent megpróbáltunk, nem nagyon akar wc-re ülni, de ha rá is ül akkor sem megy Neki. Van úgy, hogy Ő akar próbálkozni, de pozitív hozzáállással sem megy Neki. Eddig egyszer fordult elő, hogy játszóházban nagyon kellett és sikerült a wc. Többnyire nem akar próbálkozni, azt mondja hogy fél, de nem tudja mitől.
VAn egy 3 és fél éves kishúga, akinek nemrégiben sikerült és sikeres is maradt a dolog. Első alkalommal kisfiam nagyon kiborult húga sikerén.
Kisfimat 4 hónaposan scaphocephalia-val (csónakfejűseg) műtötték, 10 hónaposan pedig enyhe hypospadiasis-al.
Aktív, mozgékony és okos gyerek, általában jókedvű, leszámítva, hogy könnyen dúhbe gurul.. kishúgával is jó a kapcsolata, nagyon félti és szereti, jól játszanak együtt, persze versenyeznek és veszekednek is, ahogy kell... Velünk szülőkkel is ugyanez, nagy a szeretet, sok a közös porgram és jó a hangulat, de persze van veszekedés és kiabálni is szoktunk Velük.
Egyészségügyileg enyhe ekcémával és szintén enyhe asztmával küzd, de tünetei nem súlyosak, többnyire tünetmentes.
Főleg azért keresünk segíséget mert ez a pelenka dolog láthatóan már Őt is zavarja. Ha vendégek vannak nálunk, akkor úgy kell intéznünk, hogy más ne vegye észre... Eddig azt a tanácsot kaptuk, hogy majd megoldódik a dolog magától, és hogy a műtétjeivel is kapcsolatban lehet, de majd kinövi; de szeretnénk megkímélni Őt egy esetleges kellemetlen periódustól, hiszen szeptembertől iskolás lesz, ezért kérem a segytségét. Előre is köszönöm tanácsát.