dühkitörés

Tisztelt Balogh Andrea!
Fiúunokám 8 éves, második osztályos. Sokszor előfordul, tanulásnál, tőlünk való hazamenetelnél, valami kis sebszerű valami van a kezén stb., hogy sírva őrjöng, és csapkod. Nehezen lehet megnyugtatni. Ő 144 cm, 53 kg, 37-s lábon. Kicsit lassú, mozgásban és gondolkodásban, de érdeklődő, jó tanuló gyerek. Unszolásunkra a szülők, (nekünk nem engedték meg, még óvoda alatt) elvitték fejlesztő tornára, de otthon nem gyakorolják.
Ő egy nagyon jószívű, szeretettel teli gyerek.
Mivel lehetne segíteni rajta?
köszönettel
Szné

Kedves Doktornő!
Két kisfiam van 7, 9 évesek.A férjemtől jelenleg külön élünk-akinek sosem volt jó kapcsolata a gyerekekkel. (nem igazán érdeklik-nem kötik le-ezért is költöztünk el-sok volt a veszekedés,és én nyugalomban szeretnék élni)
A problémám, hogy nagyobbik fiam (amúgy talán a kicsi születése óta) ha valami nem sikerül minimum káromkodik,de a rosszabb a dühkitörés.ilyenkor próbálom kirántani a helyzetből- lekapcsolom a játékot (xbox, stb) ilyenkor viszont engem "gyűlöl".nagyon csúnya szavakat vág a fejemhez(utállak-dögölj meg, bazdmeg....) és felborít mindent a szobában.a férjem ilyenkor míg együtt voltunk jól odacsapott-de én nem így szeretném nevelni-viszont nem tudom mit tehetnék ez ellen,mert nagyon bánt a dolog, és hogy ilyen stresszel teliek a hétvégék.néha én is mondok ilyenkor olyan dolgokat amiket megbánok. Aztán ha lecsillapodik magától, rettentően sajnálja-jön hogy öleljem meg- de addigra már úgy kikészülök néha, hogy szívem szerint én is lecsapnám a fejét-de nem teszem-mert tudom hogy nem szándékosan bánt-de mégis fáj!ilyenkor jön, hogy az öcsit jobban szeretjük- mert ő a kis aranyos- vele valóban nincs probléma,mert más természetű. Marcinak óriási az elvárása magával szemben-nem tévedhet,iskolában is csak 5-öst fogad el,de jó eszű okos,és amúgy nagyon kedves,segítőkész, amolyan osztálytársak,főleg lányok kedvence,szeretettel teli kisgyerek. de félek hogy a kiborulási megbetegítik,és nekem is éveket vesz el az életemből az állandó harc vele.(velük-mert folyton nyírják egymást-amellett hogy nagyon szeretik is egymást) mert belül nagyon fáj hogy így viselkedik velem már most. mi lesz később...! sokat beszélgetek vele hogy így nem lehet, próbálom büntetni, hogy nem nézhet Tv-t ,elveszem a tabletet, vagy nem x boxozhat. de nincs sok hatása...! hogy kezeljem az ilyen helyzeteket? köszönöm a segítségét! üdv: egy tanácstalan anyuka...

kedves doktornő!
segítséget szeretnék kéri 7 éves unokahúgon aki koraszülött és volt agyvérzése mikor megszületett és sokáig inkubátorba volt. most kezdte el az első osztályt. mikor megkezdte szeptemberben szeretett járni idő elteltével reggelente ordibálva és anyukáját cibálva nem akar ott maradni az iskolában. most ott tartunk hogy már nem marad napköziben. és volt olyanra példa hogy hazaszökött az iskolából. a tanulmányaival semmi baj nincs az iskolában szót fogad megcsinálja a feladatokat amit a tanárnéni felad de viszont itthon már nem tanul. lehetséges e hogy az agyvérzés nem múlt el nála vagy esetleg valami visszamaradt? a viselkedése inkább visszahúzódás ,szótlan , társaságban nem oldódik föl, zárkózott. és mikor durcás akkor olyan mintha nem lenne minden rendben mert ordít és csak egy szót hajt mint pl. : nem én voltam , hagyatok. ebben szeretném kérni a segítségét hogy mit is lehet ezzel a problémával kezdeni. várom válaszát előre is köszönöm üdv : Ildikó

Kedves Andrea!
Itthon vagyok 2 gyermekemmel. A kicsi lányom 8 hónapos, a fiam 3,5 éves. A fiam nagyon kötődik hozzám, 3 éves és 1 hós koráig szoptattam is. A kicsi most is szopik, még nem is eszik. Ez gyakorlatilag állandó babázást jelent nekem 3,5 éve. A problémám az, hogy nincs egyáltalán segítségem se fizikailag, se lelkileg. A férjem állandóan dolgozik. A fiam mostanában fegyelmezhetetlen. Eddig hallgatott rám, most semmi sem használ. A fenékrecsapásra immunis, a "menj a szobádba és ne gyere ki" csak egyszer próbáltam ki, verte a fejét az ajtóba önkívületben, dudor is lett rajt meg véraláfutás, és amikor kijöhetett, átöleltem, próbált megnyugodni, akkor mindent kihányt, ami benne volt. Én mégegyszer ilyet nem teszek. (Kb. 10 percig volt benn, de kb 20-szor kijött, mindig visszaküldtem, gondolkodni.)
Nagyon eleven, de minden pillanatban nem lehetek mellette. Mit csinál? Elviszi az üdítőt, foldre dobja, a viráglocsolóval a falat locsolja, a konnektort próbálja (dugó van benn) ,fejszét szerez és a slagba vágja, kiszökik és a betonkeverőt locsolja vízzel áram alatt, kiveszi a joghurtot a hűtőből és magáraönti, a macskát a kádba dobja, a védőnő kabátját a szekrény mögé gyűri, a függönyön lóg, a vendég táskáját, cipőjét a kádba dobja (vízzel telibe), padláslétrára megy egyedül, apja szerszámait kilopja és a szomszéd szántóföldjén elszórja (meg sem találjuk), autója kerekét leengedi, kilóméter őrát eltekeri, kipufogőba szerszámot dug, vízzel locsol, homokkal dobál stb..
Mindezt egy pillanat alatt. Pedig kb 1 órát csak vele játszom, utána megyek a kicsit pelenkázni, és addig meglép pl. Ha jön valaki, az katasztrófa. Pedig rendkívül okos gyerek. számol, összead, a nevét leírja, olyanokat épít, mesél, mindig csodálkozok rajt. (diplomás vagyok) És még nem teljesen szobatiszta. Sokszor kicsit be is pisil. Kortársaival szívesen játszik. Van kb. 10-15 barátja (korabeli szomszédok), szívesen is ismerkedik, de óvodába nem akar maradni. Azért lejárunk az oviba délutánonként játszani.
Mit tehetek, hogy ne szakadjon el a cérna?

Tisztelt Andrea!én már végső elkeseredésemben írok Önnek!A z én "kisfiam"6 éves.3 éves korában költöztünk a jelenlegi lakhelyünkre.mindaddig egy áldott jó gyerek volt,de attól a naptól fogva minden megváltozott.mostanáig már oda jutottunk hogy az óvódába behívtak hogy nem szeretnék hogy a fiam túl sok időt legyen a közösségbe mert szerintük "Ön és közveszélyes"!azt tudnia kell hogy 2 éve járunk folyamatosan pszihologushoz a viselkedése miatt.eleinte dühkitörései voltak,ütötte,verte magát,fejelt mindent ami az útjába akadt.ezt szerencsére abbahagyta.jelenleg a legnagyobb problémát az jelenti,hogy nem fogad szót az óvónéniknek,nem teljesíti a rábízott feladatokat,ellenkezik,és ellenszegül a nevelőknek.van mikor tetlegeségig fajúl a dolog (az óvónéni elmondása szerint)káromkodik és "tomból"!ezeket a dolgokat azért írom így ahogy mert ezek a jelenségek csak az óvódában vannak és történek meg!tudom hihetetlen (az oviban sem hiszik el)de otthon semmi ilyesmi nincsen!itthon is szoktunk vitatkozni vele,de nem káromkodik és nem áll le verekedni velünk nem emel kezet ránk.mindazok a dolgok amiket nekem az óvódában elmondanak..hát elszörnyülködtet,de egyben elgondolkodtat is.a vezető óvónéni azt javasolta hogy forduljak ideggyógyászatra a gyerekkel mert a pszihologus már kevés,és hogy nem való az óvódai közösségbe mert veszélyt jelent másokra a magára.ez elképesztő mert szinte ÖRÜLTNEK tartják a fiamat.akit nem tudnak irányítani.mindezeken túl pedig egy rettentő okos és értelmes gyerekről beszélünk aki a 6-os számrendszerben is eligazodik!!a pszihologusom azt mondta hogy szerinte felesleges lenne ideggyógyászatra vinnem a Danikát mert nem idegrendszeri problémája van.Ön a leírtak alapján mit gondol???tudna nekem valami tippet adni,hogy mit tegyünk!!??elöre is köszönöm válaszát!Tisztelettel:Turi Éva

Kedves Andrea!
Szeretném megtudni hogy mit kell tenni olyankor mikor a 2 éves lányom mindig rosszalkodik.Olyan dolgokat csinál amit tudja hogy nem szabad,feszegeti a határokat és ha nem engedem meg neki akkor leveri magát meg rugdos,visszabeszél és ha nem foglalkozok a hisztijével akkor addig közelit amig valaki oda nem figyel.Egyszerüen nem képes elfogadni hogy nem mindig körülötte forog a világ.

Kedves Andrea,
Kisfiam 2 éves bölcsödés,nagyon jokedvü,kiegyensulyozott kisfiu.ebben a honapban sokat betegeskedett és 2x korházban is voltunk kiszáradás veszélye miatt.a második korházban töltött napok után ugy megváltozott hogy alig ismerünk rá,sikit,kiabál ha valami nem tetszik neki,söt verekedik is.ennyire megviselhette volna a korházi tartozkodás?a másik kérdésem meg hogy az apukája sokat dolgozik sajnos keveset látja.egésznap emlegeti de mikor hazajön akkor meg elutasitóan viselkedik vele.erre a problémára milyen megoldást tudna ajánlani?és ezt a verekedést sem igzán tudom hogy hogy kezeljem,ja és mindenre az a válasz hogy:nem.ez már dackorszak?
válaszát köszönöm,Ancsa

10 éves lesz a fiam,jól tanul,félévi eredménye:jól teljesitett.szakértői vélemény szerint heti 2 óra dyslexia-dysgraphia reedukáció,heti 1 óra dyscalculia reedukáció,heti 2 óra logopédia kellene a kisfiúnak.sajnos ere nincs lehetőség,fejlesztésre jár heti 3*1 óra.a baj csak az igazán,hogy a tanárok is megkülömböztetik,a gyerekek csufolják bántják,ö meg mostmár egyre agreszivabb.Probálom,ugy kezelni mindha nem volna semi baj,lasan tanulunk de sokat fejlödöt.sin számitás alapján osztályozák.Kérdésem,a kitöréseit hogy tudnám csilapitani?Dühöng,verekszik,de még kezelhetö,de félek,hogy ez ahogynő problémát fog okozni.Van egy farkastorku fiam akit muteni fognak nem soká sajnos egyedül vagyokapjuk nincs.kérem segitsen a tanácsával

Tisztelt Andrea! Kisfiam 4 éves nagyon értelmes, okos gyermek. Viszont a viselkedésével gondok vannak. Nagyon akaratos, és agresszív. Mostanában elég sokszor vannak dühkitörései. 2 hónappal ezelőtt született kistestvére, amit megelőzött, hogy 1 hónapig kórházban feküdtem. Ez idő alatt nagyon elszokott tőlem. Tudom, hogy megviseli a testvér születése, de engem nagyon bánt ez a viselkedés. Mostanában mindig azt hangoztatja, hogy nem szeretjük, nem foglalkozunk vele. Pedig ez nem így van.Külön programokat szervezünk neki, vagy velem vagy az apukájával. Minden este mesét olvasok neki, én fektetem le. Tegnap hazajött egy rajzzal az oviból, amire lerajzolta a csalátdot. Magát és az apukáját középre narancssárgára színezve, engem és a húgát két oldalra és engem feketére színezett. Mit csináljunk, hogy ne viselkedjen így? Én pedagógus vagyok, de már rajtam is kifogott! Tisztelettel: Á-né