Jó napot! Lehet hogy egy kicsit hosszú lesz bocsánat de csak így tudom elmagyarázni a kérdésemet!
Van nekem egy nagyon okos 6 éves kislányom! Focizik! Az edzője úgy látta hogy egy kicsit nagyobbakkal is járhat edzésre mert annyira ügyesen fejlődik hogy ellenük is nyugodtan edzhet! Egy napon elment erre az edzésre és sírva jött ki hogy ő nem szeretne többet menni! Pedig elvileg nagyon jól ment neki de talán egy kisfiú felrúgta! És ott kezdődtek a problémák! Utána elkezdett reggelente sírni az óvodába hogy anya hiányzik! Volt hogy egész nap sírt! Utána az edzésre is úgy ment! És azóta is ez van! Nem mehetünk el sehova úgy hogy ő ne sirna! De tényleg sehova! Ez több mint 4-5 hónapja tart! És jön az iskola és nagyon félünk hogy ott mit fog csinálni! A barátnője el hívta magukhoz és amikor elköszöntünk akkor is már sírt a kocsiba és kérdezte hogy ugye megyek érte! Én már nem nagyon tudom kezelni! Az óvodából ugye most ballagott de előtte is végig sírt! Az utolsó 4 hónapot végig sirta minden reggel! Egyedül nem képes menni sehova! Pár napja voltunk egy kicsit pihenni és elmentünk sétálni de őt és a kisebb tesója otthon maradtak a mamával és papával! 1-1.5 órát voltunk távol es arra értünk haza hogy sír! Én ezt sajnos már nem tudom rendesen kezelni!
Ön szerint mi lehet a probléma??

Kedves Andrea, kisfiamnál (4 és fél éves) két új magatartásbeli változásnak vagyok tanúja: az egyik, hogy egyre fokozódó mértékben tépkedi a körmeit, a másik, hogy az óvodában egyre gyakoribb a panasz rá, hogy durván játszik.
Arra gondolok, hogy a hátterében ennek a változásnak az lehet, hogy az édesapával megromlott a viszonyunk, és a gyermek előtt is zajlott sok veszekedés, amiben durva hangnemet ütött meg az apa, sőt, a válással fenyegetőzött.
Ez mindannyiunkat nagyon megviselt.
Nemrég azonban pozitív irányba fordult ez a magánéleti válság, az apa belátta, hogy ez így tarthatalan, mert szét fog esni a család, és egy komoly beszélgetésen tisztáztuk, vagy legalábbis elkezdtük rendbe tenni a dolgainkat.
A változást a fiunk is érzi, és mondtuk is neki.
Ennek ellenére azt gondolom, hogy a körömtépkedés egy olyan szorongás jele, amit nem biztos hogy én fel tudok oldani. Ebben kérem a szakmai segítségét!
Milyen lehetőségeink vannak?
Köszönettel veszem szíves tájékoztatását!

Kedves Doltornő
Nekem olyan problémám lenne, hogy a 7 eves fiam verekszik az iskolában es itthon nem hadja békén a testvéreit.
Iden iskolat valtottunk, de az előző sulijában nem volt vele semmi ilyesmi probléma ott a tanarnénivel voltak gondok.
Sokszor jön ugy haza , hogy a nagyobbak vagy epp az osztalytarsai kővel dobálták vagy hegyes bottal szúrkálják vagy a táskájából ki veszik az uzsonnas dobozát es azt a kukába dobják neki!
Kerdesem az lenne,hogy tudok neki segíteni, hogy ne vélekedéssel reagalja le ezeket a serelmeket?
A tanarnőnek nem szól itthon nehezen tudom ki szedni belőle mi történt az a suliban?
Mitől lett ilyen , ha az előző iskolban nem volt vele ilyen probléma?
Valaszat elore is köszönöm

Kedves Andrea!

Teljesen tanácstalan lettem az elmúlt időszakban! Nemsokára 9 éves kisfiam egyik pillanatról a másikra egyszerűen nem hajlandó egyedül aludni! Amikor én úgy gondolnám mélyen alszik, akkor is tulajdonképpen ébren alszik, amint megmozdulok mellette, hogy átmegyek a saját szobámba (a kettő között nincs 1m) azonnal felül az ágyon és üvöltő hisztibe tör ki! Nem tudom hogyan lehetne ezen segíteni, de ez egyre nagyobb teher a számomra, hogy éjszaka sincs énidőm. 6 éve egyedül nevelem és egyre jobban frusztrál a dolog, hogyha lesz vagy lenne egy párom akkor is így viselkedne! Kérdeztem mi a baj, mitől fél amire azt a választ kaptam, hogy bejön valaki - soha nem volt ilyen rossz élménye! Valamint furcsaság még a dologban, hogy amikor az én szobámban alszik akkor mély álomba van, akkor ott hagyhatom nem ébred fel rá! Mit lehet ilyen esetben csinálni?
Előre is köszönöm a segítséget?

Kedves Andrea!

Elkeseredésemben fordulok Önhöz.
Kislányom októberben lesz 4 éves, szeptemberben kezdte meg 2. évét az oviban. Tavaly alapvetően jól viselte, nem voltak beilleszkedési gondjai. A háttérhez tudni kell, hogy apjával tavaly áprilisban külön váltunk, de viszonyunk már majdnem egy éve normálisnak és rendezettnek mondható., heti általában 1 alkalommal találkoznak, mert Apa ennyit ér rá. Sokat alszik az én szüleimnél, mert én éjjel is dolgozom, így nem minden nap viszem én oviba, sajnos van hogy 2-3 napot nem is találkozunk.
Probléma a következő (szerintem nem sok köze van az otthoni helyzetünkhöz): 1 hete jár újra oviba, minden reggel sír, alig tudom én/anyukám otthagyni, és itthon arra panaszkodik, hogy neki nincs barátja, és neki nincs párja, és a gyerekek nem játszanak vele. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a tavalyi év főleg úgy telt, hogy sokat játszott egyedül, kevéssé nyitott a gyerekek felé (ő a legfiatalabbak közt van), és amikor bevittem, közeledtek volna hozzá a gyerekek a szemem láttára, de ő nem nagyon viszonozta , bújt hozzám.- én azt gondolom, ez a visszahúzódás vezethetett ahhoz, hogy most nem nagyon foglalkoznak, nem mennek oda hozzá. Tavaly ovipszichológussal is beszéltem a válásunk miatt, ő megnyugtatott, hogy kiegyensúlyozott, jól működő gyerek, nincs vele gond, az óvónénik és szép fejlődésről számoltak be még nyár elején. Akkor még szóba se került a barátkozás-dolog, neki sem okozott problémát, nem beszélt erről és többnyire jókedvvel ment oviba.

most viszont sír, szomorú, egyedül érzi magát, és nagyon aggódom, hogyan segíthetnék. Próbálom neki mondani, hogy ő menjen oda a többiekhez, vigyen oda nekik játékot, amivel közösen tudnak majd játszani-erre azt mondja, megpróbálta, de nem játszanak vele. És hogy csúfolják, ha sír, és azt mondják, \"menj innen, ostoba vagy\".

mit tehetnék? persze tervezem, hogy a pszichológussal is beszélek majd.

Ehhez jön hozzá, hogy októberben szülinapja lesz. Érdemes-e, vagy jó ötlet-e meghívni pár gyereket a szülinapjára? nem vagyok benne biztos, hogy velük jól érezné magát, mondjuk egy játszóházban. Otthonra nem tudnám hívni őket, mert nem az ovi közelében lakunk. Hozzá kell tenni, amúgy barátságos kislány, van egy kis barátnője is , aki még bölcsiből van,. vele nagyjából rendszeresen összejárunk, és nagyon jól elvannak együtt. ezen kívül még 2-3 kislány van, akivel szintén összejárunk, csak ritkábban. Nem az a baj vele, hogy nem kedves, nem szerethető. Csak szrintem gátlásos és nagyon anyás.

várom válaszát, köszönettel: Andrea