|
|
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Andrea,
kisfiam 4 éves, szeptember óta jár óvodába, amit nagyon nehezen szokott meg (kb. decemberre), pedig előtte 2 évig járt már bölcsödébe. Vegyes csoportba jár, két óvónénije van, akik közül az egyiket nem szereti. Ez eleinte csak játékaiban derült ki, bábozás, szerepjáték közben rendszeresen a "kiabálós" óvónénit alakította. (Rendszeresen kijátszuk az élményeit.) Próbáltunk szülőként beszélni az óvónőkkel, azóta a helyzet romlott: a gyerek bepisil, esténként fél tizenegyig nem tud elaludni, hiába fekszik már 8-kor az ágyában. Az óvodában egyelőre nem "produkál tüneteket", tehát nem kezd el visítani pl. ha meglátja a "kiabálós nénit", de azt már hangoztatja, hogy nem szereti, és nem örül annak, hogy ő lesz délelőtt... Próbáltuk átkérni másik csoportba, nem engedélyezték (állítólag "nincs hely, örüljünk, hogy egyáltalán óvodába járhat"). Próbáltuk átvinni másik óvodába, de év közben mindenhol telt ház van, így nem tudtuk áthelyeztetni. Most ott tartunk, hogy maradnia kell abban a csoportban, ahol "kiabálós néni" már nagyon nem szeret minket szülőket, és ezt érezteti is a gyerekkel. (Olyanokkal jön haza a fiam, hogy "anya, mikor beszélgetünk?")
Mit javasol, hogyan tudnék a fiamnak segíteni? Milyen eszközhöz folyamodhatnék még, hogy segítsek a gyereknek?
Várom válaszát.
Ági
kisfiam 4 éves, szeptember óta jár óvodába, amit nagyon nehezen szokott meg (kb. decemberre), pedig előtte 2 évig járt már bölcsödébe. Vegyes csoportba jár, két óvónénije van, akik közül az egyiket nem szereti. Ez eleinte csak játékaiban derült ki, bábozás, szerepjáték közben rendszeresen a "kiabálós" óvónénit alakította. (Rendszeresen kijátszuk az élményeit.) Próbáltunk szülőként beszélni az óvónőkkel, azóta a helyzet romlott: a gyerek bepisil, esténként fél tizenegyig nem tud elaludni, hiába fekszik már 8-kor az ágyában. Az óvodában egyelőre nem "produkál tüneteket", tehát nem kezd el visítani pl. ha meglátja a "kiabálós nénit", de azt már hangoztatja, hogy nem szereti, és nem örül annak, hogy ő lesz délelőtt... Próbáltuk átkérni másik csoportba, nem engedélyezték (állítólag "nincs hely, örüljünk, hogy egyáltalán óvodába járhat"). Próbáltuk átvinni másik óvodába, de év közben mindenhol telt ház van, így nem tudtuk áthelyeztetni. Most ott tartunk, hogy maradnia kell abban a csoportban, ahol "kiabálós néni" már nagyon nem szeret minket szülőket, és ezt érezteti is a gyerekkel. (Olyanokkal jön haza a fiam, hogy "anya, mikor beszélgetünk?")
Mit javasol, hogyan tudnék a fiamnak segíteni? Milyen eszközhöz folyamodhatnék még, hogy segítsek a gyereknek?
Várom válaszát.
Ági
Kedves Ágnes!
Mindenkit nem szerethetünk az életben, és mindenki nem szerethet minket! Sajnos előbb-utóbb ezzel a ténnyel a gyerekeknek is szembesülniük kell, bár jobb lenne utóbb...! A leírtak alapján ön már mindent megtett a kisfia érdekében, és semmi garancia nincs arra, hogy ha átmennek egy másik oviba, ott is nem lesz egy "kiabálós néni"! Tehát, azt javasolnám, inkább azt a vonalat erősítsék a gyerekben, hogy nem kell mindenkit szeretnünk, csupán átmenetileg elfogadnunk és minden nap beszéljék ezt át a gyerekkel a napi történésekkel együtt!
Ha nem javul a helyzet, akkor kérem, írjon még és megbeszélünk egy személyes találkozót, ahol remélhetőleg elérjük azt a kisfiával, hogy hogyan kezelje ezt a szituációt!
Üdvözlettel:
Balogh Andrea 2009. 01. 28. 10:11
Mindenkit nem szerethetünk az életben, és mindenki nem szerethet minket! Sajnos előbb-utóbb ezzel a ténnyel a gyerekeknek is szembesülniük kell, bár jobb lenne utóbb...! A leírtak alapján ön már mindent megtett a kisfia érdekében, és semmi garancia nincs arra, hogy ha átmennek egy másik oviba, ott is nem lesz egy "kiabálós néni"! Tehát, azt javasolnám, inkább azt a vonalat erősítsék a gyerekben, hogy nem kell mindenkit szeretnünk, csupán átmenetileg elfogadnunk és minden nap beszéljék ezt át a gyerekkel a napi történésekkel együtt!
Ha nem javul a helyzet, akkor kérem, írjon még és megbeszélünk egy személyes találkozót, ahol remélhetőleg elérjük azt a kisfiával, hogy hogyan kezelje ezt a szituációt!
Üdvözlettel:
Balogh Andrea 2009. 01. 28. 10:11
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
