Jó napot! Lehet hogy egy kicsit hosszú lesz bocsánat de csak így tudom elmagyarázni a kérdésemet!
Van nekem egy nagyon okos 6 éves kislányom! Focizik! Az edzője úgy látta hogy egy kicsit nagyobbakkal is járhat edzésre mert annyira ügyesen fejlődik hogy ellenük is nyugodtan edzhet! Egy napon elment erre az edzésre és sírva jött ki hogy ő nem szeretne többet menni! Pedig elvileg nagyon jól ment neki de talán egy kisfiú felrúgta! És ott kezdődtek a problémák! Utána elkezdett reggelente sírni az óvodába hogy anya hiányzik! Volt hogy egész nap sírt! Utána az edzésre is úgy ment! És azóta is ez van! Nem mehetünk el sehova úgy hogy ő ne sirna! De tényleg sehova! Ez több mint 4-5 hónapja tart! És jön az iskola és nagyon félünk hogy ott mit fog csinálni! A barátnője el hívta magukhoz és amikor elköszöntünk akkor is már sírt a kocsiba és kérdezte hogy ugye megyek érte! Én már nem nagyon tudom kezelni! Az óvodából ugye most ballagott de előtte is végig sírt! Az utolsó 4 hónapot végig sirta minden reggel! Egyedül nem képes menni sehova! Pár napja voltunk egy kicsit pihenni és elmentünk sétálni de őt és a kisebb tesója otthon maradtak a mamával és papával! 1-1.5 órát voltunk távol es arra értünk haza hogy sír! Én ezt sajnos már nem tudom rendesen kezelni!
Ön szerint mi lehet a probléma??

Kedves Doktornő!

A kislányom miatt szeretnék öntől tanácsot kérni. A kislányom 7 éves, gyönyörű egészséges és életvidám kislány, de kb 1 hónapja volt egy torokgyulladása, amióta állandóan a köldöke körüli nyomásról panaszkodik, de fizikailag nincs baja, mert kivizsgáltattam. Állandóan attól retteg, hogy hányni fog. Látszik rajta, hogy a félelme valós, pedig tényleg nem beteg. Ez az állapot az óvodában is fenn áll. Próbáltunk már beszélgetni vele, hogy mondja el mi bántja, de nem tudtunk rájönni.
Az mondja, hogy amikor unatkozik vagy egyedül van, akkor jön rá ez az érzés. Azt hittem, hogy ez átmeneti állapot lesz, de most már kezdek aggódni miatta. Szeretnék tanácsot kérni, hogy hogyan oldjam a feszültségét/szorongását, vagy kihez vigyem ebben az esetben?

Köszönöm előre is a tanácsokat!

Szép jó est?t abban szeretném a segítségét kérni hogy a 10?ves kisfiam kicsi kora óta nagyon fél a hányástol ?s egy hónapja kb benne voltunk hosszú idő után először ?s az iskolába órán hányt ?s a többi osztálytársa fujjogva undorítónak mondták
Azóta minden reggel sírva megyünk iskolába hogy mi lessz ha megint hány az iskolába nagyon sokszor mondja hogy neki hányingere van
Reggelente sír hogy nem akar menni iskolába mert nem tud velem lenni mert 4ig suliba van ?s utána kevés idő van már
Ha elmegyünk nagyobb bevásárlóközpontba vásárolni ha sokan vannak lesapad hányingere lessz
Hogy tudok rajta segíteni tanácstalan vagyok ?s elkeseredettek hogy hogy tudnék segíteni
Válaszát előre is köszönöm

Tisztelt Dr Nő!

A kislányom februárban töltötte az 5 évet.Sajnos jó pár hete visszatartsa a székletét mióta fájt neki mert kemény volt és alig bírta kinyomni.Azota sokszor inkább visszatartsa.Pedig kijönne neki mert a popsijaban van,hogy kijön egy kis kaki is.De egyszerűen inkább visszatartsa pedig a hasát is fájtatja néha.Ha kakil akkor örül,hogy sikerült mert tudja,hogy akkor puha és nem kemény,ha mindíg kakil.Megigéri,hogy mindíg kinyomja,ha kell neki,de mégsem úgy tesz.De van olyan is,hogy csak elnegy kakilni és szól,higy kinyomta.Aggódok mert felpuffad a hasa is és csak fáj neki emiatt,de akkor sem hajlandó kinyomni.Pedig félek,hogy bélcsavarodást kap vagy valamitvemiatt.Gyógyszerre pedig nem szeretném raszoktatni.Kb 2 x adtam neki duttalax cseppet.Mit tehetnék ez ügyben Kedves Dr Nő?Köszönöm előre is a válaszát.

Szép estét!

Alvás problémával küzdünk. Pici kora óta tudatosan egyedül aludt mindig. Egy okos, értelmes jó beszélőkével megáldott 3 éves kisfiúról van szó. Valamiért ahogy bölcsibe kezdett járni (sokat volt itthon mert sokat volt beteg aztán a pandémia most megint a vírus miatt nem jár) egyre többet aludt el mellettem átvittük mindig az ágyába. Amikor beteg volt, volt olyan hogy egy teljes héten is velem aludt. Jött a félek a sötétben hol én hol az apja van vele éjszaka. Ha eljövünk melőle éjszaka átvándorol. Mindent is próbáltam van macija rongyija cumija is. Beszélgettem vele többek közt azt is mondtam ha bármi baj van én azonnal jövök. Ennek az lett a következménye hogy azt mondja a gyerek baj van így mennem kell de eközben meg nem történt semmi...azt mondja fél a sötéttől de van lámpa az ajtó nyitva. A hugával egy szobába alszik. Ha lerakom aludni és ott hagyom, könyörög hogy ne ha határozott vagyok és kimegyek azonnal jön utánam és hiába mondom menjen vissza közli hogy nem mert fél. Ha leülök az ágyára mindig beszélek neki az alvásról fogja a kezem szorosan magához öleli nem enged. Mit tehetnék azért hogy egyedül aludjon újra? Köszönettel: Szalisznyó Piroska

Kedves Szakértő!

Kisfiam idén szeptember 19-én töltötte be az 5. életévét. Nagyon sokan olvastam székletpr?blémával kapcsolatban. Teljesen tanácsalan vagyok. Kisfiam sokaig pelusba kakilt, aztán elvettem Tőle, hogy mosmár bilibe/wc-be mehet. Voltak neki sikerélményei, de sajnos mind?g az als?gatyába megy a kaki. Érzi, hogy jön a dolog, mert mind?g elvonul. Sajnos előfordult, hogy felemeltük a hangukat, megzsaroltuk, hogy ha nem kakil a wc-be, akkor nem fog semmiz kapni. Együtt ?rtunk a kakiman?nak, de így sem történt semmi. Szülökkel konzultáltam, de mindenki azt mondja legyek türelmes. Az oviban visszatartja és hazahozza a meglepit. Nagyon okos, mindent megért, mindenről lehet vele beszélni. A pisilésről is későn, 3 éves korában szokott le az?ta nem is pisil be. Várva válaszát, Üdvözlettel Tim?

Kedves Szakértő!
A 18 hónapos kisfiam nagyon fél az idegenektől. Ha közel mennek hozzá, ha csak hozzászólnak nagyon sír. A játszótéren a gyerekekre is így reagál.
Akiktől eddig nem félt azoktól is nagyon fél teljesen kiborul nem tudjuk meg nyugtatni.
Ilyenkor mit lehetne tenni, segíteni neki hogy jobb legyen neki.
Válaszát elöre is köszönöm!
Üdvözlettel:
Attila

Tisztelt Balogh Andrea! Két kisfiam van, az idősebb 6 és fél, a kisebb 4 éves. A férjem szerint pszichológushoz kell vinnünk őket, mert nem normális módon féltékenyek egymásra, ha rólam van szó. Leírom a ma reggeli esetet, amire a férjem így reagált. A fiaink különböző módon ébrednek. A nagyobb koránkelő, és azonnal csivitel, éber és élénk, ellenben a kicsi szeret tovább aludni, lassan ébredezik, közben az ölemben szeret lenni. A reggeleink úgy indulnak, hogy a férjem, mivel ő is korán kel, lejön az emeletről a naggyal, én még alszom kicsit tovább a kisebbel, és együtt jövünk le. Ilyenkor a kicsi még az én ölemben szeret lenni pár percig (max. 5 perc). Ma reggel a férjem kérte, hogy menjen az ő ölébe, de nem volt hajlandó. Inkább egyedül ült 1 percig egy széken, míg én a teámat elkészítettem. Utána leültem én is, a kicsi maradt a székén, beszélgetett, ölelte a kutyusát. Ekkor a nagyobb fiam, látva, hogy nincs a kicsi az ölemben, odajött, és az ölembe ült. Erre persze a kicsi egyből visítani kezdett, és jött ő is, kapásból rácsapva a kezével a testvérére. Természetesen nem hagytuk, hogy összeverekedjenek, azonnal leállítottuk, a kicsinek mondtam, hogy két lábam van, elfér ő is, jött is, de sírt nagyon, hogy ő egyedül akar lenni az ölemben. Duruzsoltam nekik, hogy elférünk, meg hogy nagyon szeretem mindkettőjüket, és pár perc múlva megnyugodott. Utána mondtam, hogy reggelizzünk, reggeliztünk a legnagyobb békében, beszélgetve, mindenki a saját helyén, majd együtt bementek a szobába játszani. A férjem viszont nagyon ideges lett, azt mondta, hogy nem normális, hogy egyből verekszenek, és vigyem el őket pszichológushoz. Ön is ennyire vészesnek látja a helyzetet?
Válaszát előre is megköszönöm!

Kedves Andrea!

Szeretném a segítségedet kérni, mert teljesen tanácstalanná váltam. Három és fél éves kisfiam csak a bugyijába hajlandó kakálni. A pisilést mondhatni egyik napról a másikra elhagyta még a tavaly nyáron, és azóta pelenkát sem hajlandó hordani (nagyon büszkék vagyunk rá). Soha nem volt gond azzal, hogy álmában becsináljon. Sőt, az óvodában egy ideig rendesen belekakált a kicsi WC-be, aztán egy ideje megint nem hajlandó elmenni. A héten behívattak az óvodába azzal, hogy ez kicsi csoport végén már nem elnézhető, és orvosolni kell.

Gyakran beszélünk a dologról, sose társítjuk szégyennel vagy fenyegetéssel, de azért próbáljuk noszogatni, hogy kakáljon a WC-be (vettünk villám mcqueenes WC-szűkítőt is) vagy a bilibe, de arra hivatkozik, hogy ő még kicsi és fél, hogy beleesik.

Nagyon várjuk a véleményedet, szeretnénk a lehető legmegfelelőbb megoldást megtalálni a gyermek számára.

Kedves Andrea
A kislanyom 5 eves volt marciusban es nagyon szegyelos. A tobb problemam is van, az elsokent azt szeretnem megemliteni hogy fel a zarastol korulbelul 2 eves kora ota. Ha meglattja hogy egy bolt zarba egy bevarsalo kozpontba akkor azonnal ki kell mennunk onnan,mindig mindent meg kerdez mikor fog bezarni a park, a jatszoter es a bolt.(mi kulfoldon elunk.)Ez sajnos szerintem az en hibambol adodik mivel mikor kicsi volt es hisztizet akkor bezartam az ajtot a szobajaba es nem engedtem ki. Most korulbelul 2 honapja fel a villamoson is pedig mindennap avval megyunk oviba. Ez valoszinu azert van mert egy nap mikor mentunk haza az ovibol ott hagytam a taskat es mikor felleptunk a villamosra akkor vettem eszere. Probaltam megnyomni a gonbot hogy kinyiljon az ajto es letudjunk szallni ki is nyilt es leszalltunk azota ha sokan vannak a villamoson fel se akar szallni, folyton kerdi hany megallot megyunk, hogy le fogunk e tudni szallni es termeszetesen az ajtonal megall,elotte mindig leutunk. A kakival is szenvedunk mar 3 eve folyton vissza tartja pedig wc-be kakil o maga huza le , de van mikor 7 napig is tartja. Karacsonytol mindennap ment magatol kakilni kb 2 honapig es most ismet vissza tatja. sokszor van hogy hirtelen jo kedvbol atmegy sirosra majd ujra jo kedve van, nagyon konnyen megsertodik sot ha valamiert raszolok elkezd sirni es azt mondja hogy szomoruva teszem. A masik problemam pedig az hogy meg ejszakara mindig gumigyuit kell raadni mert bepisil,sot van mikor 2szer is tul pisili. En arra gondolok,hogy valoszinu ez is a phiszhen van nala. Mert mar az o korabba nem kellene estenkent tele pisilni a gumibugyit. Beszed problemank is van nem beszel szep tisztan es nyelvtanillag se helyesen neha lehet ez a ket nyelvuseg miatt van de angolul nagyon szepen es helyesen beszel. De neha olyan mintha vissza fele fejlodne.
Mi lehet az oka ezeknek a problemeaknak. Probalom jatek kozbe a babakal erdeklodni de sose akarja elmondani mi a baja se akkor mikor beszelgetunk se jatek kozben se. Mindig o akarja iranyitani a jatekot es meg azt is megmondja,hogy mit mondjak, ha mast mondok akkor merges lesz es elkezd nyafogni vagy ram kiabalni.

Mar annyira elvagyok keseredve hogy azon gondolkodom hogy haza koltozok vele hogy tudjam szakemberekhez vinni. Ngyon szeretne haza menni pedig nem Magyarorszagon szuletett.
Elore is koszonom a segitseget.
Jane

Tisztelt Doktornő!Az én kisfiam 12 éves régóta problémát jelent a hirtelen hangulatváltozás ami abban nyilvánul meg, hogy bedühödik aztán sírni kezd.Talán nehezen éli meg a kudarcokat legutóbbi síró rohama az iskolában volt miután egyest kapott azért mert vonalas füzetbe írta le a geometria házit sima helyett,vagy volt olyan eset játszott a többi fiúval fociztak de senki sem akart labdáért futkosni és mivel ő volt a legkisebb közöttük ezért ráesett a választás de mivel ő ezt nem akarta lepocsolták vízzel mire ő sírva hazaszaladt de annyira bedühödött a többiekre, hogy elindult egy botta,l hogy szét veri őket.Persze ezt nem engedtem neki. Volt olyan is hogy az interneten játszottak de a másik fiú kivágott egy fáját és nem adta vissza ezen megint síró és dühös rohamot kapott .Van egy húga 6 éves nagyon ritkán játszik vele leginkább ellenkezni szeret vele .Volt már olyan is 2. osztályba bemutató tanításon kezdett el sírni mert a tanárnéni rászólt hogy iparkodjon. Az óvodában utolsó éven nagyon nehezen ment mert a csoport társai mind elballagtak és egy nagyon nehezen kezelhető osztállyal indult el iskolába bár vele nem volt baj de az osztállyal annál több,alsóban még el is ment de mikor 5.-esek lettek ott kaptak egy vadidegen tanárt aki akkor jött az iskolába és nem is foglalkozott velük igazán . Azóta iskolát váltottunk ahol jól beilleszkedett de a tanulással még elég sok a probléma. Lehet kicsit lusta is sajnos elég kevés időm van vele foglalkozni mivel este 6 után érek haza munkából. Csinált olyat is hogy egy ilyen sírásakor elkezdte ütni a saját fejét hogy ő nem normális és biztos valami nem jó a fejében.Tavaly megállapították hogy dyslexiás és dysgraphiás .Azt szeretném megkérdezni hogy merre induljak vele mert nem akarom hogy pl: ideg orvoshoz viszem aztán ott elkezeljék vagy megint csak kudarc érje emiatt, vagy vigyem pszichológushoz ?Tanácstalan vagyok kére msegítsen mert nem akarom hogy később még nagyobb problémái legyenek ! Köszönöm előre is válaszát ! Iza40

Kedves Doktornő! Két gyermekes anyuka vagyok. Júliusba kistestvér érkezett a családunkban és a nagyobbik gyermekem viselkedése azóta megváltozott. Látszólag a kistestvérét szereti, de velem szemben mérges, dühösnek tűnik. Nem igazán tudom kezelni a kitöréseit, kiabál, üvölt velem, de csak velem apával nem. Nem igazán fogad szót nekem, ha Apa is itthon van. Kistestvér érkezése zavarhatja ennyire vagy mi lehet a gond? Esetleg forduljunk orvoshoz vele?
Válaszát előre is köszönöm szépen.
Üdvözlettel:
Koltai-G. Zsuzsa

Kedves Andrea!

Kisfiam 3 és fél éves. 2 éves kora előtt nemsokkal költöztünk el édesapjától vele, és az akkor 4 éves kislányommal. Néhány héttel késöbb kislányomat volt férjem "elrabolta" saz oviból. Több hónapig nem láttuk. Még mindig nem él velünk, folyik a bírósági eljárás, de 2 hetente itt van nálunk hétvégén, és a kisfiam is megy az apukájához. Szeret menni, de nekem is nagyon örül, mikor hazajön. A kislányom mindig sir mikor vissza kell vinnem, könyörög, hogy had maradjon itt. Erre a kisfiam kitalálta /vagy nem ő?/ hogy akkor neki biztos apához kell menni, ha a kislányom itt lesz, mert ha nem menne, apa egyedül maradna és sirna. Megnyugtattam, hogy semmit sem kell, de nagyon gyakran elmondja, hogy nem akarja, hogy apának rossz legyen. Este elkezdett félni elalvásnál a sötéttől, ezt áthidaltuk éjjeli fénnyel és van egy babája, amit 1 éves kora óta szorongat éjszaka. Nagyon sokszor kéredzkedik éjjel az ágyunkba, amit nem mindig engedek. Engednem kellene? Sokszor mondja, hogy fél, hogy soha többé nem lát engem. Nem tudom miért, hisz sosem hagytam ott sehol csak úgy, mindig megbeszéltük, ha mennem kellett valahova. Van uj párom, vele jól kijön, inkébb barátként kezeli. A kislányom persze neki is nagyon hiányzik, ő is sir, mikor vissza kell vinni.
Az óvodában a gondozónők elmondása szerint kiegyensúlyozott, bár csak délelött jár, aludni itthon alszik. Azt megemlitették, hogy csak 1-2 barátja van és őket is nagyon nehezen engedi közel magához. (tehát nem szereti ha ölelgetik, puszilgatják) ellentétben itthon, ahol kéri, hogy folyton velem legyen, szeretgessem.
Mi a megoldás? Szüksége lehet pszichológusra?

Kedves Andrea!
Kisfiam 10 éves, barátkozási problémái sose voltak, több éve sportol csapatban, ahol jóban volt szinte mindenkivel. Kiemelkedô a tanulmányaiban, rengeteg versenyen indította a tanítónénije, melyeken sok sikere is volt. Kiemelkedô képességei miatt úgy döntöttünk 8 osztályos gimnáziumba felvételizik. Így döntött egy barátja is az osztályból, aki a sportban csapattársa is, ôna csapatkapitány. Sajnos a felvételi csak az én kisfiamnak lett sikeres, a másik kisfiút nem vették fel. Azóta pokollá teszi a fiam életét. A helyzet odáig fajult, hogy másokat is rávett a kiközösítésre, úgy csinálnak, mintha levegô volna, vagy elfutnak elôle. Régen ôk voltak a barátai! Az iskola már nem tart sokáig és szeptembertôl elmegy a 8 osztályos gimnáziumba, de az edzéseken el kell viselnie a kiközösítést. Nem szeretné abbahagyni a sportot és másik csapat sem megoldható. Nem tudok tanácsot adni neki, hogy hogyan kezelje a helyzetet. Nagyon bántja ôt a dolog. Eddig azt gondoltam, majd idôvel javul ez a dolog, de sajnos egyre rosszabb a helyzet. Az anyukával már beszéltem, a helyzet sajnos még rosszabb lett. Kérem segítsen, hogy oldhatnánk fel ezt a helyzetet?
Köszönöm!

Kedves Doktornő!
Gyermekem 4 éves és különböző dolgokat vettünk észre. A dolgokhoz és tárgyakhoz oly módon ragaszkodik hogy ha arréb kerül egy kicsit észre veszi és sír hogy miért raktunk arrébb. Nem tudom hogy ez csak egy hiszti része tőle vagy valami más áll a háttérbe. Volt rá példa hogy az oviba nem jól állt a vállfa (nem egyenesen) és elment mellette és vissza fordult hogy megigazítsa. Ekkor tudatosult bennem hogy ez lehet nem is természetes lehet valami betegség jele és talán szakértőhöz kellene fordulni, de lehet hogy csak ilyen pedáns? Érdemes akkor ez alapján szakértőhöz fordulni? Válaszát előre is köszönöm.
Üdvözlettel:anyuka

Kedves Andrea,

4,5 éves fiammal kapcsolatban szeretnék tanácsot/véleményt kérni Öntől. Jelenleg külföldön élünk már 2 éve (még 2 hónapig). Magyarul szépen beszél, angolul nem akar, de többé-kevésbé érti, amit mondanak neki. Bár magyarban is vannak szavak, amiket nem hajlandó kimondani (ilyen "mumus"szó a "Tíz" pl. (holott 11-99 között minden számot tud). 3 éves kora óta jár idekint oviba (délelőttönként), de nem barátkozik gyerekekkel. Óvónőkkel elvan. Az ovi tanácsára beírattuk egy speciális oviba is (most 2helyre jár). Az új ovit imádja, mindig meséli, hogy mi mindent csinált, közben pedig az óvónő azt mondja, nem fejlődik (itthon ezalatt a pár hónap alatt, mióta a speciális oviba jár, nagyon megugrott a fejlődése, rohamtempóban nekiállt önállósodni (most kezdett el egyedül öltözni, eddig tiltakozott, hogy nem tudja, egyedül mos fogat, egyedül tölt vizet magának, nekiállt változatosan rajzolni, ollót használni - mind-mind az új ovi óta). Viszont pár hete felvett egy szokást: sikít, ha valami nem tetszik neki (otthon is, utcán is). Ez rendkívül zavaró, nehezen viseljük a férjemmel, és tanácstalanok vagyunk, mit lehetne tenni.
Sosem köszönt senkinek sem, csak pár hete, mióta a 2 éves öccse nekiállt (nyilván nem akart lemaradni). Most is csak akkor köszön, ha előre szólok neki. Sosem mondott egyetlen mondókát sem, egészen a múlt hétig. Akkor ugyanis az új oviból küldtek egy kérdőívet (tesztet), amit ki kellett töltenünk a fiamra vonatkozóan. Ebben szerepelt a "Tud-e mondókákat." Mondtam a fiamnak, hogy erre sajnos nem tudok neki maximum pontot adni, hiszen sosem mondókázott még. Erre kérdezte, hogy: "Ha mondok mondókát, akkor kapok 3 pontot?" És elszavalt kettőt is. Ugyanígy rengeteg szót elsorolt (amik eddig a "nem tudom" kategóriába tartoztak), csak hogy 3 pontot kapjon a tesztre.
Tegnap viszont nagyon megijesztett. Másik (első) oviban meseolvasás közben elrohangált. Mikor bementem hozzá ovi végén, nekiállt hisztizni, rugódozni. Ha nem jön a férjem, nem tudtam volna a 2 gyerekkel busszal hazamenni, mert elrohangált (nem nézet semerre, csak vihorászva futott előlem, és minél jobban szaladtam utána, annál jobban nevetett). Kiszaladt az úttestre is (szerencsére semmi jármű nem jött). Mikor hazaértünk, megbeszéltük, hogy ez veszélyes, megígérte, hogy nem csinál ilyet többet, bocsánatot kért. Ma reggel (ovi előtt) játszottam vele egy darabig, majd megkérdeztem, hogy "Ugye ma nem lesz elrohangálás?" Röhögött, hogy "De igen.". És mikor a férjem vitte oviba, ugyanúgy elrohangált a buszmegállóból. Mióta az új ovi van, azt mondja, a régit nem szereti (pedig tüneményes mindenki - itt külföldön üvegfalon keresztül látom, hogy bánnak a gyerekekkel, körülrajongják őket, és előtte szerette). A csoportba úgy kell bevinni, mert tiltakozik. Az új oviba egyedül utazik az iskolabusszal, ott nincs ilyen probléma. A óvónénik szerint a fejébe vette, hogy nem beszél angolul, emiatt máshogy próbálja felhívni magára a figyelmet (elfutkozással). De otthon is ezt csinálja. Pár napja viccesnek találja, hogy kinyitja a bejárati ajtót, kirohan a lakásból, pedig tudja, hogy veszélyes, már megbeszéltük párszor.
A saját öccsével sem beszél. Azt mondja, azért nem, mert az öccse még pici, úgysem érti. Hiába mondjuk neki, hogy már ő is megérti, csak még keveset tud visszaválaszolni. Egyszer volt, hogy próbált mondani valamit az öccsének, aki nem foglalkozott vele, csak ellökte a kezét, és azóta nem lehet rávenni, hogy kommunikáljon vele. Együtt remekül elvannak, ugrálnak az ágyon, birkóznak, de szavak nélkül.
Ami még elmondható róla, hogy 4évesen ismeri a betűket, számokat, a kártyajátékban betartja a szabályokat, teljes mondatokban beszél (kicsi nyelvtani hibái vannak csak), szemkontaktust tart, sokféle mese, és játék is érdekli (nincs beszűkülve az érdeklődési köre). Étkezésben elég válogatós, de mostanában nyitottabb új ételekre. Biciklizni nem tud, nem is próbálja meg tekerni. Elég hisztis (kb. mint a 3éves dackorszaka idején, amiből már kinőtt), és nehezen nyugszik le. Minden napra jut hiszti.
Felmerült bennem, hogy autista esetleg. Ön mit gondol erről? Óvónői szerint megoldódnak majd a gondok anyanyelvi környezetben. Kérdezték, hogy nagyszülőkkel, egyéb családtagokkal, közeli barátaink lakásában hogy viselkedik, mennyire nyitott. Erre azonban nem tudtunk mit mondani, hiszen több, mint 2 éve rajtunk kívül egy családtagot sem látott, és sajnos itt nincsenek barátaink, akikkel összejárnánk.
Elnézést, hogy hosszúra nyújtottam, de nem akartam kihagyni egy (lényegesnek tűnő) momentumot sem.
Üdvözlettel: Lujzi

Kedves Andrea!
Segítségedet szeretném kérni,kisebbik fiam Áprilisban tölti 6.életévét.Nagycsoportos,kiegyensúlyozott korához képest tudatos önálló kisfiú.Az utóbbi 2-3 hétben sajnos nagyon érzékeny lett,minden reggel mikor beérünk az oviba zokog,hogy ő nem szeretne ott maradni,mindenféle kifogást gyárt csak hogy ne kelljen oviba menni,pl.féj a fejem,a fogam,a hasam stb..azért nem értem a viselkedését,mert nagyon szeretik az oviba,mind a gyerekek,mind az óvónénik.Az óvónők elmondása szerint ha elkezd sírni mindig azért mert engem félt.Sajnos kb.1hete rosszul lettem,próbáltam előtte ezt leplezni de persze észre vette.Állhat ez a háttérbe? Válaszodat előre is köszönöm!

Kedves Andrea!Kisfiam tíz éves nagyon jó tanuló jó magatartású kisgyermek.Pici korától nagyon szorong ami eddig csak kéztördelésbe hasfájásokban nyilvánult meg nála.Pár éve hümmögő hangokat kezdett el kiadni,amit férjemmel csak egy rossz szokásnak tituláltunk.K.b egy hónapja egyik reggel hasmenés másik reggel hányás akadályozta abban,hogy iskolába tudjon menni.Most ott tartunk,hogy a fejét rángatja és az ujjait.Nem jár iskolába nagyon aggódunk az édesapjával.Öt ez nagyon zavarja szégyelli de azt mondja nem tudja irányítani.Tudom,hogy a terápia is sokat segíthet neki de úgy gondolom,hogy a szorongásain csak a beszélgetés nem segít.Gondolom a szakember fogja majd eldönteni,hogy kell e neki gyógyszeres kezelés is.csak azt szeretném megtudni öntől,hogy ezek a tikkek amit a fejével csinál elfognak e neki múlni ha a szorongásai csökkennek.Köszönöm szépen.

Kedves Andrea!
Kisfiamat születése óta egyedül nevelem, de az apuka is látogatta kéthetente rendszeresen. Így a fiam megszokta, hogy van apukája, két hetente jön, jót játszanak és elmegy. Ez a gyakorlat működött egészen 4 éves koráig, amikor is apuka bejelentette, hogy nem látogatja tovább nálam a gyereket, elviszi magához. Hivatalos egyezség is született: egy pár alkalommal egy napra, aztán két napra viszi el. Nos ez első pár alkalommal nem is volt baj az elvitelekkel, de most az utóbbiaknál már nem akart menni a fiam az apjához, és a múltkor is úgy jött haza, hogy ugye anyu, nem hagyod, hogy többet elvigyen apa. Nem mondtam rá semmit, vártam, hogy egy kicsit lenyugodjon. De nagyon aggódom, mert közeledik a két napos elvitel, és ha már az egy naposakat így reagálta le, félek, hogy az ott alvás ellen is nagyon tiltakozni fog. Ő eddig csak velem aludt.
Mit tanácsol, hogyan készítsem fel a gyereket, hogy jókedvvel menjen? mit mondjak neki, mit tegyek? én csak az szeretném, ha nem kötelességből menne, hanem mert szeretné. Nagyon megköszönném válaszát. Egy aggódó anyuka!

Üdvözlöm!Segítségét szeretném kérni egy olyan dologban amivel nem tudok mit kezdeni!Külön váltunk a párommal,van egy közös kisfiunk aki most 4 éves és olyan probléma lépett fel hogy a kisfiam nem akar elmenni az apukájához arra hivatkozva hogy ott mindig sír fáj a hasa és hogy éhes,pedig nem megy idegen környezetbe mert addig ott laktunk mi is amíg nem váltunk külön!Én próbáltam olyan dolgokat bevetni hogy vigye magával a kis biciklijét vagy a játék autóját hátha majd nagyobb kedvvel fog menni,de nem jártam szerencsével!Mit tegyek ebben az esetben?Nem akarom azt hogy mindig féljen a fiam azoktól a hétvégéktől amikor mennie kell az apukájához!Észre vehetően ideges ettől a dologtól mert olyankor elkezd dadogni(egyébként is szokott néha) de ilyenkor van hogy nem tud kimondani szavakat!Ez lehet a félelemtől?Kértem tőle korábban ha el viszi hétvégére legalább éjszakára hozza haza, hogy ez ne következzen be!Köteles vagyok ebben az esetben is oda adni a fiamat az apjának ha ez a helyzet!?Sőt Ő maga mondja hogy nem akar menni!Mit lehet tenni hogy ne sérüljön a kisfiam?
Válaszát előre is köszönöm!