Tisztelt Hölgyem,

Rövid kérdésem az lenne, hogy mit lehet kezdeni azzal a helyzettel, ha egy 7 éves kislány nem hajlandó elfogadni a nevelőapukáját, azaz levegőnek nézi, nyújtogatja rá a nyelvét és nem hajlandó szót fogadni neki? A gyermek 5 éves kora óta ismeri és talalkozik a nevelőapukájával, s mostanra nem hogy javult, de inkább rossz irányba változott a helyzet?
Hogyan lehet ezt feloldani anélkul hogy a kapcsolat nem robbanjon szét és a gyermek is kezdje jól érezni magát, ne legyen ellenséges?

Koszonom szépen,
Ada

Kedves Andrea!
Fiam 13 éves, SNI ( autisztikus, de csak határeset, rugalmatlanság jellemző rá például és kommunikációs-szociális képességekben eltérés). Sajnos fél éve elváltunk és heti váltásban neveljük az apjával. Nagyon eltérő nevelési elveink vannak, én nagyon empatikus, óvó és támogató vagyok, az apja sajnos inkább kemény elvárásokat támasztó hűvös típus, a szeretetnyelve az ajándékozás, elhalmozza a gyereket, de nem kedves, jóságos vele. 2 éve a nagymama meghalt, akkor majdnem vidékre költöztünk, mi a gyerekkel szerettük volna, de az apja nem engedte. Most mindketten egy kis társasházi lakásban lakunk, ami elég kicsi és zajos. A fiam nem szeret iskolába járni, sokat beteg, az osztálytársai nem fogadják be, érzik másságát, nem túl jó tanuló az SNI miatt, és nem annyira önálló, nem jár sehová, nincs barátja. Szóval eléggé komplex a helyzet. Fél éve lakunk így külön, heti váltással, eleinte úgy tűnt, minden szép és jó, de ahogy elkezdődtek a félévi témazárók egyre több betegséget produkált a gyermek, az iskolai napokon szorong. Nagy a nyomás rajta az apja által elvárt jegyekkel kapcsolatban. Én elfogadó vagyok etéren is. Ami aggaszt és ami miatt írok, szeretném megkérdezni, hogy mit jelezhet az, hogy kb 1 hónapja kitartóan azt emlegeti a fiam, hogy nyáron vidéken fog élni velem, ott lesz kutyája, háza, barkácsol, és hiába mondom, hogy ez az apja beleegyezése is, és hosszabb folyamat, ő váltig állítja, hogy így lesz, az iskola is jelzi, hogy ott is kész tényként mondja. Ez veszélyes, hiszen ha nem valósul meg, csalódás érheti, de egyben úgy érzem egyfajta jelzés, hogy menekül valamitől. Nyilván benne van a vágy, bennem is, de én nem erősítem ezt, mindig elmondom milyen lépcsőfokai vannak ennek és ha nagyobb lesz már ő is önállóbb lesz, jobban tud dönteni az életéről.Mégis állandóan visszatér erre. Lehet ez egy jelzés, hogy az iskolában van valami gond, vagy a válás, a két eltérő nevelés lehet az oka? Hogy tudok neki segíteni? Nagyon nehezen nyílik meg, hiszen kamasz. Belefér mindez egy korosztályi álmodozásba, vagy mivel szinte csak erről beszél, minden nap, kellene segítséget kérnünk gyermekpszichológustól? Várom a tanácsát, melyek köszönök szépen! Leni

Tisztelt Doktornő!

Az alábbi problémával fordulok Önhöz, már tanácstalan vagyok. Van egy 6 éves kislányom aki az óvodában pedánsan tökéletesen viselkedik. Haza érve átvált egy hisztis dühöngő gyermekké. Ott tartunk már, hogy a minap egy félórás kitörése volt ahol ült a földön ökölben a keze sikítozott illetve hörögve vicsorgott. Nagyon nehezen lehetett csak megvígasztalni! Páromnak mondtam hogy szerintem segítségre van szükségünk mert ez nem normális! Kérnem hogy segítsen Doktornő hogy ez nem csak egy sima hiszti hanem valami elnyomott agresszió lehet?
2 éves a testvére lehet csak ezzel akarja magára vonni a figyelmet?

Előre is köszönöm

Tisztelt szakértő.kisfiam 6 éves .gyakorlatilag 1.5 eves kora óta küzdünk a kakival.állandoan visszatartja nem hajlandó csak pelusba kakilni.
Par napja naponta többször előfordul hogy kaki darab kaki folt van a nadragjan.Ez a téli szünet végeztevel kezdődött mikor újra oviba ment.az óvodat sem szereti pedig csak fél napot jár.
Állandóan szorong sír.
Aggasztó ez a kaki dolog.
Köszönöm valszukat

Tisztelt Doktornő!

4éves fiam születése óta tépi a haját, tekergeti. Inkább csak akkor, ha álmos volt. Most viszont nappal is tépi egyre többször. A feje tetején van egy hatalmas kopasz folt. Orvosok szerint nem szükséges pszichológus, se gyógyszeres kezelés. Viszont egyre jobban aggaszt a dolog.
Amire gyanakszom, hogy zavarhatja a megkésett beszéd miatti kommunikáció/kapcsolat kialakítása (hatalmas orrmandula elnyomta a hallójáratot, így lapos hallása volt 3 évig. Kivették, logopédushoz járunk, már érthető a beszéde, de még nem tökéletes).
Többször észreveszem, hogy zavarba jön, nem mindig tudja, hogy hogyan kellene viselkedni, ekkor átmegy bohóckodásba és retardáltként kezd viselkedni. Egyébként értelmes, okos gyerek, felismeri a világ összefüggéseit, jól átlát dolgokat, nagyon jó logikája van, de ezek a zavarba jövéskor teljesen háttérbe szorulnak.
Gondoltam, hogy levágom picire a haját, hogy ne tépje tovább, de félek, hogy akkor keres más pótcselekvést, ami talán rosszabb lesz a hajtépésnél..
Fogalmam sincs, kihez tudnék fordulni.

Válaszát és segítségét előre is köszönöm!

Tisztelt Doktornő!

Kisfiam ebben a hónapban töltötte be a 3.életévét és még mindig nem szobatiszta.
3 hónapja kezdtük el vele,de kezdettől fogva sem partner benne.
Október óta ovis,de ott is csak ebédig maradhat mert ott sem pisil,tartogatja míg végül itthon pelenkát kap mert megsajnálom!
Az ovikezdés óta volt már rá példa,hogy az oviban is pisilt és itthon is teljesen magától a bilihez ment és pisilt.
Az őszi szünet óta viszont megint sírósak a reggelek az oviban,itthon dacosabb mint valaha,a szobatisztasággal pedig újra nem állunk sehogy sem.
A gyerekorvos pszichológust javasolt amint betölti a hármat,ez most aktuális is lett.
Mi zajlik egy ilyen találkozáson?
Ön szerint is szükség van rá?
Én abszolút támogatom az ügyet,mert szeretném ha mielőbb eljutna a szobatisztaság útjára.
Köszönöm a segítséget!

Kedves szakértő,

Kisfiam Szeptemberben kezdte az óvodát, decemberben tölti a 3 évet, sajnos nagyon nehezen megy a beszoktatás mivel 1 hét óvoda után 2 hétig betegen van itthon igy eddig most a 3. hete hogy oviban ban van. Reggelente sirassál kel amint megtudja hogy nemsokára indulunk oviba már kezdődik a sírás, könyörög, hogy anya maradj ott velem. Óvonők elmondása szerint hullámzó a sírás az oviban is. Amikor kötötté válik a dolog, mert enni kell újból kezdődik a sírás.

A kérdésem az lenne mivel tudnám én segíteni? Mindig elmondom neki hogy anya ebéd után jön érted, ezt mondja is otthon hogy tudom anya jössz értem és délutánonként mondja is holnap megyek oviba, de mégis megy a sírás.
Meddig számítható "normálisnak" hogy sir és nehezen válik le?
Válaszát előre köszönöm

Kedves Andrea,

A párom kisfia 5 éves, még mindig altatni kell, sőt egy szobába alszik a szülővel, csak a saját külön ágyában, ami szerintem nem egészséges .( Ha még nem, alszik el a gyerkőc és kijön a párom a szobából akkor üvöltve sírni kezd).
Napközbe is ha szomszéd szobába játszik, akkor is kérdezi" hol vagy?"
Kis korában váltak el.
Mennyire normális ez? Rokon családoknál ilyen gond nincs a gyerekekkel.
Köszönöm előre a válaszát, Sára.

Jó napot!
Olyan kérdésem lenne vagy probléma köröm, hogy 3 éves kisfiamat első oviban töltött napja után autistának titulálta az óvónő. Ezt azért mert nem hallgatott a nevére, nem tud még tisztán és érthetően beszélni de megtudja értetni magát, nem mutat érdeklődést a kortársai és az óvónő iránt. A kisfiamról tudni kell, hogy nagyon nehezen bontakozik ki idegen közegben és soha nem volt még vele egykorúakkal egy közegben. Sajnos még cumizik amiről már nagyon jól ment a leszokás, már csak az esti alváshoz igényelte, most az óvodában töltött két nap után napközben is kéri és cumizza rendesen nem úgy mint előtte, hogy csak rágcsálta. A szobatisztaság is nem rég kezdett el teljesen kialakulni nála már magától ment a bilire a kicsi és nagy dolgát is elvégezni. Most ismét bepisil és nem szól, amikor pedig észre vesszük elkezd sírni. Két napja csak fekszik az ágyban és nem játszik. Előtte sokkal energikusabb volt folyamatosan játszott ugrált és szaladgált. Erőszakkal rákényszerítették a WC-re az óvodában itthon most a már megszokott biliétől is fél. Az asztalhoz nem tudom le ültetni enni mert menekül az asztaltól is pedig eddig mindig az asztalnál étkezett. Én nem gondolnám azt, hogy egy nap után leszűrhető az, hogy autista lenne a kisfiam. Egy fül vizsgálatra és hallás vizsgálatra elfogom vinni, mert annyit mi is észre vettünk már, hogy nem mindig hallja amit mondunk neki, de ha hangosabban elismételjük akkor viszont oda figyel. 1-2 eves kora körül volt egy torok gyulladása ami ráment a fülére is nem tudom, hogy esetleg ebből nem maradhatott e esetleg valami maradandó.
Szeretném kérni szakmai véleményét ebben a szituációban ön mit gondol mi lehet baj.
Válaszát előre köszönöm.
Üdvözlettel!

Tisztelt Doktornö
Amerikában élünk.A fiam október végén lesz 4 éves. Tavaly júliusban kezdte el az itteni bölcsit. Csak néhány szava volt, és látni akartuk, hogyan el kezd e beszélni, amikor gyerekek közelében van. Most m?r egész nap beszél,egyelöre csak angolul. Nem voltunk teljesen megelégedve a bölcsivel, mert szinte minden nap új nevelöje volt, de úgy láttuk,hogy szeret járni. Amikor betöltötte a 3. életévét, elkezdte az óvodai programot ugyanabban a bölcsődében. Az új csoportjában küszködött, viselkedése megváltozott. Ütött, rúgott, játékokat dobált. Úgy döntöttem, ebéd után hazahozom. Remekül sikerült. 2-3 héttel később újra megpróbáltuk az egész napot és kb 6 hétig teljesen rendben volt. De történt valami, mert a viselkedése ismét megváltozott. Próbáltam beszélni vele, hogy történt valami, vagy valaki zavarja. Először azt mondta, hogy nem akar erről beszélni, később azt,hogy mindig kiabálnak vele. Szinte minden nap kaptunk negatív jelentést, július közepén pedig kivettük a programból és beírattuk egy állami óvodába,ahol kevesebb gyerek van és állandó nevelök.
Július felében és egész augusztusban itthon volt velem.Izgatott volt, hogy új oviba megy. Nagyon boldog volt a bemutatkozó napon és az első napon is. De már az első napon felhívtak, hogy nagyon ideges lett valami?rt, és hogy hogy viselkedik itthon. Hogy őszinte legyek, semmi "nagy" problémánk nem volt addig vele. Aktív és néha makacs volt, de tipikus 3 évesk?nt viselkedett.Az első héten könnyen ment oviba, de jelezték, hogy néha minden ok nélkül ideges lett. Az első hét végén 4 órára mentem érte, és dührohamot kapott: játékokat dobált, megütötte a nevelöt , lefeküdt a földre, és ?eröszakkal? tudtam elvinni a kocsihoz.
Elég agresszív volt. Utána pár napig nagyon nehezen bírtunk vele itthon és egyik reggel újabb dührohamot kapott, mert nem akart oviba menni. Közben beszéltem az óvónövel és azt mondta, hogy eljátszik egyedül is és a gyerekekkel is,de a viselkedése be- és kikapcsol. Ok nélkül dühös lesz. Agresszív az óv?nökkel és a csoporttársaival. Azt mondja nekik, hogy rossz napja lesz, és a tettei egybevágnak ezzel. Azt mondja nekik, hogy rossz fiú akar lenni. Az óvónök azt akarják, hogy biztonságban érezze magát velük azáltal, hogy megfogják és átölelik, de bántja őket, amikor közel kerülnek hozzá. Ma ismét dührohamot kapott, amikor felvettem. A nevelö azt mondta, hogy ok nélkül dühös lett. Felvettem a kapcsolatot az iskolai pszichiáterrel, és küldenek egy viselkedéselemzőt a csoportjába,aki megfigyeli .

Egy barátom kérdezte, hogy nem e autista? Az igaz, hogy gyakran lábujjhegyen jár, de más tünete nincs. Hacsak a viselkedése nem tünet? Azt hittem, ADHD, mert aktív, de más dolgok nem egyeznek.
Kishúga 9 h?nappal ezelött született, ez volt az egyetlen nagy változás az életünkben.
Am?gy egy okos,vidám,eleven,életrevaló kisfiú és elszomorít,hogy valamivel küszködik.


Őszintén szólva össze tanácstalan vagyok?Biztos,hogy pszichológust kell keresnem,de addig is szeretném k?rni az Ön véleményét.

Tisztelt Doktornő!
3 gyermekem van ,családban neveljük őket. /9,12,18/ évesek . A középső gyermekemmel lenne olyan probléma,amelyre nem tudom a megoldást...,hogy alapból nehézségekkel küzd a kislány / diszlexia,diszkalkulia/ melyre iskolán belül fejlesztést kap. Ez miatt az első osztályt 2× járattuk vele. Most 4-ik osztályos /nagyon kamasz/ a napokban rajta kapta az osztályfőnöke hogy 40.000 forinttal ment iskolába. Amit természetesen nem mi adtunk neki. A bátyja ballagási pénzéből lopta el. Ezen felül olyan egyéniség aki szeret irányítani és a társaság középpontja lenni,ami nem mindig sikerül ,ilyenkor durván megbánt szavakkal másokat,akár a kishugát is. Ha valamin rajtakapom szídás előtt még produkál egy hosszas hisztirohamot. Többször elbeszélgettünk vele de nem változik a helyzet,sőt romlik. Mit tegyek?

Jó napot kívánok,
roviden elmesélem én szemszogembol a dolgokat.
Péter vagyok egy szlovákiai nagy falucskából, 42 éves.
Feleségemmel 1999 óta egyutt vagyunk, vagyis 18 -eves belé szerettem. Kozel kaltunk egymáshoz, jártam is hozzájuk virágért.
9 -év egyutt toltott ido után szakítottunk, de 1 év után osszejottunk és ossze is házasodtunk.
2009 ben megszuletett a kislányunk Emma, aki nagyon eleven gyerek volt. Nagyon ugyes kislány, aki gimnasztikázott 4 évig, focizott 4-évig, rajzra járt, és most megmaradt az úszás a hátgerince miatt. Szerintem szeretetben volt nevelve, néha kapott csak a seggére.
Amúgy tesómnak is 2009-ben szueletett a kislánya Tamara, hozzáteszem...
2016-ban megyszuletett a kisfiunk, Kristóf, aki szintén ugyeske és eleven. Szeretném ha focizna mint at apja, szeret focizni, de nem akar csapatban rugni a bort. Szeret fozni, bicizni, legozni, építeni, stb.
2016-ban szuletett a tesom kisfia is, Viktor, csak hozzáteszem.
Problémák akor kezdodtek, amikor az Emma a puberta korszakába lépett, am´hy addig szeretett tanulni, egyesei (5-i voltak) 8-ig osztályig.
Szóval jott a puberta, menstruáció...és minden megváltozott.
És kezdtunk mi mint szulok veszekedni is, foleg a gyerekek miatt.
Most már nem szeret tanulni, nem érdekli semmi, nem érdekli hogy mi lesz késobb stb. csak a papával kint lenni és csavarogni, állatoknál lenni stb.
Múltkor kicsit beszólt neki a tesóm, akinek a Tamarája tiszta egyes (5), hogy ne már 3-as lesz a bizibe. Amúgy csak kettesei (4) vannak, még egyesei (5).
Nagyon megsértodott, elmondta az anyjának, persze a feleségem beszólt az én anyumnak, hogy mit képzelnek stb.....
Szóval áll a bál nálunk....jaj és elkezdett káromkodni is, amit mi nem szokunk, csak néha jon ki a szánkon. Még hozzáteszem, hogy a feleségem is ki van akadva már pár éve a testvéremre, és ezt mondogatja mindig. Szerintem ez is elindította az Emmában a lavínát.
Szóval a kérdésem a kovetkezo:
- Mit tegyek mint apa, akit most ignorál, nem fogad szót nekem...Ha mondom neki, hogy tanuljon , akkor csak kiabál, és csapkod.
Még utoljára hozzáteszem, hogy az anyósomék nagyon beleavatkoznak az életunkbe.
koszonettel
Mészáros Péter

Jó napot!
Még kicsi voltam, amikor elkezdődtek a dolgok. A szüleim nem igazán foglalkoztak a problémámmal. Sokkal inkább annyit mondtak, hogy ne lopjam el más dolgát, és ennyi. Ez soha nem tűnt túl fenyegetőnek, amikor mégis, akkor sem tudtam ellenállni a kényszeremnek. Belső kényszert érzek, hogy eltulajdonítsam más dolgait. Óvodában játékokat vettem el, általános iskolában boltokból loptam, majd soha nem ettem meg, hanem odaadtam a barátaimnak. Egyszer le is buktam. Mostanában az otthonomban tulajdonítok el tárgyakat, és a családom nem bízik már bennem. Mint el kell zárni a házban, mert nem tudom magam kontrollálni. Bármilyen büntetést szabnak ki elviselem, aztán folytatom. Nyáron töltöm be a tizennyolcat, így mostmár valamit tényleg tennem kell. De nem tudom mihez kezdjek, és nem merek lépni sem, mert szégyellem magam. Tudna nekem segíteni valamiben?
Előre is köszönöm.

Tisztelt dr. Nő,
A középcsoportos kisfiú egyáltalán nem alszik az óvodában, és soha nem is aludt. Van e káros hatása a gyermek fejlődésére, illetve az anyukának a pszichológiai (hangulatváltozások jellemzik, idegesség) betegsége ezt mennyire befolyásolja.
Válaszát előre is nagyon köszönöm!

Kedves Andrea!
5,5 éves unokám születésétől nagyon sok időt együtt töltöttünk. Amióta tudta jelezni, minden alkalommal nálunk szeretett aludni is. Szinte minden hétvégén így volt. 1,5 éve született testvére is, de azóta is ugyanúgy jött. Egyszer fürdés előtt összevitáztunk, valamit nem engedtem neki és mondtam, hogy fejezze be a hisztit, mert viszem haza. Utólag tudom, rosszul tettem, mert ő mondta, hogy vigyem. (Eddig ilyet nem mondott) Persze este már nem vittem haza, ettől szinte már őrjöngésbe tört ki. Megnyugtattsm, elaludtunk, de innentől nem akar nálunk aludni. Mondván rosszat álmodott. Csak ha anyukája is nálunk alszik. Játszani átjön, de fürdés előtt haza kell vinni. A másik mamánál, aki messzebb is lakik és ritkán is találkoznak, ott alszik. Nem tudom, hogyan változtathatnánk ezen.
Köszönöm válaszát.

Kedves Doktornő!
Kisfiam 8 éves és csak otthon hajlandó a nagydolgát elvégezni, illetve teljesen levetkőzik előtte. Egyébként teljesen egészséges, okos értelmes gyermek. Van e ezzel valami teendőnk, vagy ezt majd idővel kinövi?
Válaszát előre is köszönöm.

Kedves Doktornő!

Kisfiam egy hónap múlva lesz 7 éves.
Most a téli szünet után furán viselkedik.Konkrétan ha az apukája elmegy otthonról, sírni kezd és azt ismételgeti hogy "Apát akarom"
Őszinte a viszonyunk mindent megbeszélünk
Megkérdeztem miért sír azt mondta nem akarja hogy apa elmenjen.
Egy kisfiúnak az iskolában 1 éve hirtelen meghalt az édesapja és a fiamat is volt hogy ok nélkül megütötte ez a kisfiú, sajnos mással is így viselkedik.
Amikor erről beszéltünk a fiammal, akkor ő azt mondta azért viselkedik így a másik kisfiú mert idézem " Anya tudod ő soha többet nem találkozhat az apukájával".

Valahogy azt érzem ennek köze lehet ahhoz, hogy itthon s?r az apukája miatt

Mit tanácsolna?

Köszönettel

Üdvözlöm!
Unokám 6.5 évesen került iskolába.Nagyon jó képességű matematikából már járt egy éve kisszeni képzőbe.
Sajnos valószínűleg pszihésen még nem iskolaérett.
Jöttek a magatartási gondok amit persze büntetéssel és feketepontokkal rossz gyerek megbélyegzéssel honorál az iskola.
Eljutottunk odáig hogy a gyerek már állítja magáról nem tudja miért csinálja idézem "az agyammal van a gond."én rossz vagyok.
Mit tehetnénk hogy javuljon a helyzet.

Kedves Andrea!

Kislányom most másfél éves.
Sokat cumizza a hüvelykujját nem csak elalváshoz, hanem napközben is.
Ezzel még nem is lenne baj, azzal inkább, hogy ezt úgy végzi, hogy tép a hajából.
Szó szerint marokkal kitép belőle, ezt befogja az öklébe és így veszi be az ujját cumizni.
A gond a rendszeres hajtépkedés.
Születése óta cumizza az ujját, cumit sosem fogadott el.
Körülbelül hat hónapos korban kezdte hajszállal, de akkor még nem a sajátját, mert pici volt a haja, hanem ha mellettem feküdt vagy bárhol a szőnyegen talált egy hajszálat azt vette a markába és úgy cumizta az ujját.
Volt egy kisebb balesetünk egy éves korában, kislányom szerencsére nem sérült meg, de bent tartották 1 éjszakára megfigyelésre.
Az ijedtség, rémület, mentő vitt minket ezek közre játszhattak a hajtépkedés kialakulásában?
Mert ez után kezdte néhány héttel körülbelül azt, hogy a saját haját tépte ki a cumizáshoz, eddigre már volt akkora haja, hogy bele tudjon markolni.
Napközben, elalváskor, éjszaka is csinálja. Azt, hogy le is nyelhet-e esetleg a hajszálból nem is tudjuk.
A kérdésem az lenne, hogy lehet-e a kiváltó ok a baleset? Mi a teendő ilyen esetben? Esetleg kinőheti-e? Másfél évessel gyerekkel kell-e szakemberhez menni, ha igen hova érdemes fordulni?
Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Andrea! Kislányom 6 éves, és időnként, néhány havonta előfordul esténként, hogy nagyokat sóhajtozik, ásítozik mintha nem kapna rendesen levegőt. Sajnos én pánikbeteg vagyok ezért egyből erre gyanakszom mert nekem is voltak hasonló tüneteim. Ügyelet vizsgálta emiatt tegnap, fizikailag rendben találtak mindent. Nagyon aggódom, hogy pánik okozza, és nem tudom hogyan segítsek neki ilyenkor. Mit javasolna? Hova forduljak a problémával? Nagyon köszönöm a válaszát, egy nagyon aggódó anyuka.