Üdvözlettel szeretnék segítséget kérni
Van egy 10 éves kislányom
Amit tudni kell kb egy hónapja néha néha előjött neki olyan dolog hogy azt mondogatta nekem hogy úgy érzi nem kap levegőt .Ilyenkor mindig sikerül meg nyugtatni .Most már egyre többször fordul elő de már olyanokat is mondd hogy nem e tud megfulladni ?nem e lesz beteg ?teljesen kivagyok készülve hogy mi lehet a probléma .Van hogy el sírja magát és utána helyre jön .Természetesen házi orvost felkeresem.Szeretnek nyugodtabb kenni hogy ezen tudnak segíteni ?ez már maga pánik betegség ?vagy lehet más a háttérben?azt mondta a legutolsó ilyen gondolatnal hogy azt kérdezte magában hogy nem e lesz semmi baja és hogy nem tud meghalni ?lehetséges az hogy most tudatosul benne a hajlandóság fogalma ?köszönöm a segítséget egy aggódó anyuka

Kedves Doktornő!

A kislányom miatt szeretnék öntől tanácsot kérni. A kislányom 7 éves, gyönyörű egészséges és életvidám kislány, de kb 1 hónapja volt egy torokgyulladása, amióta állandóan a köldöke körüli nyomásról panaszkodik, de fizikailag nincs baja, mert kivizsgáltattam. Állandóan attól retteg, hogy hányni fog. Látszik rajta, hogy a félelme valós, pedig tényleg nem beteg. Ez az állapot az óvodában is fenn áll. Próbáltunk már beszélgetni vele, hogy mondja el mi bántja, de nem tudtunk rájönni.
Az mondja, hogy amikor unatkozik vagy egyedül van, akkor jön rá ez az érzés. Azt hittem, hogy ez átmeneti állapot lesz, de most már kezdek aggódni miatta. Szeretnék tanácsot kérni, hogy hogyan oldjam a feszültségét/szorongását, vagy kihez vigyem ebben az esetben?

Köszönöm előre is a tanácsokat!

Szép jó est?t abban szeretném a segítségét kérni hogy a 10?ves kisfiam kicsi kora óta nagyon fél a hányástol ?s egy hónapja kb benne voltunk hosszú idő után először ?s az iskolába órán hányt ?s a többi osztálytársa fujjogva undorítónak mondták
Azóta minden reggel sírva megyünk iskolába hogy mi lessz ha megint hány az iskolába nagyon sokszor mondja hogy neki hányingere van
Reggelente sír hogy nem akar menni iskolába mert nem tud velem lenni mert 4ig suliba van ?s utána kevés idő van már
Ha elmegyünk nagyobb bevásárlóközpontba vásárolni ha sokan vannak lesapad hányingere lessz
Hogy tudok rajta segíteni tanácstalan vagyok ?s elkeseredettek hogy hogy tudnék segíteni
Válaszát előre is köszönöm

Kedves Doktornő!
Kisfiam 9 éves,jó képességű és jó magaviseletű gyermek. Társaság kedvelő és szeretettel fordul mindenki felé. Kb. másfél hónapja egy Jáva építővel játszott és ijedten szaladt ki , hogy talán le nyelt egy kis darabkát, de nem tudja , hogy lenyelte-e . Megszámolta az asztalon lévő darabkákat és úgy találta, hogy megvannak, de nem nyugodott meg, félt lenyelte. Minket kérdezgetett, hogy lenyelte-e , mi mondtuk, hogy nem tudjuk csak ő érezhette, hogy lenyelte-e, de szerintünk nem. Azóta folyton azt képzeli lenyel valamit. szorong tőle, az iskolában nem tudom csinálja-e, de itthon időnkét kiszalad a fürdőszobába és köpköd, hátha lenyelt valamit. Most egy kicsit megijedtünk mert lefekvés után legalább tízszer felkelt és megnézte a táskájában lévő tolltartóját, hogy az azon lévő lógóka megvan-e vagy lenyelte? Szerintünk ez már egy nem normális dolog és nem tudjuk hogyan nyugtathatnánk meg. Rengeteget beszéltünk már, vele hogy nem lehet csak úgy valamit "lenyelni" , de nem nyugszik meg nem hisz nekünk. Mit tegyünk?

Tisztelt Doktornő!
Az egyik kisfiam februárban lesz öt éves. Két héttel ezelőtt életében előszőr elkapott egy hányós vírust. Egyik este, s másnap reggel hányt, utána azonnal jobban lett, azóta sincs semmi baja. Nagy hatással volt rá azonban ez a két hányás, sokat beszélt róla, azt mondja, hogy azt hitte, meg fog halni. Tegnapelőtt este hirtelen a wc-hez rohant, s fél óráig nem engedte el, hogy most hányni fog. Rávettem, hogy menjünk az ágyba, csak lavórral volt hajlandó. Másfél óráig görnyedt és sírt, reszketett a lavór felett, mire rávettem, hogy hajtsa le a fejét az ágyra, mellé tettem a lavórt, hogy oda tudjon hajolni, így tudott csak elaludni. Hajnal 4-kor (máskor is ébredni szokott kb. ilyenkor) sír, remeg az ágyban a lavór felett, hogy most aztán biztos jönni fog. Lassan megnyugtattam, elaludt. Reggel jókedvűen ébredt, majd fél óra múlva előlről kezdtük, órákig kínlódott. Aztán nagyot sétáltunk, kb. 8 km-t, ezalatt erről is beszélgettünk, vagy eltereltem a figyelmét, kutya baja nem volt, majd a mamához érve, fényes nappal! megint folytatta. A következő éjjel is ugyanúgy telt. Étvágya van, láza nincs, hasmenése nincs, arca pirospozsgás. Óvodába az előző betegség és az őszi szünet miatt két hete nem jár, velem van itthon, azt eszi, amit a család többi tagja, és senki más nem beteg. Egyszóval, nekem úgy tűnik, hogy annyira fél a hányástól a múltkori eset miatt, hogy egész egyszerűen felizgatja magát, és valóban hányingerrel küzd. Ez lehetséges egy ekkora gyereknél? Kicsit korai ez pánikrohamhoz, nem? Mit tegyek? Mert azt tudom, hogy minél inkább hagyom belemerülni, annál nehezebb lesz ezt kikezelni. Valami enyhe nyugtatót lehet adnom neki? Rengeteget beszélek vele, elmagyaráztam, hogy aki beteg, az nem tud ekkorát sétálni, az sápadt, levert, nem tud enni, fel sem tud szinte állni, ezt meg is érti, de képtelen leküzdeni. A családunkban van sajnos kényszerbeteg is, pánikbeteg is, ez lehet, hogy hajlam? Meg vagyok ijedve. Mennyi idő múlva forduljak orvoshoz? És milyen orvoshoz? Rögtön pszichológushoz? Vagy van olyan hogy a háttérben tényleg valami szervi ok áll, én meg rögtön idegi okokra gondolok? Mit mondjak még egy ekkora kisfiúnak? Nagy szeretetben nevelkedik nagy családban, eddig semmi ilyesmi nem fordult elő, odafigyelek rá, szeretjük őt, nincs oka külön felhívnia magára ilyesmivel a figyelmet, és ő ezt tényleg úgy éli meg, hogy rosszul van. Kérem a szíves segítségét, hogy mihamarabb elejét vehessem ennek a hosszú távra is kihatható problémának.
Üdvözlettel: Egy aggódó anyuka