|
|
Kérdezz-felelek
Ezek a tünetek már inkább kényszerbetegségre utalnak, nem csupán szorongásra!A tünetek a gyógyszerek és terápia hatására folyamatosan csökkennek majd, de ez hosszú folyamat eredménye. Ha gondolja keressen meg és egyik gyermekpszichiáter kollégámmal szívesen bevállaljuk az önök esetét, úgy a gyógyszeres mint a terápiás részét. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.: Balogh Andrea 2012. 10. 25. 17:20
Kedves Andrea!
Kétgyermekes anyuka vagyok. Lányaim 5 és 4 évesek. Problémám a nagyobbik lányommal van. 5 éves múlt áprilisban, 2 éve óvodába jár. Életkorának megfelelő a fejlettsége. Szorongó típus, gyermektársaságban mindig magához szeretné ragadni az irányítást ( pl. ő határozza meg mit játszanak ). Természetesen ez nem mindig sikerül. Ő ezt testi tünetekkel reagálja le. Állandóan vakarózik. Nem ekcémás, nincsenek bőrproblémái, allergia vizsgálaton is voltunk. Most már egész nap csinálja, mások társaságában felerősödik. Kezdődött orrvakarással, majd a fülét vakarta állandóan. Az utóbbi kb. két hónapban a tenyerét és a talpát vakarja. Ezt olyan szinten csinálja, hogy ha kint szaladgál vagy játszik kb. minden harmadik lépés után megáll hogy a két lábfejét összedörzsölje. A hüvelykujjával állandóan a tenyerét kaparássza, de úgy hogy már szinte természetellenes tartásban vannak az ujjai. Bocsánat, hogy ennyire részletesen leírom a problémát, de tanácstalan vagyok. Persze ilyenkor az ember próbálja szépen kérni, hogy ne csinálja, elterelni a figyelmét......de nem működik semmi. Válaszát előre is köszönöm.
Kedves anyuka!
Az ön által leírtak alapján nagy valószínüséggel kényszerbetegség állhat a tünetek hátterében, de egy pontos diagnózishoz elengedhetetlen a személyes konzultáció!A szorongásos betegségek közé tartozó kényszerbetegségen, más néven obcesszív-kompulzív zavaron (OCD), a kényszergondolatokkal és/vagy kényszercselekedetekkel járó, tartós az egyén életét jelentősen megnehezítő állapotot értjük.
Maguk a betegek is tisztában vannak állapotukkal, de a pszichés zavarokkal szembeni előítéletek miatt igyekeznek betegségüket eltitkolni, szokásaikat megmagyarázni mások előtt, így csak igen súlyos esetben fordulnak orvoshoz (vagy viszi őket oda családjuk).
A tünetek gyakran társulnak más szorongásos, depressziós betegségekkel (fóbiák, pánik tünetek, evészavarok, stb.), gyakran csak ezeket a tüneteket panaszolják el a betegek, a kényszeres tünetek csak rákérdezésre derülnek ki.
Kényszermozgások során, olyan cselekvéssorokról van szó, melyek végrehajtásának az egyén megpróbál ellenállni, de végül mégis végrehajtja, ez pillanatnyi megkönnyebbülést, a szorongás átmeneti oldódását jelenti. Ezek sztereotip, rituálészerű, merev sémák szerint zajló cselekvéssorok. Amennyiben a sémától eltér az egyén, akkor elölről kell kezdeni az egész rituálét. Gyakori, hogy az idő múlásával egyre hosszabb ideig tartanak a rituálék, egyre több elemük lesz, egyre többször kell végrehajtani azokat a szorongás oldódásához. Végül a beteg egész napját rituálékkal töltheti, órákig tarthat, míg felöltözik, vagy étkezik, esetleg átmegy az úttesten.
A kényszercselekedetek hátterében mindig megtalálható valamely kényszergondolat, bár sokszor nem ez áll az előtérben, akár nem is tudatosul. A kényszergondolat igen nagy feszültséggel jár, mely szinte elviselhetetlen, a kényszercselekedetek ennek a feszültségnek átmeneti oldására születnek, majd egyre inkább kiterjednek, elhatalmasodnak, és már maguk is feszültségforrásként működnek.
A leghatékonyabb kezelése a betegségnek, a viselkedésterápia. Ingerexpozíció és válaszmegelőzés során a beteget szorongást okozó helyzetnek teszik ki, de a kényszercselekedeteket megakadályozzák, míg a szorongás magától alább nem hagy.
Keressenek meg, nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
.jpg){kind=small}
