|
Kérdezz-felelek
Válogatással kapcsolatos problémával szeretném a segítségét kérni. 22 hónapos iker fiaim vannak, akikre nem sok panaszom lehet, de az elmúlt időben a kisebbik úgy kezdett el válogatni, hogy meg se kóstolja az ételt. eleinte bevált, hogy "nézd, a tesó is eszi, finom", de ma már ez sem hatja meg. Amúgy is elég makacs természete van. Eddig semmit se erőltettem belé ne is akarom, de nem tudok ezzel a szintű válogatással mit kezdeni...
Eddig is, ha valami újat kínáltam, amit sejtettem, hogy esetleg nem fog ízleni, készültem mással is, de most már olyan dolgokat is elutasít, amit eddig szívesen evett. Hiába kérem, hogy kóstolja meg, hajthatatlan és inkább megy "éhesen aludni", de nem is kóstol bele.
Mit javasol ebben a helyzetben? Legyek kemény, és addig ne kapjon mást, amíg meg nem kóstolja, vagy mindig én engedjek? Nem akarom, hogy ez trend legyen. Nem is engedhetjük meg magunknak, hogy 2-3 féle ételt készítsek, és időm se energiám rá, de a "harc" is sokat kivesz belőlem.
Segítő válaszát előre is köszönöm,
üdvözlettel, Gyöngyi
Az étkezési problémák nagy része sikeresen áthidalható ha a szülők következetesek a gyerekek étkeztetését illetően. Tehát ha valamit nem eszik meg a gyerek mondjuk ebédre, akkor este is ugyanazt kapja, és nem kell kétségbe esni, mert ha nem is este, de másnap tutira megeszi, addigra annyira éhes lesz! Tudom, h kicsit kemény módszer, de ha következetesen csinálja, higgye el h meghozza a kívánt eredményt. A másik igen fontos lépés, h ne kapjon semmi nasit napközben, vagy cukros üdítőt, igyon vizet, teát, tejet!
Üdv.: Balogh Andrea 2010. 01. 23. 21:47
Egy 4 és egy 1 éves kisfiú anyukája vagyok. A problémám a nagyobbik fiammal van, még pedig hogy alig eszik. A szó szoros értelmében keveset, válogatva alig valamit, és önállóan sem. A problémánk nem a kicsi érkezéséhez köthető sokkal hamarabb kezdődött kb két és fél éve. Amíg baba volt sokat evett válogatás nélkül, de akkor sem mutatott különösebb érdeklődést az evés iránt, ha kapott evett ha nem nem baj. Ez után lassan romlott a helyzet, egyre kevesebb féle ételt fogad el mostanra 3-4 félét összsen, abból is keveset eszik, és önállóan szinte soha. Két, két és fél éves korában mivel az asztalnál nem evett bevittem a tv elé az ételt, tudom, hogy ez hiba volt de abban bíztunk hogy elmúlik a rossz időszak és ott legalább meg lehetett etetni. HÁt nem múlt el, most már visszaszoktunk az asztalhoz, de minden étkezés rémálom. Próbáltuk szép szóval kérni, de néhány nap után ha elfogy a türelem veszekedtünk vele hogy fogja meg a kanalat, legalább kóstolja meg az ételt, volt utána jutalom, bünti, szóval minden, de nem tudom hogy kellene kezelni a problémát. Tudom hogy hosszú folyamat lesz, de szeretném végig csinálni, de nem tudom mi lenne a helyes út, kérem segítsen nagyon kétségbe vagyok esve, és nem szeretném, hogy a kicsi is ezt a hibás magatartást tanulja a nagytól. Köszönettel Balogh BErnadett
Az étkezési problémák mögött általában valami szorongás, feldolgozatlan negatív esemény húzódik meg, amit fel kell térképezni és kezelni, addig sajnos nem oldódik meg a probléma. Azt javaslom, h minél előbb keressenek fel egy pszichológust, aki segíthet önöknek ebben. Ha gondolja, én is szívesen segítek, elérhetőségem: 0630-355.0177.
Üdv.: Balogh Andrea 2009. 11. 16. 20:01
9,5 éves a gyermekem, meglehetősen kiegyensúlyozott, koránál értelemesebbnek mondott, jó tanuló kisfiú. Kb. 3-4 hónapja azt tapasztaljuk a férjemmel, hogy nagyon rossz az étvágya, a korábbiaknál is jobban válogat. Elvesztette azon ételek iránti étvágyát is, amelyeket korábban nagyon szeretett. Állandóan attól fél, hogy rosszul fog esni neki az adott étel. Mindenben turkál, megszagolja, nézegeti és már előre mondja "Hát, Anya, ez most nem néz ki olyan jól..." A virslin, spagettin, bundás kenyeren kívül már nem is eszik szívesen mást. Saját bevallása szerint az iskolában rendesen eszik...(nyilván vannak olyan ételek, amik kapcsán bevallja,h. nem ízlik, de ez az iskolai menza kajánál természetes szerintem)
Mi mindketten jó étvággyal eszünk, sokszor (és állítólag finoman) főzök itthon. Közösen eszünk, sokszor még hétközben is családilag vacsizunk. Ennek ellenére azt látom, hogy már előre "túl agyalja" az evést, gyakran kimegy WC-re evés közben. Bevallom, pont az imént vesztettem el a türelmemet és ráveszekedtem, ami tudom, nem helyes.
Rendszeresen sportol, karatézik hetente 2szer, az iskolában focizik szabadidőben. Aggaszt minnket, hogy ennek ellenére nem vesz magához elegendő táplálékot, mostanában emiatt mintha kissé már fáradékonyabbnak is látjuk (ezt persze lehet,h. csak "mögé képzeljük".
Tesmagassága 143 cm, súlya 25-27 kg.
Kérem adjon valami javaslatot, hogy ezzel a problémával fogrdoljunk-e szakorvoshoz, vagy megoldódik magától a dolog.
Köszönettel,
VM
Annak a ténynek, h a kisfia fokozatosan megvonja magától a táplálékot, valami lelki oka lehet, amit érdemes lenne minél előbb feltérképezni, h nehogy még inkább eldurvuljon a jelenlegi helyzet, mert ebben a korban inkább az jellemző a gyerekekre h sok táplálékot vesznek magukhoz, pont azért h az energiafelhasználásukat legyen ami fedezze. Tehát ha tehetik, keressenek fel első körben egy gyerekpszichológust. Ha gondolják én is szívesen segítek önöknek, elérhetőségem: 0630-355-0177.
Üdv.: Balogh Andrea 2009. 11. 16. 08:19
Kedves Andrea! 2,5 éves kisfiam augusztus óta bölcsis.Mostanában 5-6 hete nem akar menni és nem eszik szinte semmit sem a bölcsiben.Már a bölcsi neve elhangzásakor sírni kezd.Az egyik gondozónővel már sokszor volt vitánk,aug. óta mindig valami.Most nekem támadt,hogy miért nem neki szóltam elsőnek,hogy gyermekpszichológust szeretnénk hívatni a gyerekhez a bölcsibe?-míg ő 5-6 hétig elnézte,hogy a gyerek éhezik a bölcsibe és semmit sem tett! Tartok tőle,hogy a gyerek a gondozónőtől fél,mert egyszer rászólt a gyerekre és a gyerek a térdem mögé bújt ,erősen átkarolta.Otthon eljátszotta:saját maga állát megcsípte a kisfiam és azt mondta,hogy :Ide figyelj! Hagydd abba! Szokta az arcát is erősen megcsípni,dühösen vagy az enyémen mutatja be.Sajnos a bölcsődevezető mindenben védi ezt a nőt.Sajnos nem tudom bebizonyítani-viszont nem akarom,hogy a gyerek lelki sérült legyen.Ha a gyereket megfigyeli a gyermekpszichológus,fényt tud deríteni,hogy esetleg a gyerek a gondozónőtől szorong,fél?-mert a pszichológusnő figyelni fogja a gyerek viselkedését a csoportban.Ön szerint próbáljak beszélni utána vele a gondozónő viselkedéséről,hanyagságáról?A gyermekorvos szerint az étvágytalanság mögött lelki ok van. Kérem segítsen nekem,adjon kérem tanácsot-mit tehetnék? nagyon várom válaszát! Hálás köszönettel:egy nagyon aggódó,szomorú édesanya.
Kedves Anyuka!
A leírtak alapján valóban lelki eredetű szerintem is a kisfia étvágytalansága, és igazából az a baj, hogy mivel ehhez a viselkedéshez a gondozónővel való kapcsolat kondicionálódik, én nem látom annak esélyét, hogy a kisfia itt továbbra is egészségesen tudna fejlődni! Megfigyelheti őt a pszichológus, de az alatt a pár óra alatt a gyerek viselkedéséből nem fog tudni arra következtetni, hogy mindez a gondozónő viselkedése miatt alakult ki, így végül csak a kisfia issza majd meg a levét, mert a gondozónő még inkább rászáll! Sajnos ez egy gyarló emberi viselkedésforma!
Én azt tanácsolom, hogy vigye el abból a bölcsiből ha teheti, és utána mindenképp keressen fel egy pszichológust a kisfiával, hogy a gyerekben keletkezett feszültségeket feloldják, különben még súlyos következményei lehetnek!
Szívesen megadom az elérhetőségemet, és ha bármiben segíthetek, csak hívjon fel: 06-30-3550-177
Üdv: