Kedves Andrea!
A kisfiam 5 és fél éves és folyamatosan bántják az oviban, ő pedig hagyja. Hiába mondom évek óta neki, hogy szóljon az óvónéninek, kiabáljon, hogy ne bántsák, vagy üssön vissza; teljesen hatástalan. Az óvónéni is hiába mondja neki, hogy szóljon, ha bántják. Mit lehetne tenni ezzel kapcsolatban? Hogyan érhetném el nála, hogy megvédje magát? Van egy tíz évvel idősebb testvére, akit folyamatosan piszkál vagy bánt, tehát végülis tudná, mit kéne tenni, az oviban mégsem teszi meg. Teljesen tanácstalan vagyok és elkeseredett. Bármilyen ötletnek vagy javaslatnak örülnék, ami segíthet. Előre is köszönöm a válaszát.

Kedves Andrea!
8 éves kisfiam egyre gyakrabban sírja el magát,hogy nem akar meghalni.Nem volt haláleset a családban.Sőt van egy 5 hónapos kistestvére,imádják egymást.Az iskolában sajnos egy olyan kisfiúval barátkozik,aki rengeteget játszik számítógépen,csúnya,véres játékokkal.Kiközösíti magának a fiunkat,hogy mással nem barátkozhat csak vele.Tanácstalan vagyok,hogy a fura osztálytárs,vagy esetleg a kistestvér születése miatt akarja felhívni a figyelmet magára.Zokogásig,sőt volt hogy hányásig zokogta magát!Kérem segítsen megérteni,mi folyik a kis fejében.

Kedves Balogh Andrea!
A gyermekem jellenleg 6-os és sokszor úgy éli meg a mindennapokat az osztályában, hogy őt bántják és nem szeretik az osztálytársai. Ő most örlödik, hogy maradjon e az osztályában vagy sem, mivel a pedagógusait szereti és nem szeretne tőlük megvállni. Szeretne nem kívülálló lenni, de probálkozásai nem sikerülnek. Mit tanácsol hogyan lehet ezt a helyzetet megoldani?
Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelt doktornő!

Van egy 5 éves kisfiam. A problémám az, hogy az óvodában nagyon félénk, visszahúzódó. Nehezen barátkozik. Van egy unokahúga, akivel egy csoportba jár és csak vele játszik, Őt már ugye előtte is ismerte. Szeretném, ha fiúkkal is játszana, barátkozna, de azt feleli a kérdéseimre, hogy miért nem barátkozik másokkal is, hogy nem akarnak vele játszani. Nem mer odamenni hozzájuk. Noszogatni kell, ha feladat van, pedig tudja a választ. Óvónéni szerint a rajzolása is bátortalan, vonalakból áll az ember, alig ér a papírra a ceruza. Itthon meg teljesen az ellentéte. Nagyon eleven. Bár rajzolni itthon sem szeret. Van egy kisöccse, akit állandóan piszkál, nem adja oda a játékokat neki, inkább elveszi, a szokásos testvéri viszályok. Igyekszünk sokat foglalkozni csak vele, dicsérjük, bátorítjuk, de mégis félénk még mindig az oviban. Nem szeretném, ha az iskolában majd piszkálnák a nagyobbak. Mivel lehetne bátorítani?