óvodába járás

Kedves Andrea!
A kisfiam decemberben töltötte be a 3. évét. Januárban elkezdtük az óvodát. Lassan szoktattuk be, eleinte ott voltam vele. Első napokban 1-2 órát, aztán egyre többet. Akkor aludt bent, amikor ő egyedül akarta már. Eltelt 2 hónap (eközben volt kis szünet betegség miatt) és a gyermekem nem akar oviba menni.Minden nap egyre szomorúbb és egyre többet sír itthon, az oviban azt mondják nem sír, csak naponta 1-2 alkalommal.Búskomor a 3 éves kisfiam. Sír, piszkálja a körmét, éjszaka is azt mondogatja félálmában, hogy nem akarok oviba menni. És naponta többször is emlegeti, hogy nem szeret az oviban aludni. Nem tudom mitévő legyek? Ne hagyjam ott aludni, vagy legyek kemény? És, ha teljesen lelki beteggé válik?
A válaszát előre is KÖSZÖNÖM!
Tisztelettel:Krisztina

Tisztelt Andrea!én már végső elkeseredésemben írok Önnek!A z én "kisfiam"6 éves.3 éves korában költöztünk a jelenlegi lakhelyünkre.mindaddig egy áldott jó gyerek volt,de attól a naptól fogva minden megváltozott.mostanáig már oda jutottunk hogy az óvódába behívtak hogy nem szeretnék hogy a fiam túl sok időt legyen a közösségbe mert szerintük "Ön és közveszélyes"!azt tudnia kell hogy 2 éve járunk folyamatosan pszihologushoz a viselkedése miatt.eleinte dühkitörései voltak,ütötte,verte magát,fejelt mindent ami az útjába akadt.ezt szerencsére abbahagyta.jelenleg a legnagyobb problémát az jelenti,hogy nem fogad szót az óvónéniknek,nem teljesíti a rábízott feladatokat,ellenkezik,és ellenszegül a nevelőknek.van mikor tetlegeségig fajúl a dolog (az óvónéni elmondása szerint)káromkodik és "tomból"!ezeket a dolgokat azért írom így ahogy mert ezek a jelenségek csak az óvódában vannak és történek meg!tudom hihetetlen (az oviban sem hiszik el)de otthon semmi ilyesmi nincsen!itthon is szoktunk vitatkozni vele,de nem káromkodik és nem áll le verekedni velünk nem emel kezet ránk.mindazok a dolgok amiket nekem az óvódában elmondanak..hát elszörnyülködtet,de egyben elgondolkodtat is.a vezető óvónéni azt javasolta hogy forduljak ideggyógyászatra a gyerekkel mert a pszihologus már kevés,és hogy nem való az óvódai közösségbe mert veszélyt jelent másokra a magára.ez elképesztő mert szinte ÖRÜLTNEK tartják a fiamat.akit nem tudnak irányítani.mindezeken túl pedig egy rettentő okos és értelmes gyerekről beszélünk aki a 6-os számrendszerben is eligazodik!!a pszihologusom azt mondta hogy szerinte felesleges lenne ideggyógyászatra vinnem a Danikát mert nem idegrendszeri problémája van.Ön a leírtak alapján mit gondol???tudna nekem valami tippet adni,hogy mit tegyünk!!??elöre is köszönöm válaszát!Tisztelettel:Turi Éva

Kedves Andrea!

MOST 3 ÉS 1/2 ÉVES A LÁNYOM,SZEPTEMBERBEN KEZDTE AZ OVIT.AZ ALVÁS EGÉSZ PICI KORA ÓTA PROBLÉMA,LEGTÖBBSZÖR CSAK AKKOR ALUDJA VÉGIG AZ ÉJSZAKÁT HA ÉN IS VELE ALSZOK.RÁADÁSUL MOST 1 1/2 ÉVES A KICSI.AZZAL FEKSZÜNK,HOGY UGYE NEM MENTEK SEHOVA?PEDIG NEM SZOKTUK ŐT,ŐKET ÚGY OTTHAGYNI,HOGY NE BESZÉLNÉNK MEG VELE.OVIBAN IS CSAK KICSIT,SZINTE SEMMIT NEM ALSZIK,DÉLUTÁNRA MEG MÁR ITTHON HISZTIS MERT FÁRADT.HA A KICSI FEKSZIK REGGEL MELLETTEM ÉS Ő EZT LÁTJA MEGINT NAPOKIG NEM AKAR ALUDNI.MIT LEHETNE EZZEL A PROBLÉMÁVAL KEZDENI,HOGY LEHETNE MEGÉRTETNI VELE HOGY NEM MEGYÜNK EL,NYUGODTAN ALUDJON.ELŐRE IS KÖSZÖNÖM:MELINDA.

Kedves Andrea!

3,5 éves kisfiam szeptemberben kezdte az óvit. Sajnos a második napon az egyik kisfiú csúnyán megharapta az arcát. Nem tudom összefügg-e ezzel, de azóta se szeret óviba menni. Már este el kezdi mondani, mint a verkli, hogy ő nem megy óviba. Reggel folytatja és húzza az időt, majd az óviban hisztizik, rúg-kapál, míg végül a dadus leszedi rólam és beviszi. Általában állítólag néhány perc múlva megnyugszik és játszik, eszik, alszik, nincs gond vele. Sajnos most már kezd elfogyni a türelmem, mert úgy érzem ezt csak nekem csinálja. Van egy 5 éves nővére, aki középsős, ő első pillanattól szeret óviba járni. Tavaly mindig a fiammal együtt vittük-hoztuk az óviból a lányom. Most pedig minden reggel késésben vagyunk. Tegnap este is mondtam már nekik, hogy ma sietni kell, mert a lányomnak 8-kor kezdődik az óvis torna. Időben felkeltünk, de a fiam semmibe se fogadott szót, csak ült és játszott. Végül felpofoztam, de még rosszabb lett, ő is üt, hisztizik. Sajnos amúgy is nagyon akaratos, öfejű gyerek. Fél éves kora óta vannak hisztis periódusai, amik állítólag a növekedésével függnek össze. Mit tanácsol, hogyan kellene viselkednem vele? Igazából sehogy se lehet megbüntetni, mert nem érdekli. Sarokba nem marad, nevetgél a nővérével, pofonra visszaüt, játék elvételre még nagyobb hiszti, eldobja magát, figyelmét képtelenség elterelni arról a dologról, amit akar... Miután lenyugszik olyan, mintha kicserélték volna, a világ legaranyosabb gyereke.
Várom válaszát, üdvözlettel:
Erika

Kedves Andrea! 2,5 éves kisfiam augusztus óta bölcsis.Mostanában 5-6 hete nem akar menni és nem eszik szinte semmit sem a bölcsiben.Már a bölcsi neve elhangzásakor sírni kezd.Az egyik gondozónővel már sokszor volt vitánk,aug. óta mindig valami.Most nekem támadt,hogy miért nem neki szóltam elsőnek,hogy gyermekpszichológust szeretnénk hívatni a gyerekhez a bölcsibe?-míg ő 5-6 hétig elnézte,hogy a gyerek éhezik a bölcsibe és semmit sem tett! Tartok tőle,hogy a gyerek a gondozónőtől fél,mert egyszer rászólt a gyerekre és a gyerek a térdem mögé bújt ,erősen átkarolta.Otthon eljátszotta:saját maga állát megcsípte a kisfiam és azt mondta,hogy :Ide figyelj! Hagydd abba! Szokta az arcát is erősen megcsípni,dühösen vagy az enyémen mutatja be.Sajnos a bölcsődevezető mindenben védi ezt a nőt.Sajnos nem tudom bebizonyítani-viszont nem akarom,hogy a gyerek lelki sérült legyen.Ha a gyereket megfigyeli a gyermekpszichológus,fényt tud deríteni,hogy esetleg a gyerek a gondozónőtől szorong,fél?-mert a pszichológusnő figyelni fogja a gyerek viselkedését a csoportban.Ön szerint próbáljak beszélni utána vele a gondozónő viselkedéséről,hanyagságáról?A gyermekorvos szerint az étvágytalanság mögött lelki ok van. Kérem segítsen nekem,adjon kérem tanácsot-mit tehetnék? nagyon várom válaszát! Hálás köszönettel:egy nagyon aggódó,szomorú édesanya.

Kedves Andrea!
Unokám kiscsoportos óvodás. Már második éve jár oviba, mert évvesztes. Szeptemberben született, és tavaly, mini csoportos volt.
A tavalyi évben, a szobatiszta gyerek, az oviba bekakilt, ezért kitiltották 2 hétre, ami a gyereket megviselte. Ezért mi 2 hónapig nem engedtük, s a probléma megszűnt.
Előfordult tavaly is, és idén is, hogy a gyerek, hisztizett az oviba, amit az ovo néni nem tudott kezelni. Volt, hogy a croupos gyereket kipenderítették a havas udvarra. Kérték, hogy vigyük el a gyereket pszichológushoz, mert bár okosnak tartják, és a beszokással sem volt semmi baj, a gyereket nem tudják kezelni, mert öntörvényűnek tartják. Szerintük ezért hisztizik. Otthon is előfordult nála ez, de tudjuk, hogy nekünk egy gyerekkel könnyebb a dolgunk, mi elbeszélgetünk vele, és ha elmondja mi a baja, könnyű megvigasztalni, és a baj mindig megszűnik.
Mi a teendő ilyen esetekben?
Valóban a mi hibánk, hogy a gyereknél ezt a dolgot úgy kezeljük, hogy akaratnyilvánítás, vagy ez kényeztetés-e?
Tisztelettel: Hajnalka aggódó nagyi

Kedves Andrea!
Kislányom június 22.-én lesz 3 éves. Értelmes okos kislány, sokat van gyerekek között, nagyon szeret játszóházban, családi napköziben lenni, de csak addig amig valamelyikünket látja. A probléma 2 hete kezdődött, amikor apja (ő van vele gyes-en) elvitte az oviba ahova szeptembertől fog járni. Csak az udvarra vitte játszani és azt nagyon is szereti, már az utca sarokról rohan be. De feltételezem, hogy amikor bementek az ovónénivel vagy apával pisilni, megláthatta a pici wc-ket és nem akart pisilni. A nagyobbik baj, hogy nem tudjuk hogy e miatt vagy más miatt de kb. amióta oviba járnak visszatartja a székletét. Inger van és amikor érzi, hogy kellene akkor szaladgál a szobában és hiába kérjük, hogy kakiljon ahova csak akar kap pelust, nem akar kakilni. Nem akarjuk annyiban hagyni, mert egyrészt látszik hogy szenved és sír is, másrészt ha hagyom 4-5 nap után már csak a beöntés segít. Nincs székrekedése, ha akarna kakilni minden nehézség nélkül menne, de nem akar. Kapott hashajtót, kúpot, sokat iszik, imádja a zöldséget, gyümölcsöt, főzeléket tehát nem az étrend miatt van. Ő egyszerűen nem akar kakilni. 2 nap szenvedés után csak úgy tudjuk kicsalogatni belöle a székletet, hogy beolajozzuk a végbél környékét és ingereljük, de ezt mint végső megoldást használjuk és nem szeretnénk ha rászokna.
Kérem segítsen! Mit csináljunk hogy kakiljon?
Köszönettel Andrea