óvónő gondok

Kedves Andrea! 2,5 éves kisfiam augusztus óta bölcsis.Mostanában 5-6 hete nem akar menni és nem eszik szinte semmit sem a bölcsiben.Már a bölcsi neve elhangzásakor sírni kezd.Az egyik gondozónővel már sokszor volt vitánk,aug. óta mindig valami.Most nekem támadt,hogy miért nem neki szóltam elsőnek,hogy gyermekpszichológust szeretnénk hívatni a gyerekhez a bölcsibe?-míg ő 5-6 hétig elnézte,hogy a gyerek éhezik a bölcsibe és semmit sem tett! Tartok tőle,hogy a gyerek a gondozónőtől fél,mert egyszer rászólt a gyerekre és a gyerek a térdem mögé bújt ,erősen átkarolta.Otthon eljátszotta:saját maga állát megcsípte a kisfiam és azt mondta,hogy :Ide figyelj! Hagydd abba! Szokta az arcát is erősen megcsípni,dühösen vagy az enyémen mutatja be.Sajnos a bölcsődevezető mindenben védi ezt a nőt.Sajnos nem tudom bebizonyítani-viszont nem akarom,hogy a gyerek lelki sérült legyen.Ha a gyereket megfigyeli a gyermekpszichológus,fényt tud deríteni,hogy esetleg a gyerek a gondozónőtől szorong,fél?-mert a pszichológusnő figyelni fogja a gyerek viselkedését a csoportban.Ön szerint próbáljak beszélni utána vele a gondozónő viselkedéséről,hanyagságáról?A gyermekorvos szerint az étvágytalanság mögött lelki ok van. Kérem segítsen nekem,adjon kérem tanácsot-mit tehetnék? nagyon várom válaszát! Hálás köszönettel:egy nagyon aggódó,szomorú édesanya.

Kedves Andrea,
kisfiam 4 éves, szeptember óta jár óvodába, amit nagyon nehezen szokott meg (kb. decemberre), pedig előtte 2 évig járt már bölcsödébe. Vegyes csoportba jár, két óvónénije van, akik közül az egyiket nem szereti. Ez eleinte csak játékaiban derült ki, bábozás, szerepjáték közben rendszeresen a "kiabálós" óvónénit alakította. (Rendszeresen kijátszuk az élményeit.) Próbáltunk szülőként beszélni az óvónőkkel, azóta a helyzet romlott: a gyerek bepisil, esténként fél tizenegyig nem tud elaludni, hiába fekszik már 8-kor az ágyában. Az óvodában egyelőre nem "produkál tüneteket", tehát nem kezd el visítani pl. ha meglátja a "kiabálós nénit", de azt már hangoztatja, hogy nem szereti, és nem örül annak, hogy ő lesz délelőtt... Próbáltuk átkérni másik csoportba, nem engedélyezték (állítólag "nincs hely, örüljünk, hogy egyáltalán óvodába járhat"). Próbáltuk átvinni másik óvodába, de év közben mindenhol telt ház van, így nem tudtuk áthelyeztetni. Most ott tartunk, hogy maradnia kell abban a csoportban, ahol "kiabálós néni" már nagyon nem szeret minket szülőket, és ezt érezteti is a gyerekkel. (Olyanokkal jön haza a fiam, hogy "anya, mikor beszélgetünk?")
Mit javasol, hogyan tudnék a fiamnak segíteni? Milyen eszközhöz folyamodhatnék még, hogy segítsek a gyereknek?
Várom válaszát.
Ági