Kedves szakértő,

Kisfiam Szeptemberben kezdte az óvodát, decemberben tölti a 3 évet, sajnos nagyon nehezen megy a beszoktatás mivel 1 hét óvoda után 2 hétig betegen van itthon igy eddig most a 3. hete hogy oviban ban van. Reggelente sirassál kel amint megtudja hogy nemsokára indulunk oviba már kezdődik a sírás, könyörög, hogy anya maradj ott velem. Óvonők elmondása szerint hullámzó a sírás az oviban is. Amikor kötötté válik a dolog, mert enni kell újból kezdődik a sírás.

A kérdésem az lenne mivel tudnám én segíteni? Mindig elmondom neki hogy anya ebéd után jön érted, ezt mondja is otthon hogy tudom anya jössz értem és délutánonként mondja is holnap megyek oviba, de mégis megy a sírás.
Meddig számítható "normálisnak" hogy sir és nehezen válik le?
Válaszát előre köszönöm

Kedves Andrea!

Kisfiam 3,5 éves lesz,értelmes,bar?ts?gos,egészséges.Még nem beszél,emiatt j?rtunk már fejlesztésre kor?bban.
Gyógypedagógusok,fejlesztők szerint e mögött idegrendszeri éretlenség ?llhat,mely mozg?sbeli fejletlenségén is megmutatkozik. Érdeklődő,figyel m?sokat,emellett nagyon kötődik hozz?m,és a férjemhez. Mutogat?ssal,barchob?val prób?ljuk megérteni. Alig j?tszik ön?llóan,(pedig régóta prób?ljuk erre ösztökélni)igényli a részvételünket.
Szeptemberben elkezdtük az óvodát.
Az elején nyitott,bár félős volt,rövid t?volléteimet,melyekre előre felkészítettem,jól viselte. Többször volt beteg. Egy hosszú kimaradás ut?n,csak úgy akart bent játszani,hogy az előtérben várom. Ezt egy pár nap után már nem folytathattam,így nagyon sírt,mutatta,hogy ne menjek el,de rövid időre elmentem. Nem tudt?k megvígasztalni. Ez ut?n újra beteg lett,és mikor megint mentünk,nem akart bemenni a terembe.
Döntenem kellett:
Vagy halaszt?st kérek neki jövő szeptemberig, vagy elkezdem újra otthagyni egyre hosszabb időre. Az utóbbit v?lasztottam,részben praktikus okokból,illetve a férjem is így l?tja helyesnek.
Most ott tartunk,hogy egy órát van benn,sokat sír,de az óvónők szerint kezelhető,és halad ez szépen,csak akaratos. Rajzolással,mesékkel rövid időkre le tudj?k kötni. A többi gyerekkel egyelőre nem j?tszik. Itthon nyugtalanabbul alszik,felriad időnként. Plüss?llatokkal j?tszottunk néha óvod?sat. Az őt jelképező szereplő szerinte végig sír.
Férjem szerint folytassuk az óvodát,mert 4 évesen sem lesz könnyebb.
Nem tudom,így van-e vagy lehet-e olyan,hogy érzelmileg jobban megérik,valahogy jobban fel tudjuk készíteni,és hátha könnyebb lesz.
Lehet,hogy még nem érett az óvodára,illetve az elv?lásra?Javulhat ez jövő őszig,vagy tényleg mindegy,hogy mikor küzdünk ezzel?

V?laszát nagyon szépen Köszönöm!

Kedves Andrea!

Kislányunk decemberben múlt 3 éves. Helyhiány miatt nem vették fel bölcsődébe, az önkormányzati ovi nagyon messze lett volna, így magánbölcsit/ovit keresgéltünk. Az első helyről, egy játszóházból, 1 hét után, amikor külön töltöttem 2 órát a kislányomtól, amíg ő bent játszott, eltanácsoltak, hogy nem tudják fogadni, mert túl akaratos, nem működik együtt. (nagyon türelmetlenek voltak vele). A következő hely egy családi napközi. Határozott és kedves vezetővel, képzett szakemberrel, hetente gyermekpszichológus is jár a csoportba segíteni. Kislányunk - úgy tűnik- szeret oda járni, készségesen öltözködik (nem úgy mint máskor). Sajnos, miután az elején 2-szer bepisilt, azóta visszakérte a pelust. Valójában pisiléskor kikéredzkedik önállóan intézi, de a pelushoz ragaszkodik 4 hónap után is. Érdekes, hogy itthon cumizik, ott bent nem. Itthon viszont teljesen szobatiszta.
Ma fogadó óránk volt és megtudtuk férjemmel együtt, hogy kislányunk nyugodt, békés, DE... csak egy helyben ül. Nem akar játszani, csak nézi egy helyről a többieket, érdeklődve, de nem csinál semmit. Az óvónéni nem tudta megmondani, mit szeret játszani a gyermekünk, mert ott nem játszik. Kérésre bekapcsolódik, "letudja" a feladatokat, (nagyon értelmes, mindent megcsinál, ő a legügyesebb), de nem játszik. Ma bábszínház jött a bölcsibe és végre megtört a jég, kislányunk bekapcsolódott. 4 hónapja viszem, és csak ma szembesültem vele, hogy az én csupa tűz, kiscsikó, mozgékony (már pótkerék nélkül bicikliző), lobbanékony, mégis türelmes, segítőkész , egész nap szövegelő kislányom csak ül egész nap, ugyanazon a helyen, kedves, senkivel nem kiabál, nem bánt senkit, "túl jó" ... Én nem ilyennek ismerem.
Engem sokkol ez a kép, hogy csak ül a szőnyegen és nézi a többieket. Én azt szeretném, ha felszabadult tudna lenni. Nagyon szomorú lettem.
Köszönöm előre is válaszát:

Üdvözlöm,

Szeretném ha tanácsot adna, van egy kétéves kisfiam, nemrég kezdtük a bölcsit, de beteg lett ezért hamarosan újra kezdenénk, de előjött nála ilyen szorongás, hogy mindenhol csak anya legyen, nem tudom otthagyni a bölcsiben sem mert sir, és azt hiszi nem megyek érte, mostmár senkivel sem nagyon akar maradni, itthol sem csak velem, én csináljak mindent. Mit tud javasolni hogyan tudnánk vele megértetni hogy együtt leszünk, érte megyünk apa is anya is, Nem társaságkedvelő, kell egy kis idő még feloldódik, de eddig nem voltak ilyen gondok mindenkivel elvolt, nagyszülőkhöz is elment nélkülünk. Persze tudom hogy nem érett még meg egy bölcsődére, hisz két éves, én sem jó szivvel adom be csak ott a munkahely is. Vagyv mi lenne a megoldás hogy bátoritani tudjuk bármiben is, itthol nincs vele gond, jó kedvű bszél, csak ha már indulnánk valahova.

Kedves Andrea!
Egy 3 éves és egy 15 hónapos kisfiú anyukája vagyok. Nagyobbik fiam, Beni szept.14-én kezdte az óvodát, amit már nagyon várt. Egyelőre ezzel kapcsolatban nem is kérdeznék, hisz 3 nap telt el, következtetéseket nehéz levonni, nem is célszerű gondolom. A problémánk viszont olyan, ami az ovira is kihat(hat). Két fő összetevője van, de összefüggnek. Az egyik, hogy extrém bedurvult a dackorszak, ami nagy valószínűséggel összefügg a kistestvérével is. Gondolkodás nélkül mindenre nemet mond, állandó kötőszóvá vált a de, és csak az akarom szót használja a szeretném helyett Komoly hiszti, kiabálás követ bármit, ami nem úgy történik, ahogy ő gondolja, de maga sem tudja időnként mit is akar. Eddig főleg velünk csinálta, de kb 2 hete már a nagyszülőknél is előfordult többször, és ma az óvónéni is mondta. Ráadásul elmondása szerint dühkitöréseikor csapkodott és rugdosott is. Eddig ez nem volt, bár a kisebb hisztik idején eddig is kézverdeséssel (mint egy kismadár) vezette le a feszültséget, de ránk nem csapott. Eddig könnyű volt leszerelni a hisztit, de ez már kifog rajtunk. A testvérét szereti, időnként elvannak szépen, de többségében sajnos irigy vele, zavarja őt mindenben ezért kiabál és időnként ellöki. A kicsit nem kell félteni, ingerli is és nem is hagyta magát ,odacsapott neki többször is, de ő még pici, játéknak hiszi ezt is. Ezt Beni átvette tőle és azóta ő is rácsap a kicsire. Persze nem hagyjuk egyikőjüknek sem szó nélkül. Félek, hogy agresszív lesz a többi gyerekkel és emiatt sem a gyerekek, sem az óvónők, sem a szülők nem fognak kedvelni minket. Pedig a fiamat mindenki imádta eddig, csodájára jártak,hogy milyen okos, beszédes (14 hósan kezdett beszélni),társaságkedvelő, kedveskedő, bújós tünemény. És valóban ilyen is. De nagyon összetett személyiség, mert egyben érzékeny lelkű és szorongó típus is, szeret a fantáziavilágában lenni egyedül. A másik probléma ezzel összefügghet, mert kb.egyidőben jelentkeztek, ez pedig az elalvás. Nem az alvás, csak az elalvás. Egyik napról a másikra tiltakozni kezdett a délutáni alvás ellen. Nagyon fáradt, igényelné is, de amint elérkezik, kézzel lábbal tiltakozik a lefekvés ellen. Ha nehezen sikerül elérni, hogy lefeküdjön, akkor is nagyon nehezen alszik el (45perc-2óra). Korábban, így egész nyáron is magától mondta hogy álmos, menjünk aludni. Az elalvás kiskora óta hullámzó volt: ringatás, ébren letéve egyedül, ott ülve mellette pár perc alatt, közöttünk elpihenve majd még ébren az ágyába téve percek alatt, apa vagy anya mellett a nagy ágyon a szobájában, majd úgy az ágyába téve, majd a nyár közepéig egyedül pár perc alatt, aztán egyre lassabban, utána valamelyikük ott maradt vele így 10-15 perc alatt. Ez lett most túl hosszú, most minimum 3/4 óra este is, pedig fáradt. Az altatása azért ilyen, mert igyekeztünk az igényeihez alkalmazkodni, főleg miután megszületett a testvére. Nem akartunk merev altatási szokásokat a változó helyzetek mellett( minden más esti rituálé kb. fix csecsemőkora óta). Nem volt teher, most sem az, hogy esetleg vele kell maradni, hisz este fog csak itthon aludni ezentúl. A baj inkább az, hogy tiltakozik az alvás ellen, nem akar lefeküdni, és persze ez volt ma az oviban is (végül 2kor elaludt). Mi lehet az oka? Ez is dac csupán? Ebben is irányítani szeretne? A nagyfiú-kisfiú vagyok belső harca része, hogy nemet mondjon az alvásra is? Az alvás minősége nem változott, ha elaludt, szépen alszik, nem sír fel, nem kiabál álmában, nem látszik rajta, hogy rosszul aludna, rosszat álmodna, nem is mond ilyet, ha kérdezem, hogy miért nem szeretne aludni. A történethez pár dolog még hozzátartozik: nehezen lett szobatiszta, aug.végén volt két balesetmentes hetünk, majd a fentiek problémákkal együtt jöttek a bepisilések is. Most jó a helyzet, de még időnként bepisil (ma pont volt baleset saz oviban), éjszakára pelusa van. Éppen emiatt a cumit nem mertük elvenni tőle korábban, csak amikor már két hete nem volt baleset. (Nem akartuk, hogy az ovihoz kösse, hogy nincs cumi, bár utólag lehet jobb lett volna). Egy hétig nem viselte meg, utána kezdődött az elalvás mizéria, de nem tudom van-e közé hozzá vagy véletlen. Sajnos én idegileg, szellemileg nagyon kimerültem a 3 év alatt, és sokszor már türelmetlen voltam/vagyok, sokat kiabáltam az elmúlt pár hónapban, ami persze bántott utána, megfogadtam,nem teszem, de nehéz a változás (most pozitív nevelési tréningre jelentkeztem elkeseredésemben). Várjunk türelemmel, míg lecseng ez a sok minden, hisz szegény Beninek most minden tényleg kicsit besűrűsödött, vagy már most segítséget kellene kérni? Férjem szerint túlreagálok mindent, és nagyobb ügyet csinálok belőle, mint amilyen. Szerinte ez élettani, nem kell változtatnunk a nevelésben (úgy vélem bár alapvetően jól, óriási szeretetben, kötődésben neveltünk, mert tisztelettudó kedves volt eddig, de tény hogy a mi mintáik is a tekintélyelvű nevelésből jönnek - kiabálás, büntetés, ha nagyon olyan volt, volt már kézre, fenékre legyintés is, és ezek nem jók, most pedig még károsan is hathatnak a gyermekünkre). Ön mit gondol? Elnézést, hogy túl hosszú lett.

Kislányom 1 hónap múlva lesz 4 éves és még nem jár óviba,mert szeptemberbe elkezdtünk,de kivettem ,mert nem csinált semmit az óviban csak ácsorgott és esténként 1óra sírás volt alvás elött és sorolta a sérelmeit.Nagyon visszahúzódó gyermek,de mára már sokat bátorodott.Kevesetvan gyermekek között heti kb.3 órát és heti k.3 órát van csak tőlem távol.Azt mondták a nevelési tanácsadóba,hogy érzelmileg még nem volt érett az elváláshoz,de 4 évesen van egy változás a gyerekeknél és akkor már vihetem.Másik óviba irattam be,mert itt "kiabálos volt az egyik óvonéni".Az új óviba bizom az óvonénikbe.Kérdésem,hogy mikor vigyem óviba most a tavasszal,v csak szeptemberbe?Félek ha szeptemberbe viszem már nagyobb lesz és talán még nehezebben illeszkedik be?Nem ártok neki ha 4és fél évesen viszem csak óviba és addig szinte csak velem van?

Kedves Andrea!
A kislányom hétfőn lesz 4 éves szeptember óta jár oviba nehezen indult minden 2.héten reggelente sírt ,de csak reggel aztán abba hagyta jó kedvű kedves barátkozós kislány mindenkit ölelgetett, mindenki az óvónők és a gyerekek is szerették... És most egy hete reggel nem akar oviba menni sír és nem csak reggel napközben is alváskor nem alszik pityereg és felébreszti a többi gyereket! Kérdezgettem egész héten h mi a baj miért sír de semmilyen választ nem kapok! Mondta ugyan h van két kisfiú akik rosszak és az óvónéni rájuk szokott szólni de őt senki nem bántja! Játszani játszik ugyan az oviban a barátaival de hullámokban rátör a sírás az óvónők elmondása szerint.Igazán kedvesek az oviban külön foglalkoznak vele próbálják nyugtatgatni szeretik,de ha megkérdezik tőle h holnap ugye már nem fogsz sírni megint mosolygósan jössz akkor az a lányom válasza h nem én holnap is sírni fogok! Tanácstalanok vagyunk mind az oviban mind pedig itthon is! Mondták h csináljak vele valamit...de én mit tehetnék oviba kell járnia...nem hozhatom el mindig ebéd után h a többi gyerek tudjon pihenni....Ön szerint mi lehet a háttérben? El fog múlni ez csak időszakos?Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Andrea!
5és fél éves Móric fiammal kapcsolatban fordulok önhöz.Nagycsoportos és most kezdődtek nála a problémák az oviba járással. Egy ideje nem megy szívesen reggel ,volt pár alkalom amikor sírva hagytam ott ,aztán napközben szépen eljátszott .Pár napja viszont egész nap sír , nem eszik és a hasát fájlalja. Itthon rögtön eszik amint hazaér és megnyugszik ,amíg újra szóba nem kerül az óvoda.Kb. egy hónapja költöztek külön szobába a testvérével (7éves)saját elhatározásból,eddig egy szobában aludtunk mindannyian.Amit én nagyon jónak gondoltam és gondolok ,úgy hiszem ez és a sokáig tartó szoptatást nagyon sok plusz ad nekik. Testvére nagyon kiegyensúlyozott ,kitűnő tanuló és egy roppant empatikus kisfiú. Móric is nagyon érzékeny ,nyitott gyerek eddig ő is kiegyensúlyozott volt.Ezért is ijeszt meg engem a mostani viselkedése. Kicsit szerencsétlenül,de pont ekkorra jött ki egy 4napos utazásom . Egy kis sírás volt,de semmi komolyabb gond nem volt .Sokat beszéltünk róla ,hogy megyek ,nem elszöktem megbeszéltük.
Kértem fogadó órát , ahol megkaptam a magamét ,hogy én okoztam ezt a gyerekemnek ,mert most csinálom azt amit 1éves korában kellett volna.Nem voltak semmiben partnerek csak engem bíráltak,mindenre azt mondták ,hogy ez az én problémám nekem kell megoldani ,ők ebben nem tudnak segíteni. Mondtam otthon semmi gond nincs ,szépen ,jó kedvvel megy aludni a szobájukba és alszik reggelig nyugodtan.Szerintük ezt csak azért csinálja mert nekem akar megfelelni.Kérdem én tudja magát egy gyerek befolyásolni ,hogy nyugodtan aludjon ha közben rosszul érzi magát?Minden este elmondom nekik ,ha valami gond van éjjel nyugodtan jöjjenek át hozzánk Móric még egyszer sem jött ,Áron 2-3 alkalommal még odabújt hozzánk,de ő még akkor is aludt mint a tej.
Próbálunk sokat beszélgetni és összebújni együtt lenni.
Az óvónők azt javasolták ,hogy fogjam itthon akár pár hétre is amíg helyrejön.
Nagyszülőkkel sok időt vannak és szeretnek is ott lenni szó nélkül ott alszik Móric is.
Ha sír itthon ,hogy ne kelljen oviba mennie akkor sokszor kijönnek olyanok belőle ,hogy pl "tudom,hogy ha sírok az óviban az óvónéni mérges lesz" , " fáj a hasam ,ha arra gondolok ,hogy aludni kell és ha pisilnem kell az óvónéni nem enged ki csak egyszer és félek ,hogy bekakilok vagy bepisilek" vagy "Ha sírok az óvónéni azt szokta mondani : Hagyd abba én nem tudok rajtad segíteni csak Anya" vagy mondott olyat is az óvónéni "Én nem fogom kinyalni a feneked"
Egyik este azt mondta azért nem akar elaludni ,mert akkor hamar lesz reggel és az óvónénikkel hamar kell találkozni.
Eddig nagyon sok barátja volt a csoportba , most egy ideje mondogatja ,hogy a legjobb barátja nem akar játszani vele. Kérdeztem az óvónőket erről ,amire azt felelték hogy tényleg van valami konfliktus,de az nem lényeges csak az ,hogy a gyerekem túlzottan ragaszkodik hozzám.Egész nap engem hiányol. Bár én azt hiszem ,ha egy gyereknek gondja van ki mást hívna mint az anyukáját!
Most a héten elhozom délben ami elég nehéz ,mert dolgozom és nehezen oldom meg.Utána nem tudom mit tegyek. Félek ,ha itthon fogom még rosszabb lesz utána. Az óvónőkkel sem akarok összeveszni ,már csak fél évet jár óvodába és nincs másik a környéken.
Előre is köszönöm a válaszát!

Tisztelt Balog Andrea .3 fiú gyermek anyukája vagyok. A legkisebb fiam 3 és fél éves és szeptemberbe kezdte az óvodát.Soha nem volt távol tőlem .Az első héten nagyon jól ment a be szoktatás ,de később a következő héttől folyamatosan sírt.Azóta minden áldót nap sí ha be viszem és ahogy eljön az ebéd idő És békíthetetlen .Folyamatosan azt hajtogatja ,hogy nem megyek érte és ott hagyom.Az óvónők meg kérdezték tőlem ,hogy hagytam -e már valahol vagy nem mentem érte időbe .NEM !!Soha nem volt ilyen.És én se értem miért mondja folyamatosan ezt és ha megyek érte is azt mondja ,hogy ő azért sír ,mert nem mentem érte pedig már a kezembe tartom.Nem tudom mit tévő legyek ,mert nem tudom meg győzni a kisfiamat ,hogy megyek érte és hogy nem hagyom ott hisz nagyon szeretem .Kérem segítsen nekem mit tehetnék.Az óvónők is tehetetlenek .Köszönettel Katalin.

Az érdekelne,hogy az ikreim egyike elkezdte az elsö oszályt,szét vették az ikreket és állandoan bepisil a suliban,haza jön nem mond semmit,ha mond hazudik.Mi ennek az oka?Én már tehetetlennek érzem magam.Tudni kell,hogy a testvére ki oviban maradt sziv beteg,a család többi tagja érezteti a gyerekekkl,hogy a beteg a fontosabb.Én egyformán szeretem öket ,sőt most,hogy iskolás lett megkapott mindent a tesoja meg nem.Kérem segítsen mert már én kevés vagyok!

Kedves Andrea!

11 éves lányommal kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. Óvodás kora óta foglalkozom azzal, hogy túlságosan kötődik a lányom hozzám. Ovisan emiatt már jártunk pszichológushoz, aki az akkori problémában viszonylag rövid idő alatt segítséget tudott nyújtani nekünk. Akkor az volt a legnagyobb gond, hogy minden reggel sírva hagytam ott, és kedvetlen volt egy ideig az óvodában. Ekkor a óvónők tanácsára fordultunk pszichológushoz, aki bizonyos játékokkal, beszélgetéssel tudott is segíteni nekünk. Viszont az a problémám, hogy mindenhova velem akar jönni, és még a mai napig is velem alszik, ez mind a mai napig fennáll. Már az alvásnál is kipróbáltam többféle módszert, meglehetősen kitartóan, de mindig kudarcot vallottam. Most, kb. egy éve viszont ha valahová mennem kell, és őt nem szeretném elvinni, akkor hisztis rohamok jönnek elő rajta, de olyan mértékben, hogy a szüleim, és a 16 éves bátyja sem tudják megnyugtatni, vagy lefogni, amíg én elindulok. Ezért, látva a perpatvart általában magammal viszem. Ez a dolog viszont nekem sokszor kellemetlen. Ilyen kor elkezd sírni, és fogja a akarom, hogy ne hagyjam ott, egyszerűen nem akar elengedni. Ha mégis elindulok, akkor ordítva rohan utánam. Nemrég egy gyerekpszichiáternél jártunk, ahol csak akkor volt hajlandó tesztekre válaszolni, ha én is ott vagyok a szobában. Nem nyílt meg a szabad beszélgetés során sem a pszichiáternek, csak lehajtotta a fejét és csendben maradt. Ez amúgy velem kapcsolatban is jellemző, ha valamiről szeretnék elbeszélgetni vele, akkor csak lehajtja a fejét, és nem válaszol. Másfél éve váltam el a férjemtől, kapcsolatunk miatta már 2005-ben megromlott, többször próbáltuk újra kezdeni, de nem sikerült. 2006-ban az első újrakezdéskor, úgy döntöttünk, hogy a család a férjem után költözik, itt hagyva a felépített házunkat, Budapestre. Ekkor én már márciusban találtam ott munkát magamnak, de a gyerekek még itt maradtak a nagyszülőkkel, mert a fiam másodikos volt, és azt szerettük volna, ha itt fejezi be ezt az osztályt. Amúgy Pesten az albérletet is be kellett rendezzük a gyerekek érkezéséig. Ebben az időszakban én minden hétvégén hazajártam a gyerekekhez. Úgy gondolom ez az időszak okozhatott neki akkora törést, ami miatt most nem akar elengedni magától. Már nagyon megbántam, hogy ekkora fájdalmat okoztam, nekik, de akkor az tűnt a legjobb megoldásnak. Azóta mindig úgy érzem, mintha a lányom folyamatosan bűntetne azzal, amit tesz. Számtalanszor próbáltam már vele ezt a régebbi időszakot megbeszélni, vagy legalábbis valahogy feloldani benne ezt a fájdalmat, de úgy látom sikertelen minden próbálkozásom. Most már annyira kifogytam az ötletekből egyáltalán nem tudom, hova forduljak segítséégért?????
Az a pszichiáter, akihez jártunk azt tanácsolt nekem, hogy következő héten vigyem be a gyereket a gyerekosztályra egy hétre hagyjam ott, de nem látogathatom, csak érdeklődhetek a hogyanlétéről. Megmondom őszintén ezt a megoldást túl drasztikusnak találtam, és nem mertem meglépni. Kicsit humánusabban szeretnék neki segíteni.
Ha van még bármi, amit megtehetek, szívesen megtenném, csak tudjam, hogy szociálisan mefelelően fejlődik, és a későbbiekben sem lesznek problémái a velem való túl szoros kapcsolatából. Örömmel venném, ha meg tudna velem osztani valamilyen módszert, ami segítségünkre lehetne.
Tisztelettel: M. Edina

Kedves Andrea!
Egy nagyon nagy gonddal fordulnék Önhöz!5 éves a fiam és kb. 2 hónapja kezdődött nála az a probléma, hogy ő azt gondolja el,hogy mi "mindig ott hagyjuk valahol". Soha nem maradt ott sehol és nem is hagytuk ott de odáig fajult ez a dolog, hogy most már se óvodába sem pedig a nagyszülőkhöz nem hajlandó elmenni. Reggelente az óvónők úgy szedik szinte szó szerint e rólam, mert ordít, hogy én ne hagyjam ott mert biztos hogy nem fogok érte menni. Az elsők közt van akit elhozunk az oviból is.Mindig visszük magunkkal ahova csak tudjuk, soha nem jár szünetekben sem óvodákba és még is azt érzékeli a gyermekem, hogy mi őt otthagyjuk. Lassan már nem tudok ezzel a gonddal mit kezdeni, de a mindennapjainkat kezdi felemészteni.
Ha itthon van semmi baj, nincs vele szépen eljátszik de még akkor sincs baj ha valahova menni kell, csak egy fél órára se maradjon ott sehol.
Nem tudom, hogy hol rontottuk el vagy komolyabb itt a probléma ezért kérem az Ön segítségét!
Előre is köszönöm!

Kedves Doktornő!Van egy 5 éves kislányom. Nehezen tanult meg szopizni, majd 4 éves koráig szopizott. Jelenleg nagycsoportba jár, jövőre iskolába kellene mennie. Kis csoportba kezdődött a gondunk, ahol el kezdett bepisilni. (1,5 éves kora óta szobatiszta volt.) Először csak alvásnál később már napközbe is. Gyerek állandóan sírt nem akart oviba menni. Már betegségeket is produkált. Az egyik óvónénit nem szerette. Mindegy volt hogy itthon vagyunk 11:30-15 között 10 percenként járt pisilni. Pár hónap után elkezdtem haza hozni ebéd után, meg is szűnt a probléma. Év végén a kedvenc óvónéninket áttették másik csoportba. Átkértem a gyereket abba. Az új csoport vegyes csoport volt tele nagyokkal. Ekkor ősszel szokott le a szopizásról, amit már csak este csinált. Nagyon nehezen ment a beszokás állandó sírás és 10 percenként járt wc-re. Mire kiderült, hogy előző évben a másik óvónéni leszidta mikor egyszer bepisilt. Elkezdtük először hogy heti 2-szer nem aludt ott, majd ismét hazahordtam ebéd után. Így legalább már az esti, éjszakai és napközbeni sírás elmaradt. Maradt a reggeli nehéz elválás, pityergés. Év vége felé talált egy kislányt és talán jobb lett a helyzet, kivéve, ha a kislány vagy a kedvenc óvónéni nem volt, mert akkor ismét jött a sírás. Persze rendszeres betegségek,ami az orvos szerint pszichés eredetű. Jártunk pszichológushoz, de nem segített. Először közelebb engedte, majd bezárkózott. Az idei év sem sokkal egyszerűbb. Ott a kislány is, de minden reggel jön a sírás. Ha elviszem óvodán kívüli órára ott sem egyszerűbb a helyzet. Ki akar menni rendszeresen pisilni, persze csak azért hogy ellenőrizze ott vagyok -e. Enne persze az oktatók nem örülnek, mert akkor a többiek is kijárnak és így nem lehet oktatni. Soha nem volt otthagyva sehol. Velünk alszik, nem aludt máshol soha, ha netán el is van napközben a mamájával, késő délután már hiányol. Nagyon ritkán van mással, csak velem. Barátjához átmegy, akkor nincs semmi gond. Sajnos azonban szerintem a gyerekekkel is nehezen ismerkedik. Úgy érzem mintha bezárkózna. Nem tudom mi tévő legyek. Hiába próbálom szép szóval, hiába szigorral semmi nem segít. Jövőre iskolába kellene mennie, de így nem lehet. Szörnyű látni, hogy nem boldogan megy oviba, hanem szorong. Kérem, segítsen mi tévő legyek. Előre is köszönöm.

Tisztelt doktornő!

Azzal a problémával fordulok önhöz ,hogy hat és fél éves nagycsoportos kislányom sírva megy óvodába és már reggel azzal foglalkozik,hogy mikor megyünk érte , ha foglalkozása van délután akkor oda érünk e érte az óvodába mire vége van . Ha nem vagyok ott mikor kijön akkor is sírva fakad sőt mostanában már napközben is (Elmondása szerint hiányzunk neki.).Az óvodában aktívan részt vesz a foglalkozásokon nem visszahúzódó gyorsan tanul. Egyszerűen nem tudjuk mi lehet a probléma mert sem az óvodában sem otthon nem történt semmi változás eddig nagyjából probléma mentesen ment minden ,kivéve az utolsó fél évet. Egyszerűen nem tudom ,hogy szeptembertől mi lesz az iskolában.
Remélem van valami megoldás a problémánkra.
Válaszát előre is köszönöm4
jtibi

Kedves Andrea!
Egy 4 és fél éves kislányom van, január ota minden reggel sirással válunk el mikkor oviba megy és minden reggel hasfájásra panaszkodik (a hasfájás csak akkor van mikkor oviba kell mennünk, hétvégén nincs), nem tudom mitévő legyek , eddig nagyon szeretett oviba járni sőt mikkor menttünk utána még akart maradni.
Kérdezttem tőle, hogy mi történt miért nem akar oviba menni_ Erre a válasz nem játszik vele senki vagy neki nagyon fáj, hogy én elmegyek munkába és nem maradok vele (megjegyzem 2 és fél éves korától jár oviba nagyon hamar megszoktta 2 évig rövid programra járt, most szeptembertől adtuk hosszu programra, nagyon hamar megbarátkozott a környezetváltozással, alig várta menjünk oviba). Elöre is köszönöm a segitséget, Kolcsar Gabi