hisztizés

3.3/4 éves fiamra sok mindent ráhagytunk a mama apa és anya.Egyedüli gyerek hiszti verekedés,harapás.Ha próbálom fékezni fokozodik olykor tör zúz.Megbeszélném ha lehetne,de még jobban kiborul.Elfogy a türelem fenékre csapás kiabálás igy\" szép\"lassan lenyugszik.Egy ideig jó volt a büntetőszönyeg de ez már a múlt.Apa 7 után jön haza és csak meséket nézünk lefekvésig ami 9-10 óra.Amúgy értelmes okos kisfiú.Ha ő érvényesül.Most szóltak az oviban ott is jelentkeztek a gondok.Hogyan tudnám orvosolni helyzetet? Szabályok?Módszerek amig nem késő.

Kedves Doktornő! kislányom 7 éves öntörvényü felesel fenyeget és sajnos verekszik az ovodában! ezt elég nehéz kezelni és néha kellemetlen is sajnos! sokszor itthon a 10 éves báttyát is bántja terorizálja szidalmazza elnyomja. ezmellett az evéssel is probléma van! sajnos a tányéron mindig marad étel ha nem tetszik neki éppen az aktuális ebéd tiltakozik egyszer elöfordult hogy kihányta de nem eröltette a hányást! fizikai oka nincs sokminden a természetéböl fakad Ő tipikusan az a lány aki egyedül a jég hátán is megél de igy az iskolakezdés elött álva félünk nem lesz barátja és az öntörvényüsége miatt attol is tartok ha nem érdekli valami egyszerüen kisétál az orárol! hogyan tudnék segiteni nem ugy hogy ne vegye azt észre és nem tudjon kijátszani mert sajnos az is elöfordult már! válaszát köszönöm!

Kedves doktornő! A lányom 6 éves nagycsoportos óvodás. A problémánk az óvodában a délutáni alvás körül kezdődik. Kb 1 éve kezdte,hogy az óvodában nem akar aludni. A nevelők hiába kérték hogy akkor csak feküdjön. Kezdetben csak csendben pityergett, majd rájött, hogy minél hangosabb annál engedékenyebbek az óvonők! Mára odáig fajultak a dolgok, hogy velőtrázó hisztivel tiltakozik. 27 gyerek pihenését zavarva! Nekem kb fél évvel ezelőtt szóltak én felkerestem a nevelési tanácsadót, akik az óvodát (a vegyes csoportokat) hibáztatják. A hisztik egyre erősödtek így pszichiátert is felkerestünk, aki megnyugtatott, hogy nem idegrendszeri probléma. A nevelők szerint ez idegrendszeri probléma, így egy másik pszichiátert is felkerestünk, aki ismét megnyugtatott. De sajnos rettegek attól, hogy jövőre az iskolában is ezeket viszi magával! Kérem ha tud segítsen, hogy hogy tudom a gyerekemmel megértetni, hogy más eszköze is van mint a hiszti? Előre is köszönöm válaszát!

Tisztelt Balogh Andrea!

2,5 éves kislányom bölcsödébe jár, már lassan egy éve, koraszülött de nagyon szépen fejlődik minden téren.
A bölcsödében kedves, aranyos, mindent megeszik, szófogadó.
Itthon teljes ellentét, nem fogad szót mintha meg sem hallaná, verekszik, jobbára engem bánt, ha elveszek tőle valamit vagy egyszerűen csak úgy, belémmar, és mérgesen jön felém hogy megüssök, vagy húzza a hajam stb.
Próbálkozunk "büntetni", szobájába küldjük be, de olyankor nagyon sír, megesik az ember szíve.
De ez nem normális dolog, hogy néha egy angyal néha meg kis vadorzó.
Sokszor összeveszünk emiatt a férjemmel, hogy szófogadatlan és elvinni sem tudjuk sehova, mert máshol sem fogad szót csak hisztizik.
Mit lehet ilyenkor tenni?!
Válaszát előre is köszönöm.

Üdvözlettel:Edit

Kedves Andrea!

3,5 éves kisfiam szeptemberben kezdte az óvit. Sajnos a második napon az egyik kisfiú csúnyán megharapta az arcát. Nem tudom összefügg-e ezzel, de azóta se szeret óviba menni. Már este el kezdi mondani, mint a verkli, hogy ő nem megy óviba. Reggel folytatja és húzza az időt, majd az óviban hisztizik, rúg-kapál, míg végül a dadus leszedi rólam és beviszi. Általában állítólag néhány perc múlva megnyugszik és játszik, eszik, alszik, nincs gond vele. Sajnos most már kezd elfogyni a türelmem, mert úgy érzem ezt csak nekem csinálja. Van egy 5 éves nővére, aki középsős, ő első pillanattól szeret óviba járni. Tavaly mindig a fiammal együtt vittük-hoztuk az óviból a lányom. Most pedig minden reggel késésben vagyunk. Tegnap este is mondtam már nekik, hogy ma sietni kell, mert a lányomnak 8-kor kezdődik az óvis torna. Időben felkeltünk, de a fiam semmibe se fogadott szót, csak ült és játszott. Végül felpofoztam, de még rosszabb lett, ő is üt, hisztizik. Sajnos amúgy is nagyon akaratos, öfejű gyerek. Fél éves kora óta vannak hisztis periódusai, amik állítólag a növekedésével függnek össze. Mit tanácsol, hogyan kellene viselkednem vele? Igazából sehogy se lehet megbüntetni, mert nem érdekli. Sarokba nem marad, nevetgél a nővérével, pofonra visszaüt, játék elvételre még nagyobb hiszti, eldobja magát, figyelmét képtelenség elterelni arról a dologról, amit akar... Miután lenyugszik olyan, mintha kicserélték volna, a világ legaranyosabb gyereke.
Várom válaszát, üdvözlettel:
Erika

Kedves Andrea! Abban szeretnék segítséget kérni, hogy hogyan tudnám 15 hónapos lányomnál elérni, hogy ne hisztizzen. Ha valamit nem úgy szeretne, mint mi, akkor sikítozik, csapkod- bár ezt azért ritkábban. Hiába próbálom szép szóval megértetni vele, hogy miért ne tegye vagy most miért kell mást csinálni, csak makacskodik. Egyébként nagyon értelmes, könnyen és szinte magától tanul dolgokat.
Segítségét előre is köszönöm.

Kedves Andrea!
Három kisfiam van. A középsővel, aki decemberben volt 4 éves, mostanában sok a probléma. Tavaly januárban kezdte az ovit, és semmi gond nem volt vele. Szobatiszta volt addigra, jó volt az étvágya és a fegyelmezés terén is sikereink voltak. Ám szeptember óta - megint kiscsoportos, mert évvesztes- komoly gondjaink vannak. Pöszén beszél, volt, hogy bepisilt, bekakilt. Szinte mindenért hisztizik. Bármit mondunk, nem hajlandó érteni belőle. Már sok dolgot kipróbáltunk vele, hátha használ, de napról napra rosszabb. Most azon gondolkodom, hogy elviszem egy pszichológushoz, adjanak tanácsot vele kapcsolatban.
Ön mit javasol? Mit tegyünk, mert kezd elviselhetetlen lenni a helyzet?
Előre is köszönöm válaszát:
egy tanácstalan anyuka

Kedves Andrea!
Unokám kiscsoportos óvodás. Már második éve jár oviba, mert évvesztes. Szeptemberben született, és tavaly, mini csoportos volt.
A tavalyi évben, a szobatiszta gyerek, az oviba bekakilt, ezért kitiltották 2 hétre, ami a gyereket megviselte. Ezért mi 2 hónapig nem engedtük, s a probléma megszűnt.
Előfordult tavaly is, és idén is, hogy a gyerek, hisztizett az oviba, amit az ovo néni nem tudott kezelni. Volt, hogy a croupos gyereket kipenderítették a havas udvarra. Kérték, hogy vigyük el a gyereket pszichológushoz, mert bár okosnak tartják, és a beszokással sem volt semmi baj, a gyereket nem tudják kezelni, mert öntörvényűnek tartják. Szerintük ezért hisztizik. Otthon is előfordult nála ez, de tudjuk, hogy nekünk egy gyerekkel könnyebb a dolgunk, mi elbeszélgetünk vele, és ha elmondja mi a baja, könnyű megvigasztalni, és a baj mindig megszűnik.
Mi a teendő ilyen esetekben?
Valóban a mi hibánk, hogy a gyereknél ezt a dolgot úgy kezeljük, hogy akaratnyilvánítás, vagy ez kényeztetés-e?
Tisztelettel: Hajnalka aggódó nagyi

Kedves Andrea,
Kisfiam 2 éves bölcsödés,nagyon jokedvü,kiegyensulyozott kisfiu.ebben a honapban sokat betegeskedett és 2x korházban is voltunk kiszáradás veszélye miatt.a második korházban töltött napok után ugy megváltozott hogy alig ismerünk rá,sikit,kiabál ha valami nem tetszik neki,söt verekedik is.ennyire megviselhette volna a korházi tartozkodás?a másik kérdésem meg hogy az apukája sokat dolgozik sajnos keveset látja.egésznap emlegeti de mikor hazajön akkor meg elutasitóan viselkedik vele.erre a problémára milyen megoldást tudna ajánlani?és ezt a verekedést sem igzán tudom hogy hogy kezeljem,ja és mindenre az a válasz hogy:nem.ez már dackorszak?
válaszát köszönöm,Ancsa

Kedves Andrea!
Van egy 10 hónapos kisfiam és egy 3.5 éves nagylányom. A kicsi nagyon anyás, a nagy pedig egyre féltékenyebb, durva és állandóan bántja a kicsit. Az persze természetes, hogy a kicsi csak a saját játékaival játszhat, a nagyéhoz még véletlenül se nyúljon, ennek ellenére a nagy még a kicsi játékait is sokszor elveszi.
A nagylány őrjöng, vicsorít, üt, rúg, harap sokszor még nekem is jön. A kicsire sikonyál, amikor mászik rálép a kezére, lefejeli, hozzávágja a játékot. A „miért csinálod ezt?” kérdésre a válasza: „azért, hogy fájjon neki”. Próbáltuk már neki elmagyarázni, hogy mi sem csinálunk neked olyat ami fáj.
A másik probléma, hogy mindent egyedül akar csinálni. Amikor elkezd vetkőzni, és a pulcsit, trikót is lefele akarja húzni, és persze nem megy, akkor hisztizik, lefekszik a földre és akár fél órán keresztül is képes sírni. Hiába mondom szép szóval (könyörgök neki), hiába hagyom magára nem érek el vele semmit. Ha elszakad a cérna és a fenekére csapok, akkor általában (nem mindig!) elérem azt, amit szeretnék. De úgy gondolom, hogy ez nem megoldás…
 

Kedves Andrea!
Ikergyermekeim májusban lesznek 2 évesek, egyik kisfiú, másik kislány.
A problémám a lányom viselkedésével lenne.
Kb. 2 hete borzasztóan hisztis, akaratos, féltékeny a testvérére.
Bővebben: reggel miután felébred, megkérdezem, hogy kijön-e a kiságyból, már akkor elkezd hisztizni. Ha ott hagyom azzal, hogy majd szóljon ha ki akar jönni, ugyancsak hisztizik. Amikor nagy nehezen sikerül kivenni és leteszem a földre, hogy menjen játszani, ugyanaz a dolog vége.
Sokszor úgy vesszük észre, hogy értelmetlenül sir, hisztizik, semmi sem jó neki. Igyekszünk a kedvében járni, lefoglalni, de ez nem mindig eredményes.
Az igazsághoz tartozik, hogy ez nincs mindig igy, vannak egészen jó napjai. Van, hogy angyalként viselkedik.
Néha úgy tünik, mintha "szórakozna" velünk.
Ha megkérdezzük, hogy kér-e pl. inni, először kér, aztán mégsem, ha viszont letesszük a poharat, hogy majd később, akkor elrohan sirva.
Mostanában a fürdéshez való levetkőztetés is kész rámálom. Majdnem, hogy le kell fogni, hogy levegyük róla a ruhákat.
Hiában szólunk neki szépen, hogy jöjjön fürdeni, ő inkább elrohan és megmakacsolja magát.
Egyszerűen nem értem, hogy ezeket miért csinálja??!!
A testvérével néha jól eljátszik, máskor meg ki nem állhatja a jelenlétét sem.
Azt még el kell mondanom, hogy születése óta nagyon anyás, megfigyeléseim alapján ez mostanában fokozódik. Van úgy, hogy az Apjára is féltékeny.
Kérem, hogy adjon valami tanácsot, hogyan lehetne ezen változtatni.
Előre is köszönöm!
Edina