gyermekfegyelmezés

Kedves Andrea!
Itthon vagyok 2 gyermekemmel. A kicsi lányom 8 hónapos, a fiam 3,5 éves. A fiam nagyon kötődik hozzám, 3 éves és 1 hós koráig szoptattam is. A kicsi most is szopik, még nem is eszik. Ez gyakorlatilag állandó babázást jelent nekem 3,5 éve. A problémám az, hogy nincs egyáltalán segítségem se fizikailag, se lelkileg. A férjem állandóan dolgozik. A fiam mostanában fegyelmezhetetlen. Eddig hallgatott rám, most semmi sem használ. A fenékrecsapásra immunis, a "menj a szobádba és ne gyere ki" csak egyszer próbáltam ki, verte a fejét az ajtóba önkívületben, dudor is lett rajt meg véraláfutás, és amikor kijöhetett, átöleltem, próbált megnyugodni, akkor mindent kihányt, ami benne volt. Én mégegyszer ilyet nem teszek. (Kb. 10 percig volt benn, de kb 20-szor kijött, mindig visszaküldtem, gondolkodni.)
Nagyon eleven, de minden pillanatban nem lehetek mellette. Mit csinál? Elviszi az üdítőt, foldre dobja, a viráglocsolóval a falat locsolja, a konnektort próbálja (dugó van benn) ,fejszét szerez és a slagba vágja, kiszökik és a betonkeverőt locsolja vízzel áram alatt, kiveszi a joghurtot a hűtőből és magáraönti, a macskát a kádba dobja, a védőnő kabátját a szekrény mögé gyűri, a függönyön lóg, a vendég táskáját, cipőjét a kádba dobja (vízzel telibe), padláslétrára megy egyedül, apja szerszámait kilopja és a szomszéd szántóföldjén elszórja (meg sem találjuk), autója kerekét leengedi, kilóméter őrát eltekeri, kipufogőba szerszámot dug, vízzel locsol, homokkal dobál stb..
Mindezt egy pillanat alatt. Pedig kb 1 órát csak vele játszom, utána megyek a kicsit pelenkázni, és addig meglép pl. Ha jön valaki, az katasztrófa. Pedig rendkívül okos gyerek. számol, összead, a nevét leírja, olyanokat épít, mesél, mindig csodálkozok rajt. (diplomás vagyok) És még nem teljesen szobatiszta. Sokszor kicsit be is pisil. Kortársaival szívesen játszik. Van kb. 10-15 barátja (korabeli szomszédok), szívesen is ismerkedik, de óvodába nem akar maradni. Azért lejárunk az oviba délutánonként játszani.
Mit tehetek, hogy ne szakadjon el a cérna?

Tisztelt Andrea!én már végső elkeseredésemben írok Önnek!A z én "kisfiam"6 éves.3 éves korában költöztünk a jelenlegi lakhelyünkre.mindaddig egy áldott jó gyerek volt,de attól a naptól fogva minden megváltozott.mostanáig már oda jutottunk hogy az óvódába behívtak hogy nem szeretnék hogy a fiam túl sok időt legyen a közösségbe mert szerintük "Ön és közveszélyes"!azt tudnia kell hogy 2 éve járunk folyamatosan pszihologushoz a viselkedése miatt.eleinte dühkitörései voltak,ütötte,verte magát,fejelt mindent ami az útjába akadt.ezt szerencsére abbahagyta.jelenleg a legnagyobb problémát az jelenti,hogy nem fogad szót az óvónéniknek,nem teljesíti a rábízott feladatokat,ellenkezik,és ellenszegül a nevelőknek.van mikor tetlegeségig fajúl a dolog (az óvónéni elmondása szerint)káromkodik és "tomból"!ezeket a dolgokat azért írom így ahogy mert ezek a jelenségek csak az óvódában vannak és történek meg!tudom hihetetlen (az oviban sem hiszik el)de otthon semmi ilyesmi nincsen!itthon is szoktunk vitatkozni vele,de nem káromkodik és nem áll le verekedni velünk nem emel kezet ránk.mindazok a dolgok amiket nekem az óvódában elmondanak..hát elszörnyülködtet,de egyben elgondolkodtat is.a vezető óvónéni azt javasolta hogy forduljak ideggyógyászatra a gyerekkel mert a pszihologus már kevés,és hogy nem való az óvódai közösségbe mert veszélyt jelent másokra a magára.ez elképesztő mert szinte ÖRÜLTNEK tartják a fiamat.akit nem tudnak irányítani.mindezeken túl pedig egy rettentő okos és értelmes gyerekről beszélünk aki a 6-os számrendszerben is eligazodik!!a pszihologusom azt mondta hogy szerinte felesleges lenne ideggyógyászatra vinnem a Danikát mert nem idegrendszeri problémája van.Ön a leírtak alapján mit gondol???tudna nekem valami tippet adni,hogy mit tegyünk!!??elöre is köszönöm válaszát!Tisztelettel:Turi Éva

Tisztelt Andrea!
Olvasván a már előzőleg feltett kérdésekre a válaszait sok minden hasonlóság van az én problémám és mások gondjai között. Szembesülök vele hogy nem csak én nem tudom kezelni, megoldani az aprónép által a szülők életét bosszúsabbá tevő mindannapi gondokat. Az én fiam 4 éves, középső gyerek. Rengeteg türelem kellett hozzá amikor megszületett a huga, nem szerette, amit megérttettünk hiszen "kiesett a kosárból". MIndig olyan volt hogy a figyelme elkalandozott, nem válaszolt, ha kérdeztük, nem ült velünk egy asztalhoz,és ezek mellett még nem fogja a kezünket ha sétálunk, nem játszik közös játékokat. Szándékosságot vélek felfedeni a viselkedésében amikor kiszalad az autók ellé, annak ellenére hogy tudja, nem szabad, amikor megveri a nagymamát, engem, amikor az apukájának csak azt mondja hogy nem szereti. Sokszor hisztizik, ilyenkor üt, rúg, és amikor megnyugszik önmagának mondja el hogy most ő nagyon rossz volt. Gondolom ilyenkor velem közölné de nekem nem mond semmit, kontakust kialakítani is vele egyre nehezebb, minden nap van valamilyen összeütközésünk. Félek hogy ez igy marad, tanácstalan vagyok kihez merre induljak vele és sajnos lehet hogy nekem sem ártana egy kis segítség túlélni ezt az időszakot. Mit tudna tanácsolni? Köszönettel: Labátné Melinda

Kedves Andrea!
2 éves Kisfiammal kapcsolatban kérném tanácsát.
Korábban (kb. 1,5 éves koráig) nagyon érzékeny, olyan kis "anyámasszonykatonája" volt, elsírta magát, ha elvették a játékát..stb.
Most pedig elég agresszív, ellenséges bizonyos helyzetekben. Főleg korabeli gyerekekkel, akik "zavarják a köreit". Játékáért nyúlnak, de elég ha csak közelednek, sőt akár boltban is meglök 1-1 "gyanús" gyereket. Nagyobb (kb. 4 év fölötti) gyerekekkel jól eljátszik, de a kicsik látszólag csak idegesítik.
A másik "célcsoport" felnőttek. Ha valaki nem szimpatikus neki (vagy nem tudom, miért), elkezd mondogatni pl. boltban, hogy "nem néni", "nem jön ide a néni", akár lökdösődni is, ha eléri, és hasonlók.
ÉS végül minket, szülőket is szokott bántani, ha nem tetszik valami, vagy csak több figyelmet akar (pl. reggel még félálomban az ágyban köztünk): hajhúzás, kisebb arconcsapás.. Mondjuk, hogy fáj, szomorú Apa/Anya, de ezt egy színjátéknak veszi, bocsánatot kéri, "megsimizi", és legközelebb újra megteszi.

Van -e ok aggodalomra, vagy ez normális jelenség és kinövi? Van -e teendő? Elmondjuk mindig, hogy nem szabad (büntetés nem igazán működik még szerintem), ne csinálja, ha társaságba megyünk, próbálom előre felkészíteni, hogy lesznek gyerekek, nem szabad bántani őket. Ez egy darabig esetleg működik is, de egyszer csak "bekattan" neki valami, és kezdi a lökdösődést, ütögetést. Próbálom a jutalmazást is, hogy ha "kibírja", hogy jó lesz, akkor kap valamit, vagy csinálhat valamit, amit szeret. Ennek van értelme?
És tényleg nem szabad negatív jelzőkkel illetni, ha rosszalkodik? Valahol olvastam, hogy ha mondják egy gyereknek, hogy rossz, akkor az is lesz, mert elkönyveli, hogy ő abba a kategóriába tartozik..?
Amúgy nagyon jó képességű gyerkőc a Fiam, mindig "időben" voltak a mozgásfejlődései, folyékonyan beszél, nagy dumás!
Ami még aggaszt, hogy nekem van egy súlyos autista öcsém, elég agresszív vonásokkal. Nagyon félek, hogy nehogy a Kisfiamnál is előjöjjön valami ilyesmi!

Egyébként most szeretnénk majd bölcsibe menni, mert visszamennék dolgozni. Olvastam, hogy nagyon ellene van, miért? Ebben a helyzetben az állandó gyerekközösség segíthet vagy inkább súlyosbodni fog ez a vislekedés?
Gondolkoztam eddig is már, hogy jobb "erőltetni" a gyerektársaságot vagy inkább egy kicsit kellene távoltartani az ilyen helyzetektől, de ez eléggé kivitelezhetetlen, hiszen ahogy írtam, még boltban is előjön ez a dolog. Néha alábbhagy, azt hinném, már kifelé megyünk belőle, aztán újra előjön:( Kicsit olyan, mintha leesett volna neki, hogy nem csak ő van a világon, és ezt nehéz feldolgoznia..?
Az is eszembe jutott, hogy esetlen én vagyok vele türelmetlenebb, feszültebb, mióta rosszalkodósabb kezdett lenni (próbálgatja a határokat)? Okozhat ez ilyesmit?

Előre is köszönöm segítségét és elnézést a hosszú levélért!

üdvözlettel: egy aggódó(s) anyuka

Kedves Andrea!
Kisfiam 28 hónapos. kb. 8 hónapos kora óta alszik nyugtalanul.Okos, szobatiszta, mondatokban beszél. 20 hónapos korában választottam el, addig a kiságyában aludt, azóta többnyire velem, a saját szobájában. Mindig is többször ébredt éjszaka, tipikusan az éjszakai felriadás tüneteit mutatta. Az utóbbi hónapokban egyre rosszabb a helyzet, mára ott tartunk, hogy szinte 45 percenként felriad,már nem csak az éjszaka első felében, hanem reggelig folyamatosan, akkor vígasztalhatatlan akár félórán keresztül is: ordít, üt-vág, szaladgál a lakásban, egyikünk sem tudja nyugtatni, nem hajlandó sem a saját ágyába, sem velem, sem kettőnk közé lefeküdni. Kifejezetten olyan a viselkedése ilyenkor, mint napközben, amikor hiszti-rohama van, ami szintén gyakori mostanában. Sem jó szóra, türelemre, sem pedig az erélyesebb viselkedésre nem hallgat. Tény, hogy szeptember óta nehezebb mindannyiunknak (bölcsi, az én munkahelyem, ahol folyamatos munkarendben dolgozom- éjjel/nappal), de addig is rosszul aludt. Új ágyat vettünk neki, átrendeztük a szobáját, próbáltuk, hogy nem szólunk hozzá, mert ha szólunk, akkor még idegesebb. Hetek óta kb 2-3 órát alszunk egész éjszaka, nagyon el vagyunk keseredve, aki nem éli át ezt nap mint nap, el sem tudja képzelni, min megyünk keresztül, mindhárman. Neki is nagyon fárasztó, nem értem, miért hadakozik ellenünk, és az alvás ellen is. Ha az apjával van otthon éjjel (amikor dolgozom), akkor is felébred, de pisilés után hamar visszaalszik. Egyedi az esetünk? Várható javulás? Válaszát várom,előre is köszönöm.

Kedves Andrea!

MOST 3 ÉS 1/2 ÉVES A LÁNYOM,SZEPTEMBERBEN KEZDTE AZ OVIT.AZ ALVÁS EGÉSZ PICI KORA ÓTA PROBLÉMA,LEGTÖBBSZÖR CSAK AKKOR ALUDJA VÉGIG AZ ÉJSZAKÁT HA ÉN IS VELE ALSZOK.RÁADÁSUL MOST 1 1/2 ÉVES A KICSI.AZZAL FEKSZÜNK,HOGY UGYE NEM MENTEK SEHOVA?PEDIG NEM SZOKTUK ŐT,ŐKET ÚGY OTTHAGYNI,HOGY NE BESZÉLNÉNK MEG VELE.OVIBAN IS CSAK KICSIT,SZINTE SEMMIT NEM ALSZIK,DÉLUTÁNRA MEG MÁR ITTHON HISZTIS MERT FÁRADT.HA A KICSI FEKSZIK REGGEL MELLETTEM ÉS Ő EZT LÁTJA MEGINT NAPOKIG NEM AKAR ALUDNI.MIT LEHETNE EZZEL A PROBLÉMÁVAL KEZDENI,HOGY LEHETNE MEGÉRTETNI VELE HOGY NEM MEGYÜNK EL,NYUGODTAN ALUDJON.ELŐRE IS KÖSZÖNÖM:MELINDA.

T Doktornő!
26 éves vagyok van 3 gyermekem abbol az egyik páromnak az előző házasságábol.Ő 13 ÉVE lány 3 éve él velünk mi normális körülmények között élünk mindent megprobálunk előteremteni a gyermekeknek de van egy nagy probléma a lánnyal!Nagyon csúnyán beszél velünk mindenre az a válasza ha mondunk neki valamit vagy megkérjük valamire PL:söpörj már fel létszives v pakolj össze a szobádba a válasz: jol van már, nem fogok ,hagyatok békén ,kit érdekel ezeket a dolgokat hallania kéne semmi más kérésünk nincsen csak az hogy tanuljonmeg ha kell valami aproságban segitsen és utánna mehet bárhova a barátnőkkel! Tőlünk pedig nem ezt tanulja probáljuk a jora nevelni de őt nem érdekli semmi! Előre is köszönöm válaszát!

Kedves Andrea!
2,5 éves kisfiunkat feleségem és 13 éves lányom rendszeresen ijesztgetik, pl. ha nem akar elaludni, vagy rosszalkodik. hiába mondom nekik, hogy nem szabad, mert félni fog a gyerek, ha egyedül van, vagy a sötéttől, ma este is lefektették, és egyedül maradt a szobában. Egyszer csak keservesen sirni kezdett, kérdeztem, mi a baj? azt mondta, hogy fél a gádzsótól. (A gádzsóval szokták ijesztgetni, mint engem annakidején a bumbussal ijesztett anyám.) Hogyan győzzem emg őket, hogy nem tesz jót, amit csinálnak? Köszönettel: egy apuka

Kedves Andrea!

3,5 éves kisfiam szeptemberben kezdte az óvit. Sajnos a második napon az egyik kisfiú csúnyán megharapta az arcát. Nem tudom összefügg-e ezzel, de azóta se szeret óviba menni. Már este el kezdi mondani, mint a verkli, hogy ő nem megy óviba. Reggel folytatja és húzza az időt, majd az óviban hisztizik, rúg-kapál, míg végül a dadus leszedi rólam és beviszi. Általában állítólag néhány perc múlva megnyugszik és játszik, eszik, alszik, nincs gond vele. Sajnos most már kezd elfogyni a türelmem, mert úgy érzem ezt csak nekem csinálja. Van egy 5 éves nővére, aki középsős, ő első pillanattól szeret óviba járni. Tavaly mindig a fiammal együtt vittük-hoztuk az óviból a lányom. Most pedig minden reggel késésben vagyunk. Tegnap este is mondtam már nekik, hogy ma sietni kell, mert a lányomnak 8-kor kezdődik az óvis torna. Időben felkeltünk, de a fiam semmibe se fogadott szót, csak ült és játszott. Végül felpofoztam, de még rosszabb lett, ő is üt, hisztizik. Sajnos amúgy is nagyon akaratos, öfejű gyerek. Fél éves kora óta vannak hisztis periódusai, amik állítólag a növekedésével függnek össze. Mit tanácsol, hogyan kellene viselkednem vele? Igazából sehogy se lehet megbüntetni, mert nem érdekli. Sarokba nem marad, nevetgél a nővérével, pofonra visszaüt, játék elvételre még nagyobb hiszti, eldobja magát, figyelmét képtelenség elterelni arról a dologról, amit akar... Miután lenyugszik olyan, mintha kicserélték volna, a világ legaranyosabb gyereke.
Várom válaszát, üdvözlettel:
Erika

Kedves Andrea!
Szeretném megtudni hogy mit kell tenni olyankor mikor a 2 éves lányom mindig rosszalkodik.Olyan dolgokat csinál amit tudja hogy nem szabad,feszegeti a határokat és ha nem engedem meg neki akkor leveri magát meg rugdos,visszabeszél és ha nem foglalkozok a hisztijével akkor addig közelit amig valaki oda nem figyel.Egyszerüen nem képes elfogadni hogy nem mindig körülötte forog a világ.

Kedves Andrea!
Négy éves kiasfiammal kapcsolatban vagyok tanácstalan. Úgy érzem nem találtam meg az arany középútat a fegyelemzését illetően. Bármire ezerszer meg kell kérnem, legtöbbször bírom cérnával de van amikor ordítozás lesz a vége, de sajnos olyan is volt, hogy kikapott annyira nem tudtam uralkodni magamon. Sőt azt vettem észre, hogy már-már félek tőle, egyszerűen nem tudom kezelni néha. Nagyon szépen kérem, elmagyarázom miért, de a végén már... Nagyon megijed szegény mikor már üvöltözök, de egyszerűen nem tudom hogyan ha másként nem tudok hatni rá.
Egyébként okos értelmes kisfiú, az óvonők szerint is, meg túl érzékeny és kicsit lustácska.
Köszönöm előre is,
Virág

Kedves Andrea!
Ikergyermekeim májusban lesznek 2 évesek, egyik kisfiú, másik kislány.
A problémám a lányom viselkedésével lenne.
Kb. 2 hete borzasztóan hisztis, akaratos, féltékeny a testvérére.
Bővebben: reggel miután felébred, megkérdezem, hogy kijön-e a kiságyból, már akkor elkezd hisztizni. Ha ott hagyom azzal, hogy majd szóljon ha ki akar jönni, ugyancsak hisztizik. Amikor nagy nehezen sikerül kivenni és leteszem a földre, hogy menjen játszani, ugyanaz a dolog vége.
Sokszor úgy vesszük észre, hogy értelmetlenül sir, hisztizik, semmi sem jó neki. Igyekszünk a kedvében járni, lefoglalni, de ez nem mindig eredményes.
Az igazsághoz tartozik, hogy ez nincs mindig igy, vannak egészen jó napjai. Van, hogy angyalként viselkedik.
Néha úgy tünik, mintha "szórakozna" velünk.
Ha megkérdezzük, hogy kér-e pl. inni, először kér, aztán mégsem, ha viszont letesszük a poharat, hogy majd később, akkor elrohan sirva.
Mostanában a fürdéshez való levetkőztetés is kész rámálom. Majdnem, hogy le kell fogni, hogy levegyük róla a ruhákat.
Hiában szólunk neki szépen, hogy jöjjön fürdeni, ő inkább elrohan és megmakacsolja magát.
Egyszerűen nem értem, hogy ezeket miért csinálja??!!
A testvérével néha jól eljátszik, máskor meg ki nem állhatja a jelenlétét sem.
Azt még el kell mondanom, hogy születése óta nagyon anyás, megfigyeléseim alapján ez mostanában fokozódik. Van úgy, hogy az Apjára is féltékeny.
Kérem, hogy adjon valami tanácsot, hogyan lehetne ezen változtatni.
Előre is köszönöm!
Edina

14 éves lányról van szó, aki egyre kezelhetetlenebb, már jártunk pszihológusnál is ssemmi nem lett másabb tőle. Nem tanul a bizonyitvány nem éri el a 3-ast. Már fiúzni akar. Gyűlöllek című leveleket találok a szobában, pedig csak meg akarom tartani 14 évesnek, ne akarjon 17 éves mlódon viselkedni. Rossz jegynél kiabálok (ez is baj), szép szó nem ér semmit. Most a nagyitól van eltiltva, mert nagyon elkapatja és ellenem neveli. Gyerekkori lelki sérelmeim miatt tiltom többnyire a nagyitól.Megállapodásokat folamatosan kötünk a javulások után, de változás nincsen.Hogyan vészeljük át a 4 évet, ami elég keservesnek ígérkezik? Adjon vlami tanácsot nekem.

Jó napot kívánok. 14 éves lányomat teljesen ellenem neveli a nagymamája( kötelező szerűen követeli örökké az unokát) Veszekedések árán sem akarja abbahagyni. A gyerekem már teljesen utál engem, mert csak annyit engedek meg neki, amennyit 14 évesnek meg lehet engedni, a nagyi pedig többet. Persze mindent a hátam mögött. Már jártam pszihológusnál is a gyermekkel, hogy nem-e a nagypapi megrontotta már (mert hajlamos rál) Részeges emberek közé viszi a nagyi az onokát, ami nekem nem tetszik,. Én normális átlagos családban élek párommal és a két lánnyal. (8-14). Nem túl gazdagon, de meg van minden ami alapvetően kell. Hogyan lehet eltiltani nagyitól az unokát? Mire számítsak a lányommal ?egyre rosszabb a viszonyom a nagyi miatt. (3 utca a távolság)Egyre nehezebben viseljük el egymást. Ha morgok a tanulás miatt vagy bármi okból már az is baj a tinédzsernek.

Tisztelt Andrea!
Gyermekem 12 éves fiú.. 5.osztályban kezdődött magatartásában a probléma. Tiszteletlen lett a tanárokkal,nem találta találja a közös hangot egyes osztálytársaival. Kecskeméten voltunk pszichológusnál, a vége az lett hogy felírt a doktornő egy Ritalin nevű gyogyszert.A napokban a TV-ben olvastam a hiperaktivitás tünetegyüttesét..Szinte minden ráillett a fiamra!
Mit tegyek..a tanárok már feketebárányként kezelik a fiamat,pedig ő nagyon igyekszik.Kérem a segítségét-mert szükségünk van rá!Köszönettel Szilvia