Kedves Andrea! Kisunokám szeptemberben lett 3 éves. Az ovodába szokatás latszólag simán ment, kis síras után tudomasul vette , hogy ott kell maradnia. A viselkedésére az ovodában nem panaszoknak,eggyüttműködő ,jó kislány. Viszont azóta több [ szokast ] is felvett ami furcsa... az arcát söprögeti ,mintha a haja odalógna [ pedig fel van fogva] , ragja a körmét,sőt volt olyan is hogy a kis kezébe harapott erősen, és mostanában krákog...Mondogatja hogy fél oviba menni...Már csak ebédig van az anyukája elhozza utána. De nem szűnnek ezek a dolgok..sőt.... Attól félek h elfojtott félelmei vannak és ezekből később bajok lesznek. Hová lehet fordulni ill. menjünk e eggyáltalán v várjunk még? Válaszát nagyon várom Doktornő! Tisztelettel: Huszárné Fenyvesi Diána

Tisztelt Doktornő!
Ezúton szeretnék érdeklődni az alábbi problémával kapcsolatban:
Kislányunk 6 éves. Sajnos egy éve váltam el feleségemtől, akivel nagyon nehéz a kapcsolatom. Sajnos ő nem rejti ezt véka alá a kislányunk előtt (váltott elhelyezésben egyeztünk meg.) Nehezen tudom őt a kapcsolattartások során visszavinni, elképesztően apás. Legutóbb azt történt, hogy a kocsiban reggel óvodába menve, kapcsolattartás végén elkezdett kontrollálatlanul rángatózni a keze meg a lába is, mintha epilepsziás rohama lenne, de folyamatosan észnél volt, sőt kérte, hogy segítsek, mert nem tudta abbahagyni. Megálltam azonnal megfogtam a kezeit, megsimogattam, megnyugtattam és szinte egyből elmúlt. Soha nem tapasztaltam nála még csak hasonlót sem korábban. Sem az óvoda, sem senki nem jelzett még csak hasonlót sem ezt megelőzően. Ő annyit mondott, hogy volt már korábban, de akkor ő saját maga leküzdötte. Jeleztem a volt feleségemnek is, de ez csak olaj volt a tűzre. Ez pánikroham lehetett? Mi a teendőnk? Köszönöm szépen előre is a segítségét!

Üdv. Tanácsot szeretnék kérni. Kislányom kb 2 hete teljesen megváltozott. Nem akar iskolába menni,kirándulni,sehova. Megfájdul a hasa,hány. Mostmár azt mondja én hiányzok neki és azért. De ha együtt vagyunk sem jobb. Iskolába eljutunk valahogy,ott kicsit sírdogál aztán semmi baja. De ha bárhová megyünk szenvedéssel(ahova előtte ő is akart) ha már ott vagyunk semmi baj. Először azt hittem az iskolában van baj de nem. barátai vannak.Itthon nincs semmi családi probléma veszekedés vagy bármi ilyen. Néha már teljesen kezelhetetlen. Tudni kell hogy van egy 9hónapos testvére,arra gondolok nem-e az hogy emiatt kevesebb idő jut rá mint eddig. Depressziós lenne vagy én ronthattam el valamit? Hogy segíthetnék neki? Teljesen kétségbe vagyok esve mi lehet a baj.
Köszönöm