önértékelési probléma

Kedves Andrea!
Fiam 5 évet töltött okt-ben. Óvodában 2. évét tölti. Ami már bölcsis korban is feltünt, hogy utánozza társait, ami akkor ugye kor sajátossága is lehet. Ellenben jelenleg is ez tapasztalható.Általában a barátait, unokatesóit, olyan mintha egy láthatatlan kötéllel hozzá lenne kötve. Olyan érzést keltve mindeztintha nem lenne saját véleménye, személyisége. Óvodapedagogusoknak jeleztemár tavalyi évben, nyugtattak, hogy majd elhagyja ez a viselkedés. Kérdésem milyen korig megengedett az utánzás? Mit tehetek, hogy ez változzon? Pl. Ha az unokatesója gulyáslevest kér, akkor a fiam is😩

Kedves Doktornő!Nagyon aggódom a kis unokám miatt, 8.éves fiú unokám most másodikos.Az első osztályban elég jó értékelést kapott,a körülményekhez képest, mivel az első iskolából a lányom úgy gondolta már pár hét után hogy másik iskolába viszi az iskolai oktatás színvonala , és az iskolai közeget nem találta megfelelőnek.Sajnos a másik iskolában a tanítónéni /o.f./igen megkülönböztette a később jött gyermekeket,ezt tudomásukra is hozta,különböző jelzőkkel.Az
unokám ezek után ,már nem jókedvűen ment az iskolába egyre többet betegeskedett.A lányomnak lépni kellett és
bement az igazgatóhoz.Az iskolai pszichológus is meghallgatta a gyereket teljesen kiállt mellette, foglalkozott is vele
még a nyáron is.A tanárnő és a lányom megbeszélték a dolgot,az utolsó másfél hónap nyugodtan telt.Az unokám várta az iskolát a nyár után,egész nyáron nem volt probléma egészségileg. Mióta iskolába jár fájlalja a lábát,már kétszer nem tudott menni iskolába ,mivel úgy érzi ,hogy pisilnie kell ,de nem tud, ki lett vizsgáltatva mind a két dolog,nincs semmi probléma az orvos és a leletek szerint. Otthon a gyerek jókedvű nem veszünk észre változást.
A lányom arra gondol ,hogy a gyerek szorong megint. Mit tegyünk?

Kedves Andrea!

Kislányunk decemberben múlt 3 éves. Helyhiány miatt nem vették fel bölcsődébe, az önkormányzati ovi nagyon messze lett volna, így magánbölcsit/ovit keresgéltünk. Az első helyről, egy játszóházból, 1 hét után, amikor külön töltöttem 2 órát a kislányomtól, amíg ő bent játszott, eltanácsoltak, hogy nem tudják fogadni, mert túl akaratos, nem működik együtt. (nagyon türelmetlenek voltak vele). A következő hely egy családi napközi. Határozott és kedves vezetővel, képzett szakemberrel, hetente gyermekpszichológus is jár a csoportba segíteni. Kislányunk - úgy tűnik- szeret oda járni, készségesen öltözködik (nem úgy mint máskor). Sajnos, miután az elején 2-szer bepisilt, azóta visszakérte a pelust. Valójában pisiléskor kikéredzkedik önállóan intézi, de a pelushoz ragaszkodik 4 hónap után is. Érdekes, hogy itthon cumizik, ott bent nem. Itthon viszont teljesen szobatiszta.
Ma fogadó óránk volt és megtudtuk férjemmel együtt, hogy kislányunk nyugodt, békés, DE... csak egy helyben ül. Nem akar játszani, csak nézi egy helyről a többieket, érdeklődve, de nem csinál semmit. Az óvónéni nem tudta megmondani, mit szeret játszani a gyermekünk, mert ott nem játszik. Kérésre bekapcsolódik, "letudja" a feladatokat, (nagyon értelmes, mindent megcsinál, ő a legügyesebb), de nem játszik. Ma bábszínház jött a bölcsibe és végre megtört a jég, kislányunk bekapcsolódott. 4 hónapja viszem, és csak ma szembesültem vele, hogy az én csupa tűz, kiscsikó, mozgékony (már pótkerék nélkül bicikliző), lobbanékony, mégis türelmes, segítőkész , egész nap szövegelő kislányom csak ül egész nap, ugyanazon a helyen, kedves, senkivel nem kiabál, nem bánt senkit, "túl jó" ... Én nem ilyennek ismerem.
Engem sokkol ez a kép, hogy csak ül a szőnyegen és nézi a többieket. Én azt szeretném, ha felszabadult tudna lenni. Nagyon szomorú lettem.
Köszönöm előre is válaszát:

Kedves Doktornő!
Lányom ma tölti a 10 születésnapját. 3 osztályos tanuló. 9 hónapos korában megfertőződött rota vírussal, amely nagy rombolást végzett a szervezetében. Először Tejfehérje majd (jelenleg is) laktóz - intoleranciás, később aszthmás, refluxos lett. 3,5 éves koráig többet voltunk kórházban, mint itthon. Hasmenés, hányás, kiszáradás, felszívódási zavar tünetekkel. Bp-en a szívén is találtak elváltozást. Bronhoskópián, mintavételes gyomortükrözésen, orr - és garatmandula műtéteken van túl, utóbbi esetében két hétig hallásvesztés és több hónapi akut betegség is fennállt. Itthon egy igazi gyerek. Az iskolában viszont, az osztályfőnök elmondása szerint szorong. Teljesítménye megfelelő, bár az idei tanévben (az én dyslexiám miatt) betűk felcserélése miatt kértem Pedagógiai vizsgálatot. Még azért is, mertaz egyik osztályfőnöke, mindig a tanulási nehézségekre hivatkozik és a lányom elmondása szerint többször rászól, rákiabál és megalázóan viselkedik vele. Az én szemembe azt mondja a kolléganőm, hogy a lányom nem bírja elviselni a negatív kritikát....
Az tény, hogy a leválás még nem történt meg, mert bár már nem egy ágyban, de egy szobában és külön ágyon alszik. Nagyon "anyás"! Csak a közeli ismerősökhöz megy el, de ott aludni sehol nem alszik...Itthon "normálisan" viselkedik. Nagyon tanácstalan vagyok!
Mit javasol? Köszönöm válaszát!

Kedves Andrea! Viktória vagyok és van egy 10 éves kislányom akinél 2014-ben az iskolai gyógypedagógus BMI-t állapított meg figyelemzavaros az iskolai tanulas nehezen megy. A papíron amit kaptunk heti egy órás fejlesztést ajánlottak amire mindig el is ment iskolai időbeosztásban. Sajnos nem tudom mi történhetett az órákon de az utobbi kb. 1 hónapban a kislány azon a napon amikor a fejlesztés volt nem akart iskolába menni és délután amikor érte mentem sírva borult a nyakamba. Nagy nehézségekkel ki tudtam szedni belőle mi a baj a tanárnénivel aki a fejlesztést tartotta van volt probléma. Azt mondta sosem dicséri meg állandóan sietteti és a többi gyerek előtt szégyeníti meg. Tehát a gyerekem önbizalma önbecsülése azóta nulla,holott az önbizalmát erősíteni kellene amit mi itthon és az osztályfőnöke is próbálunk sokat dicsérjük dicséri. Vannak sikerélményei is de amit mi közösen felépítünk azt az 45 perc a tanárral le is rombolja. Rossz így látnom a gyerekem. Nem akarok vádaskodni vagdalózni mert bebizonyítani nem tudom de a gyereknek hiszek hiszen miert jött volna haza sírva ha nem történt semmi. Beszéltünk azóta a tanárnővel aki elmondta ő nem bántotta márhogy lelkileg a lányunkat,de ezek után nem vállalja a további fejlesztését aminek én örülök is keresünk mást. A kérdésem viszont az lenne érdemes volna e megmutatni a leányzót egy gyermekpszichológusnak mivel elég csak az említett tanárnőt szóba hozni és csak beszélni róla már elkezd sírni azt mondta fél tőle és többet nem akar hozzá menni. Köszönom válaszát üdvözlettel

Kedves Andrea!

Olyan problémával fordulok Önhöz,hogy van egy 4 éves kislányom. Szeptemberen kezdtük az óvodát,ott van egy kislány,aki annyira rá van telepedve,hogy ő mással nem játszhat,nem szólhat senkihez...csakis vele kell foglalkozni!Az óvónénik is észre vették ezt a problémát,próbálnak rajta változtatni,de ez mind eddig sikertelen! Annyira át vette már a szokásait,hogy grimaszol,csúnyán beszél stb. Ja és nem utolsó sorban tépi a körmét! :/ Próbálom itthon mondani neki,hogy ne foglalkozz vele.De mit tudnék még tenni? Várom válaszát!

Kedves Andrea!
Nyáron költöztünk faluról városba. Van egy 9 3-as fiunk, aki nagyon jó eszű...tanító szerint koràt meghazudtolòan vág az esze. Van egy 6 èves kislányunk, aki ugye most nagycsoportban került ùj òvodába. Egyszerűen nem tud beilleszkedni, nem akarnak játszani vele, elutasìtják a lànyok. Nagyon visszahùzódò, csendes , viszont itthon megfelelően viselkedik. Már beszéltem az òvònővel is, hogy segìtsen beilleszkedni neki, de az a válasz, hogy ezek a lányok ilyen gonoszak, megpròbálja megoldani! Tèny, hogy a kislàny nem fordul minden elutasítás miatt az òvònőhöz. Már ott tartunk, hogy egy szinten ùj kislány volt akivel mindig játszott, most már ő is elküldi, mondván ne járkál mindig utánam, nem játszok veled. Òvònők mindig azt mondják mindenkivel játszik. Nincs baj a kislánnyal. Mègsincs jòl ez ìgy. A kislány azt mondja elutasìtják. Èn mondom, hogy barátkozzon, kedves legyen, mosolyogjon. De tudom, hogy a tevèkenysègekben is elnyomják...pl. kiveszik a kezèből a ceruzát...ő hagyja..., más harcol a farsangis szereplès alkalmával használt szalag szìnèèrt, neki mindegy! Mit tudnèk Èn tenni mèg? Tùlnő rajtam a probléma Hozzáteszem van mèg egy kèt Èn fèl èves öccse, tehát középső gyerek, biztos, hogy vele foglalkoztam a legkevesebbet. A bátyja elèg elnyomò stìlusù.....amit igyekszem orvosolni. Sokat beszèlgetek, de nem jutunk egyről a kettőre...hiába biztatom, erősìtem...... ! Zárkòzott, csendes itthoni környezetben kìvül.
Vàlaszát előre is köszönöm! Krisztina

Kedves Doktorno ! 15 eves vagyok,Kitti.Mit tudnek csinalni annak erdekeben , hogy kevesebbet stresszeljek , szorongjak ? Visszahuzodobb fajta vagyok , de eleg konnyen kotok baratsagot. A legnagyobb problemam talan az , hogy hamar elerzekenyulok , ha megbantanak , ha veszekedek valakivel , ha felidegeskedek , es ilyenkor nem tudom visszatartani a sirast . Ilyenkor mindig azt mondom magamba hogy eros vagy , ne sirj. De ritka eset az amikor ez be is valik...Legfokeppen a csaladi helyzet miatt vagyok feszultebb.. meg a szuleimmel valo kapcsolat miatt. Ilyenkor a lelki eletem romokban all , kedvtelen vagyok , pedig mikor baratokkal vagyok sokszor ugy tudunk hulyeskedni hogy masok talan azt hiszik hogy ezek bevettek valamit .:) Az immunrendszerem is le van gyengulve , valamelyik honapban volt hogy 2x is meg voltam fazva. Mit tudnek csinalni hogy erositsem magamat lelkileg? Hogy tobb onbizalmam legyen? Hogy ne feljek ? Koszonom elore is valaszat .

Kedves Andrea!
A tanácsát szeretném kérni 6 éves fiammal kapcsolatban.
A probléma az, hogy elég bátortalan az oviban, de itthon nagyon eleven.
Nagyszülőkkel lakunk, ami nehezíti a dolgunkat.
Sokszor engednek neki, amit én nem és a gyerek előtt mondanak nekem ellent.
Néha úgy érzem, semmi tekintélyem. Aztán meg azért szidnak, hogy miért nem nevelem meg a gyereket a rosszasága miatt. Sok a konfliktusunk, amit hall a gyerek is. Van egy 3 éves kistestvére is.
Ezek okozhatják a viselkedését? Az oviban jó gyerek, sőt félénk, pedig nagycsoportos.
Azt mondta az óvónő, hogy lassú. A feladatok elejére emlékszik, de a végére már nem. A nevelési tanácsadóból jár az oviba egy hölgy, aki foglakozik vele. Őszerinte lassú, nem emlékszik a feladatra.
Ha rajzolni kell, akkor stresszel, alig ér a papírra a ceruzája. Itthon, ha rajzolni "kell" , és nem sikerül neki akkor sírni kezd, remeg a keze. Rendesen stresszel. Nehezen tudom leültetni rajzolni, nem erőltetem, de muszáj lenne mert jövőre iskola.
Szívecskét sem tud rajzolni, pedig segítek, hogy pl dombocskát rajzoljon, stb. Lerajzolom, hogy másolhassa..
És nem. Nem hajlandó, hamar nekiáll sírni. Akármit rajzolt, mindig megdicsértem, és óvatosan próbáltam célozgatni, hogy legközelebb kicsit másképp kellene, stb.
Mit tehetnék? Elég lenne a gyakorlás? Hogy segítsek?
Szeretném, ha bátrabb lenne, bízna magában, nagyobb lenne az önbizalma.
Választ előre is köszönöm!
Erzsi

Az érdekelne,hogy az ikreim egyike elkezdte az elsö oszályt,szét vették az ikreket és állandoan bepisil a suliban,haza jön nem mond semmit,ha mond hazudik.Mi ennek az oka?Én már tehetetlennek érzem magam.Tudni kell,hogy a testvére ki oviban maradt sziv beteg,a család többi tagja érezteti a gyerekekkl,hogy a beteg a fontosabb.Én egyformán szeretem öket ,sőt most,hogy iskolás lett megkapott mindent a tesoja meg nem.Kérem segítsen mert már én kevés vagyok!

Kedves Doktornő!Van egy 5 éves kislányom. Nehezen tanult meg szopizni, majd 4 éves koráig szopizott. Jelenleg nagycsoportba jár, jövőre iskolába kellene mennie. Kis csoportba kezdődött a gondunk, ahol el kezdett bepisilni. (1,5 éves kora óta szobatiszta volt.) Először csak alvásnál később már napközbe is. Gyerek állandóan sírt nem akart oviba menni. Már betegségeket is produkált. Az egyik óvónénit nem szerette. Mindegy volt hogy itthon vagyunk 11:30-15 között 10 percenként járt pisilni. Pár hónap után elkezdtem haza hozni ebéd után, meg is szűnt a probléma. Év végén a kedvenc óvónéninket áttették másik csoportba. Átkértem a gyereket abba. Az új csoport vegyes csoport volt tele nagyokkal. Ekkor ősszel szokott le a szopizásról, amit már csak este csinált. Nagyon nehezen ment a beszokás állandó sírás és 10 percenként járt wc-re. Mire kiderült, hogy előző évben a másik óvónéni leszidta mikor egyszer bepisilt. Elkezdtük először hogy heti 2-szer nem aludt ott, majd ismét hazahordtam ebéd után. Így legalább már az esti, éjszakai és napközbeni sírás elmaradt. Maradt a reggeli nehéz elválás, pityergés. Év vége felé talált egy kislányt és talán jobb lett a helyzet, kivéve, ha a kislány vagy a kedvenc óvónéni nem volt, mert akkor ismét jött a sírás. Persze rendszeres betegségek,ami az orvos szerint pszichés eredetű. Jártunk pszichológushoz, de nem segített. Először közelebb engedte, majd bezárkózott. Az idei év sem sokkal egyszerűbb. Ott a kislány is, de minden reggel jön a sírás. Ha elviszem óvodán kívüli órára ott sem egyszerűbb a helyzet. Ki akar menni rendszeresen pisilni, persze csak azért hogy ellenőrizze ott vagyok -e. Enne persze az oktatók nem örülnek, mert akkor a többiek is kijárnak és így nem lehet oktatni. Soha nem volt otthagyva sehol. Velünk alszik, nem aludt máshol soha, ha netán el is van napközben a mamájával, késő délután már hiányol. Nagyon ritkán van mással, csak velem. Barátjához átmegy, akkor nincs semmi gond. Sajnos azonban szerintem a gyerekekkel is nehezen ismerkedik. Úgy érzem mintha bezárkózna. Nem tudom mi tévő legyek. Hiába próbálom szép szóval, hiába szigorral semmi nem segít. Jövőre iskolába kellene mennie, de így nem lehet. Szörnyű látni, hogy nem boldogan megy oviba, hanem szorong. Kérem, segítsen mi tévő legyek. Előre is köszönöm.

Kedves Andrea!
Az alábbi problémával fordulok Önhöz:kisfiam 6.5 éves nagycsoportos lesz, amikor kezdtük az ovit kizárólag mini csoportok indultak az óvodában.A csoportban zömmel nála egy évvel fiatalabb gyerekek járnak ő, és öt-hat társa az "idősebb" korosztály.A kisfiam bölcsődéből érkezett az oviba, mondhatnám egy álom volt számunkra a beilleszkedése az új környezetbe, mindig örömmel ment, mindenkivel barátkozott, halkan megjegyezném az egyik központi arca volt a csoportnak.Nem egészen egy éve kezdődtek a problémák:Már csak 4-5 gyerekkel barátkozik, ez még nem is lenne baj, de más gyerkőcök felé egyáltalán nem nyit, csak kizárólag ezzel a pár gyerekkel játszik.Na most a középső csoport megkezdése után elkezdődtek a belső hatalmi harcok, mindenki főnök akart lenni, és sokszor a kisfiam is (ezt a kigúnyolt kisfiú anyukája panaszolta) elkezdte csúfolni az egyik szemüveges társát a baráti körből.Ezt a kisfiút többször gúnyolták és a tavasszal az óvoda udvarán többen meg is verték, köztük a fiam is.A kisfiú már az óvoda elhagyását fontolgatta.Itt következik a lényeg, mivel más téren de most a fiam a saját bőrén is tapasztalta milyen érzés amikor "betalálnak" valakit:
Azt nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy kisfiamnál mozgás kordinációs problémák vannak közel két éve kezdtük el járatni finom motoros tornára, az oviban is jár tornára de még mindig nincs meg az önbizalma a mászókázáshoz mivel nem tartja elég erősnek a fogását ráadásul a labdajátékokban sem jeleskedik.Viszont három-négy éves korában maga volt a vakmerőség akkor olyan mutatványokat megcsinált amibe most nem merne belefogni.Viszont úszásoktatásra is jár a víz az igazi közege ott imád lenni, ott sok a sikerélménye.Szeret futkározni, imádja a könyveket ezen a téren mindenevő, rajzol, színez, gyurmáz sokat kirándulunk vele járjuk az országot, a számítógép is az egyik kedvenc területe persze határok között, egyszóval sokrétű az érdeklődése mint a legtöbb gyereknek ebben a korban.
A "bandájuk" úgynevezett főnöke,eddigi úgynevezett legjobb barátja (ő majdnem egy évvel fiatalabb a kisfiamnál) az oviban viszont most az én fiamat szúrta ki magának éppen e miatt a hiányossága miatt kisfiam elmondása szerint és már többször lebénázta lefélősözte társai előtt.Ezt a kisfiú szüleivel megbeszéltük, maximálisan együttműködőek voltak.Hozzáteszem ezt a fiút is kiközösítették, szóval is bántották a nyáron az oviban a nagyobbak amikor össze voltak vonva a csoportok.
Ennek a kisfiúnak ezek a sértegetések teljesen megszokottak, mivel többször is hívtak minket közös programokra nyáron, de a kisfiam mereven elzárkózik a találkozások elől, azt mondja elég ha a az óvodában zsarnokoskodik ez a fiú , ő szeretne nyugtot magának a szünidőre.A kisfiam is szeretne játékokat kitalálni kezdeményezni, de ez a fiú vette át az egyeduralmat a többiek felett és senkit nem hagy érvényesülni.Már többen otthagyták a csapatot éppen emiatt.Az lenne a kérdésem mit mondjak mit tanácsoljak a kisfiamnak, hogy ne kelljen az iskola előtti évét ebben a számára idegesítő helyzetben töltenie és egy békés nyugodt kiegyensúlyozott éve legyen a suli előtt?
Beszéljünk-e még a szülőkkel részletesebben, esetleg az óvónőkkel vagy esetleg hagyjuk az egészet és terelgessük a gyerkőcöt más irányba.
Hozzáteszem, hogy társasházban lakunk és az ittlakó gyerekekkel akár hat-hét gyerek (nála idősebbek és egykorúak is vannak vegyesen) is összeverbúválódik remekül elvan alig várja a találkozásokat, nem beszélve a hasonló korú szintén fiú unokatestvéréről akivel baráti kapcsolatban van.
Elnézést, ha egy kicsit hosszúra sikerült a levelem.
Köszönöm előre is válaszát!

Üdvözlettel:Zsuzsa

Kedves Andrea!

Van egy 8 éves, imádnivaló, értelmes, melegszívű kisfiam. Két éve elváltam, jó a kapcsolatunk az Apukával. A kérdésem a következő. A legtöbb problémánk abból adódik, hogy elképesztően kishitű Szabikám. Amióta a világon van, én töltöm, erősítem, dícsérem, rengeteget beszélgetek vele. Ha új dolog jön az életébe, bárminek a felfedezése, állandóan következik, a nem tudom megcsinálni, én nem vagyok elég ügyes, nem vagyok rá képes, okos, stb...Tanult síelni, 2 napig ment a hiszti, és mosolyogva jött haza. Nagyobbra cseréltük a bringáját, mondom próbálja ki, ő inkább gördeszkázna...:) Persze 20 perc alatt ment neki. Olyan jó képességű gyerek, az elsőt kítűnőre végezte, utána 1 év Ausztria, idegen környezet, nyelv. Beilleszkedett, szerették, büszke vagyok rá (amit hangoztatok is). Azt tudom, hgoy valahol az Apjával való kapcsolata a gyökere az egésznek. Ő állandóan "nevelné", én szeretettel terelgetem. Folyamatosan hibát keres mindenben, nem érzi a gyerek, hogy milyen jól sikerült, értékes kis pasi, mert az apja, állandóan talál valamit, amibe beleköthet. Most éppen az evés van porondon. Pont úgy néz ki mint mi, ennyi idősen. Megnyúlt, kis pilinszka lábú lett, de szerintem van ideje megerősödni. De mostmár utál enni vele a fia. Kb. ennyi. Hogyan tudnék taktikát váltani, hogyan tudnám rávenni, hogy próbáljunk ki sportokat, foglalkozásokat, mi válik be neki, hogy megszeresse??? Ez az én nagy gondom.

Kedves Andrea!
Abban kérném segítségét, hogy 8 éves kislányunk önbizalmát, milyen módon segíthetnénk. (6 hónapja RG edzésre jár, ahol mindenki nagyon dicséri. Lehetőség lenne versenyre mennie, amit először boldogan fogadott, és sokat mesélt róla, hogy milyen lesz majd a verseny. Most viszont (2 héttel a verseny előtt) sír, hogy nem akar versenyre menni, mert fél, hogy elrontja a gyakorlatot, sőt, már edzésre sem hajlandó menni.)
Kell, hogy erőszakosan unszoljuk az edzésre, versenyre, vagy hagyjuk rá, amit szeretne?

Köszönettel:

Ildikó

Kedves Andrea!

A fiam hat éves, és mostanában gyakran előfordul, hogy ha valami történik mindig magát okolja, és sír. Mindig azt mondja, hogy azért nem sikerül, mert túl fáradt. Elég egy kiöntött pohár víz, vagy egy rosszul sikerült rajz. Ez mellett viszont kicsit makacs is. Szeretném, ha újra bízna magában, de nem tudom mit tegyek.