|
Kérdezz-felelek
Lágyszájpadhasadékkal született de 9 honapos korában zárták és azota semmilyen problémánk ez miatt nincs,műtét után szilikon csőrös pohárbol kezdett inni nagyon ügyesen bár nem volt egyszerű erre sem megtanitani de tavaly oktoberben egyik pillanatrol a másikra eldobta az üvegét és azota is csak kanálal hajlando elfogadni folyadékot minden féle csőrös és sima poharat probáltunk neki de csak üvölt és nem hajlando egyedül inni nemtudom hogy szoktassam rá az önállo ivásra.
Márciusban megszületett a kis öccse és bár nagyon szereti látom rajta néha a féltékenységet de ezt lehet kezelni csak többet kell vele foglalkoznom.
A másik probléma a szobatisztaság kérdése mivel olyan szinten utasitja el a bilit,wc-t,bugyit mint a poharat és kezdek kétségbe esni mehetne szeptembertől ovibade így nem engedhetem és nemtudom mit tegyek:-(
Válaszát előre is köszönöm
A pelenkáról való leszoktatás folyamatát egy egy órás konzultáció során részletesen el tudom önnek mondani, és a másik problémájukkal kapcsolatban is több részletet kell átbeszélnünk ahhoz, h a sikeres eredmény megszülessen még a nyár folyamán és ősztől tudjon ovit kezdeni.
Ha teheti keressenek meg és szívesen segítek önöknek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.: Balogh Andrea 2010. 07. 12. 08:13
A kisfia valószínű képtelen arra h feldolgozza azt, h az apukája elhagyta a családot, másrészt meg kamaszkorban van, ami amúgy is rengeteg krízist hordoz magában, és az aki ezeket nem tudja feldolgozni, deviáns viselkedésformával próbálja felhívni a figyelmet magára. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek önöknek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.: Balogh Andrea 2010. 05. 31. 21:14
Kedves Andrea!
Itthon vagyok 2 gyermekemmel. A kicsi lányom 8 hónapos, a fiam 3,5 éves. A fiam nagyon kötődik hozzám, 3 éves és 1 hós koráig szoptattam is. A kicsi most is szopik, még nem is eszik. Ez gyakorlatilag állandó babázást jelent nekem 3,5 éve. A problémám az, hogy nincs egyáltalán segítségem se fizikailag, se lelkileg. A férjem állandóan dolgozik. A fiam mostanában fegyelmezhetetlen. Eddig hallgatott rám, most semmi sem használ. A fenékrecsapásra immunis, a "menj a szobádba és ne gyere ki" csak egyszer próbáltam ki, verte a fejét az ajtóba önkívületben, dudor is lett rajt meg véraláfutás, és amikor kijöhetett, átöleltem, próbált megnyugodni, akkor mindent kihányt, ami benne volt. Én mégegyszer ilyet nem teszek. (Kb. 10 percig volt benn, de kb 20-szor kijött, mindig visszaküldtem, gondolkodni.)
Nagyon eleven, de minden pillanatban nem lehetek mellette. Mit csinál? Elviszi az üdítőt, foldre dobja, a viráglocsolóval a falat locsolja, a konnektort próbálja (dugó van benn) ,fejszét szerez és a slagba vágja, kiszökik és a betonkeverőt locsolja vízzel áram alatt, kiveszi a joghurtot a hűtőből és magáraönti, a macskát a kádba dobja, a védőnő kabátját a szekrény mögé gyűri, a függönyön lóg, a vendég táskáját, cipőjét a kádba dobja (vízzel telibe), padláslétrára megy egyedül, apja szerszámait kilopja és a szomszéd szántóföldjén elszórja (meg sem találjuk), autója kerekét leengedi, kilóméter őrát eltekeri, kipufogőba szerszámot dug, vízzel locsol, homokkal dobál stb..
Mindezt egy pillanat alatt. Pedig kb 1 órát csak vele játszom, utána megyek a kicsit pelenkázni, és addig meglép pl. Ha jön valaki, az katasztrófa. Pedig rendkívül okos gyerek. számol, összead, a nevét leírja, olyanokat épít, mesél, mindig csodálkozok rajt. (diplomás vagyok) És még nem teljesen szobatiszta. Sokszor kicsit be is pisil. Kortársaival szívesen játszik. Van kb. 10-15 barátja (korabeli szomszédok), szívesen is ismerkedik, de óvodába nem akar maradni. Azért lejárunk az oviba délutánonként játszani.
Mit tehetek, hogy ne szakadjon el a cérna?
Kedves anyuka!!!
Először is a leírtak alapján nagyon eleven gyereke van!!!:))...sok türelem kell ahhoz, h mindezt higgadtan tudja ön kezelni.
Az lenne a kérésem, h mivel még nem szobatiszta és láthatóan azért csinálja ezeket a dolgokat mert több figyelmet szeretne, ill. van benne valami elfojtás amiből gyökerezik az adott probléma, keressen meg és szívesen segítek. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Kisfiam 7 éves első osztályos. A problémám az , hogy egy ideje olyan dolgokat "mesél", amik meg sem történnek.
Ezek nem rosszindulatú dolgok, csak kicsit megkavarják az életünket, mert az apjától már 2 éve elváltam, jó a kapcsolatunk, mindkettőnknek van új családja, de természetesen ezek a dolgok mindig beszédtémák közöttünk. Pl. elmesél olyan dolgokat , hogy mik történnek az apjáéknál, pedig az nem is történik meg. Egy példa: azt mondja, nem tud aludni az apjáéknál, mert nézik ott a tévét ahol ő alszik. Ez nem igaz, mert külön szobába alszik.
Vagy: az mondja a tata elment elé az uszodába, hogy megszárítsa a haját meg összepakolja a cuccait, de ez sem történt meg.
Nem tudom mennyire kellene foglalkozni ezzel a dologgal (a tanító szerint nem) vagy mennyire szükséges az hogy szembesítsük a "hazugságaival".
Mindig is nagy volt a képzelőereje, mai napig foglalkoztatják a varáázslatok, a kísérletek, a mesék..... a családban már nagyon régóta "szórakozott professzornak" becézzük....
Ön mit javasol?
Üdvözlettel:
Terka
A gyerekeknek valóban színes a fantáziaviláguk és ez ebben a korban még nem annyira zavaró, de ha egy év múlva is még fent áll, ill. súlyosbodnak ezek a fantáziaképek, akkor keressenek meg egy gyerekpszichológust, mert más is lehet a háttérben.
Üdv.: Balogh Andrea 2010. 02. 17. 18:16
Az alábbi kérdésem lenne: kislányom nemrég volt két éves. Az utóbbi pár hónapban drasztikusan kiéleződött nála az irigység. Pl más gyerek nem ehet az ő kölesgolyójából, ha mégis akkor kivenné a szájából és sír. Vagy más ne vegye el a játékát mert az az ÖVÉ!!! Hiába mondjuk neki, hogy csak játszik vele nem fogja elvinni és neki ott van sok más játéka neki pont az kell. Mivel tudom, hogy ez kortünet, próbáltam utánanézni a neten körülbelül meddig számíthatok erre a viselkedésre de semmit nem találtam a neten. Illetve hogy lehetne segíteni hogy hamarabb kinőjjön belőle?
Előre is köszönöm a válaszát:
Andi
Ez valóban kortünet, és általában fél-egy év alatt kinövik a gyerekek, utána viszont jön a dackorszak. Kitartás és következetesség, valamint rengeteg kommunikáció a recept arra, h ezt minél előbb sikeresen megoldják.
Balogh Andrea 2010. 02. 16. 20:53
Először is annak h ez a viselkedésforma csak az óvodában van jelen, oka van...h ez konkrétan mi is lehet, ahhoz több információra és legfőképpen személyes találkozóra lenne szükségem a kisfiával ill. önnel. Fontos lenne azt is tudnom, h a pszichológus mivel kezeli a kisfiát és milyen eredményeket ért el nála. Ha teheti hívjon fel valamikor a délutáni órákban és akkor megbeszélhetjük a részleteket. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.: Balogh Andrea 2010. 01. 27. 14:13
Elolvastam a levelét és javasolnék önnek egy 1 alkalmas beszélgetést, ahol megbeszélhetnénk hatékony nevelési módszereket ill. azt, hogy ön hogyan tudja az indulatait féken tartani, tudom néha igen nehéz, mert nekem is van egy 3 éves kislányom, akinél szintén jelen vannak már a dackorszak jelei.
Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.: Balogh Andrea 2010. 01. 26. 07:39
Kisfiam 8 éves 1. osztályos. Jó tanuló, a nevelési tanácsadó tanácsára 2-szer járta a nagycsoportot. Elvált szülő vagyok egy második házasságban. 1 éves volt a gyermek mikor elváltunk! A kapcsolat az édesapával rendszeres! Eleinte semmi gond nem volt az iskolában egy két fekete pont konfliktusért fiú társaival, elenyésző!!! Értékelések rendben! Karácsony előtt történt némi affér az édesapával, nem mehetett a hétvégére! Azóta nagyobb agresszivitás a tanár felé! Kevesebb munka az órákon, figyelmetlenség, csúnya beszéd! Ezzel szemben itthon semmi gond! Apánál sem! A láthatás ugyanaz ott alvás nem engedélyezve! Egy két renitens tanuló felé húzás, balhék! Nem beszél róla! Tanárnéni felvilágosított, hogy még Őt is elküldi a "kurva anyjába"! Elnézést a kifejezésért, de szó szerint, és szeretné visszakapni azt a kisgyereket, akit szeptemberben megismert! Nem tudom mit tegyek! Szégyellem magam és úgy érzem kudarcot vallottam! Mindent megkap! Nevelőapa hordja iskolába, edzésre! Rendezi. Vannak elvárások, de fizikai agresszió nincs! Kapcslatunk harmonikus, nincs veszekedés! Szeretném a tanácsát kérni! Köszönettel: Kis Henrietta Dunaújváros
A hirtelen viselkedés változás ill. verbális agresszivitás hátterében lelki okok, feldolgozatlan kudarcok, élmények húzódnak meg és ezek feltérképezése ill. kezelése nélkül sajnos nem fog változni a kisfia viselkedése, sőt még egy agresszívebb formát is ölthet!
Én mindenképpen javasolnék önöknek egy gyermekpszichológust, aki segíthet ezen problémák megoldásában. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.: Balogh Andrea 2010. 01. 26. 07:25
Válogatással kapcsolatos problémával szeretném a segítségét kérni. 22 hónapos iker fiaim vannak, akikre nem sok panaszom lehet, de az elmúlt időben a kisebbik úgy kezdett el válogatni, hogy meg se kóstolja az ételt. eleinte bevált, hogy "nézd, a tesó is eszi, finom", de ma már ez sem hatja meg. Amúgy is elég makacs természete van. Eddig semmit se erőltettem belé ne is akarom, de nem tudok ezzel a szintű válogatással mit kezdeni...
Eddig is, ha valami újat kínáltam, amit sejtettem, hogy esetleg nem fog ízleni, készültem mással is, de most már olyan dolgokat is elutasít, amit eddig szívesen evett. Hiába kérem, hogy kóstolja meg, hajthatatlan és inkább megy "éhesen aludni", de nem is kóstol bele.
Mit javasol ebben a helyzetben? Legyek kemény, és addig ne kapjon mást, amíg meg nem kóstolja, vagy mindig én engedjek? Nem akarom, hogy ez trend legyen. Nem is engedhetjük meg magunknak, hogy 2-3 féle ételt készítsek, és időm se energiám rá, de a "harc" is sokat kivesz belőlem.
Segítő válaszát előre is köszönöm,
üdvözlettel, Gyöngyi
Az étkezési problémák nagy része sikeresen áthidalható ha a szülők következetesek a gyerekek étkeztetését illetően. Tehát ha valamit nem eszik meg a gyerek mondjuk ebédre, akkor este is ugyanazt kapja, és nem kell kétségbe esni, mert ha nem is este, de másnap tutira megeszi, addigra annyira éhes lesz! Tudom, h kicsit kemény módszer, de ha következetesen csinálja, higgye el h meghozza a kívánt eredményt. A másik igen fontos lépés, h ne kapjon semmi nasit napközben, vagy cukros üdítőt, igyon vizet, teát, tejet!
Üdv.: Balogh Andrea 2010. 01. 23. 21:47
Kislányom 3 éves elmúlt, most kezdte el az ovit. Szépen beilleszkedett, azonban amióta az oviban du. alszik, itthon este fél 11-nél előbb nem tud elaludni. Hétvégén ha itthon van nem alszik du. és akkor fél 9-kor már alszik. Mit tegyek? A másik kérdésem az lenne, hogy nem játszik a gyerekekkel, azonban minden közös foglalkozásban aktív, rengeteg verset tud, de az ovó néni jelezte, hogy teljesen önállóan játszik, és amikor nála kezdeményeznek a gyerekek, akkor elutasító? Kérem segítsen, foglalkozni kell ezzel a problémával? Segítségét és tanácsát köszönöm! Krisztina
Az h a kislányának kevesebb az alvás igénye, ebben a korban szinte megszokottnak számít, tehát az nem nagy probléma h ha otthon nem alszik délután, viszont este időben elalszik.
A gyerekek 3-3 és fél éves korukban kezdenek el barátaikkal, ovis társaikkal közösen játszani, tehát pánikra semmi ok, nemsokára elkezdődik nála is az, h nem elvonultan, hanem közösen játszik majd a pajtásokkal.
Üdv.: Balogh Andrea 2010. 01. 17. 17:11
Tisztelt Doktornő!
Van egy öt éves kisfiam, aki nagyon szereti a Kisvakond rajzfilmeket. Nemrég kapott egy új dvd-t, amiben a cápa megeszi a nyuszit a tengerben (persze a végén megmenekült a nyuszi, de hiába). Azóta a kisfiam fél minden olyan rajzfilmtől, filmtől, mesétől, amiben hal, víz szerepel, kiszalad a szobából. Már olyat sem néz, amit eddig megnézett. Kijelentette, hogy nem mehetünk vízpartra sem nyaralni. Próbáltuk neki megmagyarázni, hogy ez csak mese, és hogy ilyen nagy hal csak a tengerekben van, ami nálunk nincs, de hiába. Meddig tarthat ez az állapot? Nyáron tényleg szeretnénk elmenni a Balatonra, de nem akarom őt sem kényszeríteni semmire.
Köszönettel: egy aggódó anyuka
Kedves anyuka!
A gyerek fejlődő személyiségétől és a biztonságot nyújtó környezettől is függ, hogy mennyi idő alatt tudja feldolgozni ezt a számára kellemetlen élményt. Amennyiben ez az állapot még március körül is fenn áll, kérem keressenek meg újra és akkor egy személyes találkozás keretében több olyan eszközt is mutathatok önöknek, amelyek segítik a gyereket abban, hogy könnyebben feldolgozza a tapasztaltakat. Elérhetőségem: 30-355-0177
Üdv.:
Azzal a kéréssel fordulok önhöz,hogy a kislányom 4 és fél éves és minden éjszaka bepisil.2 éves volt amikor szobatiszta lett nappalra.3 éves volt amior levettem róla az éjszakai pelust ,mondván próbáljuk meg.Tavaly nyáron voltam vele Nephrológusnál,mert volt ,hogy becsurgott nappal is és egy kis kaki is bement.Ezt az oviba is csinálta.Az ovónénik azt mondták,hogy ne foglalkozzak vele,de ez képtelenség.Én a kakit és a nappali pisit a szomszéd kislánnyal hoztam összefüggésbe aki 7 éves és próbálta zsarolni.Amióta nem találkoznak ez abba is maradt,de az éjszakai nem.Minden éjjel 3 szor visszük ki wc-re,de ő szinte észre sem veszi.Ez sem jó megoldás hiszen neki kellene szólni,de nagyon mélyen alszik.
Esetleg még arra tudok gondolni,hogy 3 évesen költözünk,oviba ment,és tesó született.Talán ez sok volt neki?
Mit lehet ilyenkor tenni?
Kérem segítsen!
Egy kétségbeesett anyuka!
Köszönöm
Nagyon gyakori probléma ebben a korban az éjszakai bepisilés, de a jó hír az, h van rá egy igazán gyors és hatékony pszichoterápiás módszer, amely segíthet. Ha teheti keressenek meg és szívesen segítek: 30-355-0177.
Üdv.: Balogh Andrea 2010. 01. 13. 20:01
Anyósom szellemi fogyatékos. Az elmúlt fél évben - előtte soha nem tapasztalt mértékben - romlott az állapota. Sajnos, lehetetlen vele napi szinten konfliktus nélkül "kijönni", ami a semmit meg nem értés szintjén még nem lenne baj, de borzasztóan rosszindulatúvá vált. Tudjuk, ez is betegségének következménye, de sajnos ő már ezt sem érti meg...
Jelenleg gondokság alá helyezése folyamatban van. A Bíróság által kijelölt elmeorvos szakértő szerint "közepes fokú gyengeelméjűségben és enyhe fokú szellemi leépülésben szenved". Ezen kívül vizelet inkontinenciája van, de a székletét is maga alá engedi már.
Viszont van egy két éves kislányunk, akit bármennyire ki szeretnénk hagyni a fenti problémával kapcsolatos dolgokból, sajnos mégis érintett a dologban. Az Önkormányzat a családsegítőkhöz irányított bennünket, ők azonban nem tudnak segíteni. Azt mondták, amíg nincs gondnokság alatt az anyós, s a kislány el van látva, tisztán van tartva és nem bántalmazzák, vele kapcsolatban sem lehet mit tenni. Mivel a párom van kinevezve gondnoknak, így tényleg nem tudjuk itt hagyni az édesanyját.
Tényleg végig kell néznünk, amíg - bocsánat a kifejezésért - egy elmebeteg miatt a kislányunk (a helyi gyerekorvos által már megjósolt) később (ki tudja mikor és milyen mértékben?) lehet, hogy lelkileg sérülhet? Egyáltalán ha nincs addig kiút, mégis, hogyan védjük meg őt és magunkat?
Köszönettel: Mariann
Az önök helyzete nem egyszerű, de fokozott figyelemmel és kitartással túl lesznek ezen az időszakon is. Addig is védjék a kislányukat, fokozottan figyeljék, óvják őt és ha bármilyen viselkedésbeli változást tapasztalnak nála, kérem keressenek meg h a problémát időben tudjuk kezelni!
Üdv.: Balogh Andrea 2009. 12. 29. 15:53
Kislányom januárban lesz 3 éves, jelenleg bölcsibe jár. Elég kiegyensúlyozott volt, viszont mostanában a csoporttársait karmolja, harapja. Azt vettük észre, ha mindig esténként a lelkére beszéltünk, másnap annál jobban csinálta. Mi viszonylag keményen fogjuk, de nem a bölcsiben kéne megbüntetni, amikor megtörténik a baj?
Még arra is gondolok, hogy amiatt csinálja ezt mert, túl erélyesen mérgesen beszélünk vele. Ha csak simán elmondom ilyet nem szabad csinálni, neked hogy esne? Nem figyel úgy ránk.
Tisztelettel: A
A kislánya korának megfelelő tüneteket mutat, vagyis dacol, és az új helyzetre így reagál! Ezzel semmi gond nincs, kinövi, amennyiben következetesek vagyunk és kialakítjuk a jutalmazás-büntetés csodálatos módszerét!:)
Üdv.: Balogh Andrea 2009. 12. 13. 06:04
Olvasván a már előzőleg feltett kérdésekre a válaszait sok minden hasonlóság van az én problémám és mások gondjai között. Szembesülök vele hogy nem csak én nem tudom kezelni, megoldani az aprónép által a szülők életét bosszúsabbá tevő mindannapi gondokat. Az én fiam 4 éves, középső gyerek. Rengeteg türelem kellett hozzá amikor megszületett a huga, nem szerette, amit megérttettünk hiszen "kiesett a kosárból". MIndig olyan volt hogy a figyelme elkalandozott, nem válaszolt, ha kérdeztük, nem ült velünk egy asztalhoz,és ezek mellett még nem fogja a kezünket ha sétálunk, nem játszik közös játékokat. Szándékosságot vélek felfedeni a viselkedésében amikor kiszalad az autók ellé, annak ellenére hogy tudja, nem szabad, amikor megveri a nagymamát, engem, amikor az apukájának csak azt mondja hogy nem szereti. Sokszor hisztizik, ilyenkor üt, rúg, és amikor megnyugszik önmagának mondja el hogy most ő nagyon rossz volt. Gondolom ilyenkor velem közölné de nekem nem mond semmit, kontakust kialakítani is vele egyre nehezebb, minden nap van valamilyen összeütközésünk. Félek hogy ez igy marad, tanácstalan vagyok kihez merre induljak vele és sajnos lehet hogy nekem sem ártana egy kis segítség túlélni ezt az időszakot. Mit tudna tanácsolni? Köszönettel: Labátné Melinda
Amint olvashatta az önök problémája nem egyedi, mégis minden esetben vannak olyan egyedi tényezők amelyek következtében teljesen más lehet a probléma megoldási kulcsa. Ezért első körben javasolnék önöknek egy személyes találkozót, ahol kiderülhet h hogyan tovább.
Megadom az elérhetőségemet és egyeztessünk a részletekről: 30-355-0177.
Üdv.: Balogh Andrea 2009. 12. 03. 22:01
SEGITSÉGÉT SZERETNÉM KÉRNI ALVÁSI GONDDAL KAPCSOLATBAN.
KISLÁNYOM 15 HÓNAPOS.DÉLBEN NAPONTA ALSZIK KÉT ÓRÁT.MINDEN GOND NÉLKÜL.LEFEKTETEM ÉS RÖVID IDŐ ALATT ALSZIK IS.
ESTE VISZONT NAGYON SOKÁIG FENT VAN.9-10 ÓRA FELÉ LASZIK EL.
TÖBB DOLGOT IS KIPROBÁLTAM.BENTMARADTAM,KIJÖTTEM,ÁGYA MELLÉ ÜLTEM,KEZEMBE RINGATTAM...AMIT TEGNAP KIPRÓBÁLTAM VALÓSZINŰ NEM A LEGJOBB MEGOLDÁS.ELEGEM LETT AZ ÁGYRUGDOSÁSBÓL,A SIRÁS-NYAFOGÁSBÓL.FELKAPCSOLTAM A LÁMPÁT ,MESÉSKÖNYVET ADTAM NEKI.20 PERC CSENDES LAPOZGATÁS UTÁN MAGÁTÓL ELALUDT.
SZERETNÉM TUDNI MENNYIRE ÁRTOK EZZEL.IGY LEGALÁBB NYUGODTAN ALUDT EL...
AMI A LEGNAGYOBB BAJ,HOGY MEGUNJA AZ ÁGYAT EDDIG NYULKÁL A TORÁRA MIG KI NEM VESZEM.SAJNOS TÖBBSZÖR VOLT HOGY ADDIG ADDIG NYULKÁLT MIG NEM HÁNYT.ÉS AKKOR JÖN A KISÁGYBÓL KIVÉTEL,ÁGYHUZÁS.AZT HISZEM MEG VAGYOK ZSAROLVA !
KÉREM IRJ MEG MI A HELYES MEGOLDÁS,AMIVEL A LEGKEVÉSBÉ ÁRTOK.
KÖSZÖNETTEL:
SIPOS NOÉMI
Valóban értenek ahhoz a kisgyerekek hogy hogyan manipulálják a szüleiket!:) Az alvással kapcsolatban meg az a legjobb módszer,(pl. meséskönyv) amely az ön gyerekénél hosszú távon beválik, bár ehhez az ön következetességére is szükség van. Ami a legfontosabb, h nem szabad egyetlen olyan módszert sem ráhúzni a saját gyerekünkre ami másoknál bevált...nem biztos, h ugyanaz a mi gyerekünknél is fog működni!
Üdv.: Balogh Andrea 2009. 11. 12. 20:27
Az, hogy a gyereke 3 évesen még nem eszik igazán tápláló szilárd ételt, ez egyáltalán nem természetes, úgy h ezt érdemes minél előbb kivizsgálni h mi is húzódhat meg ennek a hátterében, és a beszédfejlődés terén lévő elmaradást is érdemes lenne feljavítani. Ha tehetik, keressenek meg és szívesen segítek önöknek. Elérhetőségem: 0630-355-0177.
Üdv.: Balogh Andrea 2009. 11. 10. 07:49
2 éves Kisfiammal kapcsolatban kérném tanácsát.
Korábban (kb. 1,5 éves koráig) nagyon érzékeny, olyan kis "anyámasszonykatonája" volt, elsírta magát, ha elvették a játékát..stb.
Most pedig elég agresszív, ellenséges bizonyos helyzetekben. Főleg korabeli gyerekekkel, akik "zavarják a köreit". Játékáért nyúlnak, de elég ha csak közelednek, sőt akár boltban is meglök 1-1 "gyanús" gyereket. Nagyobb (kb. 4 év fölötti) gyerekekkel jól eljátszik, de a kicsik látszólag csak idegesítik.
A másik "célcsoport" felnőttek. Ha valaki nem szimpatikus neki (vagy nem tudom, miért), elkezd mondogatni pl. boltban, hogy "nem néni", "nem jön ide a néni", akár lökdösődni is, ha eléri, és hasonlók.
ÉS végül minket, szülőket is szokott bántani, ha nem tetszik valami, vagy csak több figyelmet akar (pl. reggel még félálomban az ágyban köztünk): hajhúzás, kisebb arconcsapás.. Mondjuk, hogy fáj, szomorú Apa/Anya, de ezt egy színjátéknak veszi, bocsánatot kéri, "megsimizi", és legközelebb újra megteszi.
Van -e ok aggodalomra, vagy ez normális jelenség és kinövi? Van -e teendő? Elmondjuk mindig, hogy nem szabad (büntetés nem igazán működik még szerintem), ne csinálja, ha társaságba megyünk, próbálom előre felkészíteni, hogy lesznek gyerekek, nem szabad bántani őket. Ez egy darabig esetleg működik is, de egyszer csak "bekattan" neki valami, és kezdi a lökdösődést, ütögetést. Próbálom a jutalmazást is, hogy ha "kibírja", hogy jó lesz, akkor kap valamit, vagy csinálhat valamit, amit szeret. Ennek van értelme?
És tényleg nem szabad negatív jelzőkkel illetni, ha rosszalkodik? Valahol olvastam, hogy ha mondják egy gyereknek, hogy rossz, akkor az is lesz, mert elkönyveli, hogy ő abba a kategóriába tartozik..?
Amúgy nagyon jó képességű gyerkőc a Fiam, mindig "időben" voltak a mozgásfejlődései, folyékonyan beszél, nagy dumás!
Ami még aggaszt, hogy nekem van egy súlyos autista öcsém, elég agresszív vonásokkal. Nagyon félek, hogy nehogy a Kisfiamnál is előjöjjön valami ilyesmi!
Egyébként most szeretnénk majd bölcsibe menni, mert visszamennék dolgozni. Olvastam, hogy nagyon ellene van, miért? Ebben a helyzetben az állandó gyerekközösség segíthet vagy inkább súlyosbodni fog ez a vislekedés?
Gondolkoztam eddig is már, hogy jobb "erőltetni" a gyerektársaságot vagy inkább egy kicsit kellene távoltartani az ilyen helyzetektől, de ez eléggé kivitelezhetetlen, hiszen ahogy írtam, még boltban is előjön ez a dolog. Néha alábbhagy, azt hinném, már kifelé megyünk belőle, aztán újra előjön:( Kicsit olyan, mintha leesett volna neki, hogy nem csak ő van a világon, és ezt nehéz feldolgoznia..?
Az is eszembe jutott, hogy esetlen én vagyok vele türelmetlenebb, feszültebb, mióta rosszalkodósabb kezdett lenni (próbálgatja a határokat)? Okozhat ez ilyesmit?
Előre is köszönöm segítségét és elnézést a hosszú levélért!
üdvözlettel: egy aggódó(s) anyuka
A kisfia most van a dackorszak elején és az ön által leírtak alapján, ennek tudható be a mostani viselkedése, a gyerekek többsége ezt fél év alatt kinövi. A teendő annyi, h következetesnek kell lenni a nevelésben és ki kell alakítani a jutalmazást ill. a büntetést.
A negatív jelzők valóban nem tesznek jót a gyereknek, fontos h hogyan fogalmazunk a gyerek irányába, különben ahogyan ön is írta, elkönyveli magáról azt h ő rossz, és akkor annak a kategóriának megfelelően cselekszik.
A bölcsődét én valóban csak végszükség esetén szoktam ajánlani a szülőknek, mert a gyerekek 3 éves kor alatt traumaként élik meg az anyától való elszakadást, és az önök esetében ez azzal is járna, h a jelenlegi tünetek felerősödnének. A gyereknek viszont kell a közösség, de ez áthidalható ha elmennek vele játszóházba, játszótérre, gyerekúszásra...stb.
Legyen sok türelme a gyerekhez, és meglátja h akkor az ő viszonyulása/viselkedése is megváltozik.
Üdv.: Balogh Andrea 2009. 11. 08. 08:26
A következő kérdéssel fordulok Önhöz!
A kislányom 8 éves, most jár 2. osztályba. Kitűnő tanuló.A tavalyi évben nem volt vele semmi probléma, ám most szeptemberben kb a második héttől kezdődően sírva viszem reggelente iskolába. Nem tudja megmondani, hogy mi bántja és nem mondja azt sem, hogy nem akar iskolába járni, egyszerűen csak a reggeli elválás nehéz. Pénteken általában már nincs ilyen problémánk, viszont vasárnap délutántól kezdve látszik rajta hogy szorong, néha már el is kezd sírni a hétfői iskolakezdéstől.
Néha kitalálja, hogy elmaradt valami leckéje, vagy hogy fél , hogy miből írnak esetleg felmérőt.
A tanulmányával azóta sincsenek gondok, de félek, hogy a tanítónő esetleg besokall a minden reggeli sírástól.
Kérem segítsen, hogy hogyan tudnám/tudnánk feloldani a görcsöket a gyermekben.
Segítségét előre is köszönöm!
Egy aggódó anyuka :((
A kislánya sírásának a hátterében valamilyen szorongás húzódik meg, ami sajnos az ön leveléből nem derülhetett ki, de egy személyes találkozás során fényt tudunk rá deríteni és kezelni a problémát. Ha teheti keressenek meg, és szívesen segítek önöknek. Elérhetőségem: 0630-355-0177.
Üdv.: Balogh Andrea 2009. 11. 06. 15:42
MOST 3 ÉS 1/2 ÉVES A LÁNYOM,SZEPTEMBERBEN KEZDTE AZ OVIT.AZ ALVÁS EGÉSZ PICI KORA ÓTA PROBLÉMA,LEGTÖBBSZÖR CSAK AKKOR ALUDJA VÉGIG AZ ÉJSZAKÁT HA ÉN IS VELE ALSZOK.RÁADÁSUL MOST 1 1/2 ÉVES A KICSI.AZZAL FEKSZÜNK,HOGY UGYE NEM MENTEK SEHOVA?PEDIG NEM SZOKTUK ŐT,ŐKET ÚGY OTTHAGYNI,HOGY NE BESZÉLNÉNK MEG VELE.OVIBAN IS CSAK KICSIT,SZINTE SEMMIT NEM ALSZIK,DÉLUTÁNRA MEG MÁR ITTHON HISZTIS MERT FÁRADT.HA A KICSI FEKSZIK REGGEL MELLETTEM ÉS Ő EZT LÁTJA MEGINT NAPOKIG NEM AKAR ALUDNI.MIT LEHETNE EZZEL A PROBLÉMÁVAL KEZDENI,HOGY LEHETNE MEGÉRTETNI VELE HOGY NEM MEGYÜNK EL,NYUGODTAN ALUDJON.ELŐRE IS KÖSZÖNÖM:MELINDA.
Gondolom önök már minden eszközt kipróbáltak annak érdekében h megnyugtassák a kislányt, de ez mivel nem járt túl nagy sikerrel, én mindenképpen javasolnék önöknek egy személyes konzultációt h megnézzük mi lehet a viselkedés hátterében, és ha azt kezeljük, megszűnik a probléma. Ha tehetik keressenek meg és szívesen segítek önöknek. Elérhetőségem: 0630-355-0177.
Üdv.: Balogh Andrea 2009. 11. 03. 18:36