|
Kérdezz-felelek
Több dolog miatt is írok, sorra veszem őket, és egyéb plusz információt, hátha van valami csekély megoldás a problémáimra. Magamról röviden; második x-et betöltött dolgozó/iskolás nőnemű egyed volnék. Szüleim elváltak, egy hónapja költöztem el otthonról, azóta rendben vagyok a családdal, Édesapa nincs...
A két problémám:
Evészavarok:
A családban mindenki nagyon telt, és hízásra hajlamos (100 kg fölött, bátyámat kivéve). Én is gömbölyded voltam, leadtam 14-16 kilót kilót, és még mindig nagydarabnak érzem magam, de közben meg rám szóltak társaságban, családlátogatásnál is, hogy olyan, mintha beteg lennék... ( 180cm/61kg )
Nagyon keveset eszem, de van, hogy elkap a hév, és mindent megeszek, amit találok. Egy évig hashajtókon éltem.
De az önmegtartóztatás csak akkor nem működik, mikor családi esemény/ünnep van. Húsvétkor és az Édesanyák napján is hánytam, hogy könnyítsek a teli hasas mozgásképtelenségemmel.
Van, hogy elbújva, lopva eszem pár falatot, amit nem szabadna, mert tudom, hogy hizlal. Egyszer lebuktam: egy magos kiflit akartam gyorsan megenni, megláttak, és ijedtemben eldobtam a kiflit és erős sírás tört rám.
Hol az egyensúly? Hogy lehet ráállni a normális étkezésre? És mi a normális étkezés? Hogy tudnék mértéket tartani?
Zöldséget, gyümölcsöt, abonettet, kefirt,tojást, levest eszem főként.
pótcselekvés:
Van egy nagyon rossz szokásom- vakarom a fejem. Nem viszket, nincs vele semmi, bőrbetegségem sincs, egyszerűen csak benne van a kezem a fejemben... Jó érzés is, de van, hogy annyira megfeledkezem róla, hogy ránézek az időre, és eltelik 1-2 óra is a vakarászással. Ami még idegesítőbb, pattintgatom a körmeimet. Hasonló mozdulat, mikor egy kézzel próbálja az ember megtisztítani a körme alját. De rám jön a villamoson, ha a klaviatúrát elengedem, akkor is... és ráütnek a kezemre, mert én már nem veszem észre...
mellékinfók:
Jártam pszichoterápiára fél évet (művészet, mozgás, zene és csoportterápiák), Rehabilitáción voltam, nevelési tanácsadóba is jártam, ott külön pszichológushoz is kellett járnom, és az elmúlt évben heti 1-2 alkalommal szintén jártam beszélgetni szakemberhez...Gyógyszeres kezelésem kellene, hogy legyen, de önakaratból nem szedem -rivotril-. Csak van más megoldás! Segítsen kérem!
Köszönöm szépen előre is!
elérhetőségem:
berczelive@gmail.hu
Üdvözlettel:
Viktória
Szociális, társadalmi és a családban fel nem dolgozott szorongások állnak a legtöbb esetben az evészavarok mögött. Mind olyan érzelmi traumák fel nem dolgozott sokasága, amelyek nap mint nap befolyásolják a cselekedeteinket. Nem annyira a megélt traumák, mint inkább azok fel nem dolgozása mozgat bennünket. El kell jutni ezen pontok felismeréséhez, majd nagyon kemény munkával dolgozni rajtuk. A kényszeres cselekedetek egy fajta halmozottságra utalnak. A gyógyszeres kezelésnek én sem vagyok híve, azt gondolom, h rengeteg olyan terápiás módszer létezik, amelyekkel ez az állapot megszüntethető. Ha gondolja keressen meg, nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.: Balogh Andrea 2014. 08. 03. 06:47