Tiszteletem!

Olyan kèrdèsem lenne ,kisfiunk36 hónapos most van a dacc korszakba sajnos beleveri a kis fejèt nèha a padlóba hisztizik az utcán ha valami nem úgy van,az ajtót nyitogatja ès nèha lefekszik úgy nèzi a kocsijait.Azt hozzáteszem szemkontaktust tartja,bölcsibe játszik a társaival mondókázik stb.A hisztit csak velem ès felesègemmel csinálja mamájánál ès a bölcsibe is mintagyerek az lenne a kèrdèsem mit lehet tenni?köszönöm válaszát

Kedves Andrea!
Kislányom most 5 éves. 2,5 éves korától kezdődött a nagyon kemény dackorszak, ami másfélévig tartott. Ne Apa tegyen be a kosiba, nem azt a cipőt szeretném felvenni, nem abból a pohárból szeretnék inni. Kimondta, és sírt üvöltve. Átvészeltük, vége lett.Utána sem volt egyszerű vele, mindig volt valami. A fő problémám mindig is fennállt. Ő nagyon-nagyon közvetlen, nyitott mindenki iránt, egyből beszélget mindenkivel mindenről. Ha megérzi, hogy a másik fél foglalkozik vele egy picit is (Apán-Anyán kívül), akkor ki akarja sajátítani. Ha bárki jön hozzánk, én nem tudok beszélgetni senkivel, mert ő akar játszani vele, ő beszélteti, magára vonja a figyelmet kérdezéssel, eszközök összeütésével... Mindegy, csak rá kerüljön a figyelem. És ez van minden családi étkezésnél is. Olyan, mintha nem tudná elviselni, hogy Apa-Anya egymással beszélgetnek. Inkább rosszalkodik folyamatosan, hogy magára vonja 100%-osan a figyelmet. CSAK RÁ. Pedig rá is figyelünk, rengeteget beszélgetek vele, játszunk, mindent elmagyarázok. Nekem önzőnek tűnik a viselkedése. Valószínűleg ott is nagy probléma lehet, hogy nem tudom elfogadni, hogy ő ilyen nagyon-nagyon közvetlen. Nem tudom elfogadni amikor átlendül a határon ami megengedett. Amikor viccelődika felnőttekkel, ők is viccelődnek vele, de ő elismétli egymás után nevetve még ötször, amikor már a másik nagyon unja, és nem hagyja abba a kislányom. Ilyenkor nem veszi észre magát, hogy menyire zavaró. Rászólok, de engem aláz meg, ahogy nem fogad szót, nem hagyja abba, nem hallja meg... Ha bárkivel vagyunk, produkálja magát, rendetlenkedik, kifordul magából. Én egy visszahúzódó csendes ember vagyok, ő pedig brutálisan tűzrölpattant. Mit tegyek amikor nem érti meg társaságban, hogy hagyjon minket beszélgetni felnőtteket? pedig előtte is elmagyarázom neki, hogy a felnőttek hozzánk jönnek. vele is játszakan kicsit, de legfőképp a felnőttek beszégetnek. Köszönöm szépen a segítségét.

Kedves Andrea!
6 és fél éves kislányom miatt fordulok Önhöz. Az utóbbi időben nagyon nehezen jövök ki vele. Arra vágyom, hogy egy kicsit el tudjak beszélgetni vele az életét érintő fontosabb dolgokról, arról, hogy hogy érzi magát, mit gondol. Sokszor van, hogy elsírja magát, és amikor megkérdezem mi a baj, csak hallgat, vagy nagyon nehezen tudom kihúzni belőle, hogy mi bántja. Olyankor is úgy érzem, hogy nem is az az igazi baj, de nem enged magához közel. Ha beszélni szeretnék vele, sokszor nem is figyel rám, hirtelen másról kezd beszélni, vagy bolondozik. Nagyon féltékeny 4,5 éves hugára, sokszor piszkálja, gonoszkodik vele. Ugyanakkor tud édes, gondoskodó, aggódó kislány is lenni. Úgy érzem, hogy túl sokat várok el tőle, mindig piszkálom, leszidom, türelmetlen vagyok vele, mert úgy érzem, hogy neki már többet kellene tudnia.
Mit tegyek, hogy ki tudjak alakítani vele egy őszinte kapcsolatot? Hogy mindent megbeszélhessek vele, és hallgasson meg.
Köszönöm

Kedves Andrea!
Tudom,az unokám még nem érte el a három évet sem,/majd áprilisban/de kérem önt,válaszoljon nekem!
A mai esetet írom le!Szokás szerint pakolt,ami nem baj,itt voltak a szülei is,majd én kértem,vegyék le a cipőjét,,,mert rá van valami ragadva,vagy sár,vagy ürülék!Na több se kellett!Elkezdett torka szakadtából üvölteni,rugdosni,ütni,haját tépni,kifutott az előszobába ,ott folytatta a földön!Volt szép szó,könyörgés,hangos figyelmeztetés,hogy kizökkenjen,a végén,jött a hideg vízzel való arc lemosás!Ja és összepisilte magát,amit nem szokott!Nagy nehezen felöltöztették és haza mentek,otthon mint a tündér már játszik!Mindannyiunknak,nagyon rossz volt,még most is az!Tavaly szeptember óta jár az életem bölcsibe!!Köszönöm

Kedves Andrea!Kisfiam 4éves lesz januárban, január végén kezdtük az ovit ami nem volt egyszerű nehezen "vált le rólam".Azt láttom hogy mindig keres valami kifogást amiért hisztizhet,addig jutottunk a napokba hogy ovi előtt után amikor itthon van kitalál dolgokat hogy nem tetszik neki pl nem tetszik a pólója át akarja venni de nem tud választani.Ilyenkor jön a hiszti.Napi szinten 6 hiszti van,amitől az idegeim ki vannak!Szép szóval már nem megyek semmire ezért kérem a segítségét. Oviba vegyes csoportba járunk ahol csak pár 6évessel játszik!Mindig én voltam vele!Apa sokat dolgozik, nagymama távol van tőlünk!Éjszaka még pelus kell,már próbáltam levenni róla de minden este hónapokon keresztül bepisil állandóan iszik éjszaka is.Utóbbiakat azért írtam le hogy több információt tudjon meg a mindennapjairól!Segítségét előre is köszönöm!

Üdvözlöm. Sajnos nem tudom mitévő legyek kisfiam 4 éves lesz januárban óvodába jár bár elég sokszor beteg, 3-4 nap ovi 2 hét itthon. Nekem vissza kellett mennem dolgozni apa van vele és a nagyszülők ha dolgozok. Ha hazaérek nem hajlandó lemenni az ölemből leülni se lehet vele cipelteti magát ha esetleg megpróbálok leülni üvölt sír rángat még meg is üt, semmivel sem lehet egy jó 30-40 percig rávenni hogy lemenjen rólam. Utána mintha semmi se történt volna megy tovább a dolgára. Esténként is velünk alszik nem alszik egyedül. Ha reggel kell menjek munkába keres ha felébred és szintén sírás ha nem én vagyok vele. 8 hónapja ez így megy és sajnos egy kicsit sem változik a helyzet, az oviba se akar menni magától végig cipelnem kell (kb 22-23 kiló) de csak velem ha apával megy szépen sétál vele. Hazafelé már velem is hazasétál néha. Ha éppen vendégek jönnek hozzánk akkor sem különb a helyzet ölbe kell tartanom jó ideig. bújik belém meg se szólal, senki se tudja még csak elvenni se tőlem. Tanácsot szeretnék kérni mit javasol min változtassak, mivel érjem el hogy ne csüngjön rajtam. Válaszát köszönöm.

Kedves Andrea, kislányom 6 éves - és szörnyen féltékeny az apukájára. Fél éve született meg a kistestvére és azóta még inkább - pedig nagyon figyelünk rá, hogy ugyanannyi figyelmet kapjon ő is, mint a testvére. Közöttünk alszik az ágyban - később átrakjuk őt a saját ágyába - próbáltuk őt a saját ágyában altatni, nagyon sírt. Előszőr azt hittem, hogy rám féltékeny - de közben elmondta, hogy engem félt. Jelenlétében nem tudunk összebújni, kezet fogni még egymáshoz érni sem - mert jön és mondja a magáét. Próbáltuk szépen elmagyarázni neki, (hisz már nem olyan pici), hogy az apukának és anyukának kettesben is kell lennie - de nem ment. Nagyszülőkhöz sem megy el úgy, ha mi itthon maradunk. Közös esti programokat sem tudunk csinálni, - párszor megoldottuk, hogy az mondtuk külön megyünk valahova. De most már a nagyszülőkkel sem akar megmaradni. Ez most a kistestvér miatt lenne? Hogy ennyire félt engem? Pedig nagyon sokszor simogatom, szeretgetem, mondjuk egymásnak, hogy "szeretlek", figyelünk rá nagyon. Már lassan azt érzem, hogy a picivel kevesebb az intimebb helyzet, mint a nagyobbal. Hiába magyarázzuk neki, hogy ez jó állapot egy családban, ha a szülők szeretik egymást és a gyerekeket mindennél jobban - olyan mintha féltené a saját helyét. Tanácsot szeretnék kérni, hogy mit kéne tennem, hogy biztos legyen a szeretetünkben és a férjemmel is tudjunk közös programokat csinálni hiszti nélkül. Köszönöm válaszát

Kedves Andrea!
Azért kérném a segítségét, mert nem tudom sajnos kezelni a helyzetet illetve eddigi minden próbálkozásom/próbálozásunk hasztalan volt. Kicsi fiam 2 éves és 4 hónapos , de nem most kezdődött . Mindenben tökéletesen fejlődött ( beszéd, járás stb) ,de nagyon türelmetlen és ha nem úgy alakul valami ahogy ő akarja akkor dobál. Van amikor egyedül eljátszik akár 10 percet is ,de hirtelen megfogja a játékot és eldobja. Amikor megkérdezem, hogy mi a baj akkor nem mond semmit csak azt , hogy eldobtam. Eddig csak itthon csinálta , de a héten eljutottunk odáig, hogy a bölcsödében is és a játszóban is. Heti 2* 4 órában jár "bölcsödébe" és minden pénteken a "bölcsöde" épületébe 1,5 órás játszóba. A pedagógusok mondták, hogy semmi előzmény nem volt egyik esetben se , hirtelen dobott. Hogyan kellene illetve mit kellene tennem , hogy ezek a kitörései elmúljanak? Nagyon eleven kisfiú, hatalmas energiával és "szelektív" hallással.
Tudom, hogy így nehéz tanácsot adnia , de szeretném ha a kicsit nem közösítenék ki a viselkedése miatt és ennek érdekében mindent vállalok ami az ő érdekét szolgálja. (Már azt a tanácsot is kaptam , hogy szedjen a gyerek halolajat, mert hiperaktív ) Kérem segítsen a tanácsával.
Köszönöm!!!

Kedves Andrea!

Kisfiunk akaratosságával, bizonyos dolgokhoz és emberekhez való ragaszkodásával párját ritkítja. Mindez nem írható csupán a dackorszak számlájára, hiszen mindig is ilyen volt. Az óvodában csak néha panaszkodnak rá a nevelők emiatt (amikor megmakacsolja magát bizonyos kérdésekben vagy dafke nem akarja azt csinálni, amit mindenki más), de egyébként nincsen vele gond; jó intellektusú, vidám és érdeklődő gyerek. A velünk való kapcsolata is jó, sokat beszélgetünk (ha a fentiekre kérdezünk rá, rendszerint "nem tudom" a válasz.)

Az idén lehetőségünk nyílt volna egy rendszeres, külön zenei (játékos) foglalkozáson való részvételre is, de szintén a már említett makacssága miatt egyedül ő nem volt hajlandó (még a társaságomban sem) aktívan részt venni rajta, pedig mindent szeret, ami az adott területtel kapcsolatos és érzéke is van hozzá.
Ezt nem tartom katasztrófának, mert nincs lekésve semmiről, de úgy sejtem ez a különcködés az iskola közeledtével egyre nagyobb problémává válhat...

Mit javasol, hogyan lehetne elősegíteni, hogy idővel a "saját maga ellenségévé" váljon?

Köszönettel: Iza

Jónapot kívánok. Van egy 3 éves kislányom..ránézésre azt hinné az ember h nagyon okos és jól viselkedik...de nagyon sok gond van vele es nem tudom mit kéne tennem hogy ezek a viselkedések normálisak 3 éves gyermeknél?? vagy forduljak orvoshoz??
A gondok vele: Nagyon sokat raplizik...nem akar enni rendesen...vissza felesel kiabál...jóformán mindenen sír sokszor még a kis apróságokon is elkezd sírni vagy raplizni.....pl. ha kimegyek a szobából raplizik h várjam meg addig kise mehetek a szobából mert földhöz csapja magát...ha meg nem akar kijönni velem akkor utána 10 percére rá kijön a konyhaba es elkezd sírni azon h benthagytam őt és hiaba magyarazom neki hogy azert hagytam ben mert nem akart kijönni nem is figyel rám csak raplizik....de meg sok ilyen dolog van ami miatt sír...meg sokszor abszolutt nem figyel ránk például ha valamit elakarok magyarazni neki mert például rosszat csinalt es megakarom magyarázni h nenszabad csinalni és magyarázom h miert nem, nem is figyel oda egészen masrol kezd el beszélni ......kezdtuk vele taníttani a szineket is és azis fura nekem hogy abszolutt nemtanulja a szineket hiaba ülok le vele tanulni...elmondunk kozossen egy fajta szint vagy 10 szer utána mondok egy masik szint s utána vissza kérdek az elozore es nem tudja...pedig vagy 10szer elmondtuk mar probaltam sokféle képpen de akkor se jegyzi meg...olyan mint ha nemfogná fel vagy en nem is tudom hogy ez mitol lehet ...vagy ha túlságossan ra jon a rapli van hogy vagdalódzik vagy üti magát.... vagy van hogy nem engedek meg neki valamit es egyszer csak össze esik ugy mint ha elájulna de csak direkt csinálja....ezek mitől lehetnek orvoshoz kéne fordulnom??? Vagy ez normális ebben a korban?? Ja még annyi hogy a raplik napi szintesek nincs olyan nap h ne kezdene el raplizni vagy kiabálni velunk.. Legyen oly kedves és írjon vissza hogy mégis mit tegyek mert ez már nagyon aggaszt félek hogy esetleg valami baja lehet a lányomnak.. Köszönöm addigis. Viszlát

Kedves Andrea!

Egy kérdéssel fordulnék önhöz. Kisfiam most kezdte az első osztályt az elmúlt egy hónapban semmilyen komoly probléma nem volt vele. Viszont most sorozatban beírásokat kap az üzenőfüzetébe hogy össze firkálta társa dolgait széttépte a könyvborítóját. Azt gondolom ezek nem olyan eget verően nagy gondok. De a minap az osztályfőnöke behívatott mert verekszik. És a nagyobbik baj az az hogy kislányt bántott. Érthetetlenül állok a dolgok előtt mert soha nem bántott kislányt. Vannak sajnos problémák az apukával eléggé hirtelen haragú és sokszor sajnos örjöng ezt látja a gyerek. Nem tudom mit csinálhatok hogy terljem őt a helyes viselkedés felé. El vagyok nagyon keseredve. Remélem tud nekem segíteni mert már nem tudom mit tegyek.

Várom mielőbbi válaszát egy aggódó édesanya.

Tisztelettel Zsolcainé Krisztina

Kedves Andrea!

Kislányom 3 és fél éves múlt, most kezdte az óvodát. Ő egy nagyon akaratos, öntörvényű gyerek. Sokat hisztizik, és mindig mindent AKAR.Szófogadásról, szabálykövetésről már ne is beszéljünk. Pedig igyekszünk határoztottak és következetesek lenni, és szeretetteljes légkörben nevelni.Amúgy nagyon értelmes, okos gyerek, és tud nagyon kedves, aranyos is lenni. Próbálunk nagyon következetesek lenni, de a hisztik intenzitása egyáltalán nem csökken.Próbálom meggyőzni, elmagyarázni hogy miért fogadjon szót, ilyenkor nem is akar meghallgatni. Nem tud megülni a fenekén, folyton le kell kötni valamivel, még az én ölemben sem ült csecsemő kora óta 5 percnél többet. Folyton mindent rág, a papírt is megeszi.
Az oviba pár napot járt, de csak rosszat hallottam róla.Nem ül meg az asztalnál, belenyúlkál az ételes tálba,hiába mondják neki, hogy nem szabad.A gyerektársaságot nagyon szereti, de az oviban ennek ellenére időnként elég agresszív is.Vélt vagy valós sérelmeit megtorolja. Pl:a maga vehemens módján be akart kapcsolódni egy játékvár építésébe, de a kisfiú hárította a közeledést, elutasította, erre válaszul a lányom megdobta egy játékkal.Félek, hogy nem fog sikerülni beilleszkedni, barátokat szerezni ilyen módon, pedig ő arra vágyik leginkább, hogy legyen barátja.
Mit tudunk tenni mi szülők?Normális család vagyunk, nem ütjük, nem lát ilyen példákat, el is magyarázzuk a dolgokat, amiket úgy tűnik meg is ért, de aztán \"ösztönösen\" máshogy cselekszik.
A nyáron már voltam vele egy szakembernél, aki testvérféltékenységet állapított meg, mert a testvér körüli kérdéseknél tört ki belőle a hiszti.A többi problémánkon átsiklottunk.Testvére fél éve született, és az alapproblémáink már jóval előbb, 1-2 éves korában kezdődtek.
Ön szerint ezek a problémák nevelési és/vagy egyéb kérdéseket vetnek fel?Mi a szülei rontottunk el valamit?Ha igen, mit és hogy lehet helyrehozni?Köszönöm a válaszát!